25.Fejezet-Az Új évi fejezet

Helló mindenki! Utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet! Meghoztam az új fejezetet de még nem volt időm átnézni a helyesírását ezért előre is elnézzést kérek a hibák miatt! Kereken 30 rendszeres olvasóm van aminek nagyon-nagyon örülök! Remélem 2010-ben is olvasni fogtok,jó szorakozást! Puszi:Serena
-Bella,egy kicsit függesszük fel a kertészkedsét és hívd fel Susant mert ide akar jönni érted!-mondta Alice.Rögtön a kocsinál termettem kivettem a táskából a mobilt és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!Most értünk vissza a túráról!Itt vagyok Alicenél.-mondtam.Susan szerencsére megnyugodott és nem jött értem de továbbra sem tudtam hogy hogy lesz ez a költözéses dolog.A többiek is csodálkoztak először egy kicsit de nem nagyon kérdezősködek.Emmet elejtett pár tündér keresztanyós beszólást,Nate még többet bámult de én a legtöbbször észre sem vettem mert Edward vonzotta a tekintetemet.Mint valami mágnes ami arra vonza a szemem.
-Na és mit szólnál ehhez?Elkaptál egy nagyon súlyos és fertőző betegséget és Carlise karantémba rakott nálunk?-kérdezte Alice.A kanapén ültünk és azon gondolkoztunk hogy mit mondjunk Susannek.
-És egésznap a házban kéne dekkolnom?-kérdeztem fintorogva.
-Sajnálom de mindennek ára van.Esténként kisurranhatnál valami eldugott helyre de suliba nem mehetnél.-mondta.
-A sulit nem nagyon sajnálom.-mondtam mosolyogva.
-Megkérdezem Carliset hogy mit szól hozzá!-mondta és felpattant.Bonnie az ölemben ül azaz aludt.A fejét a vállamra fektette és csöndben szuszogott.
-Tetszik neki csak ki kéne találni a betegség nevét!-mondta Alice.
-Lepra?-kérdeztem.
-Valami átlagosabb kéne.-mondta elgondolkozva.Kicsit rosszul éreztem magam emiért hazudni fogunk azoknak akik befogadtak az életükbe és ráadásul fájdalmat fogunk nekik okozni.
-Megvan!-mondta és leírt egy lapra egy számomra kimondhatatlan és megjegyezhetetlen betegséget.Magaslázzal jár és fertőtő tünetekkel.
-Tökéletes!-mondta Carlise elégedetten amikor lejött hozzánk a dolgozó szobájából.
-Elfogják hinni?-kérdeztem aggódva.
-Igen.-nyugtatott meg.
-Carlise nagyon meggyőzően játssza az aggódó orvos szerepét.-mondta Alice vigyorogva.
-El tudom képzelni.-mondtam kuncogva.Carlise csak egy mosollyal felelt.
-Mikor mondod meg nekik?-kérdeztem.
-Nem sokára.Azt mondom hogy belázasodtál és jobb lesz ha ma itt maradsz nálunk.Aztán majd az jön hogy rosszabul vagy és lehet hogy ez valami fertőző.AZtán megtudjuk a betegség nevét és karanténba teszünk.Egy ilyen betegségnek akár 5 hónap is lehet a lefolyási ideje.-mondta Carlise.Felsóajtottam.Hiányozni fognak,főleg Frankie.
-Bella ez a legjobb megoldás.-mondta Carlise.
-Tudom.-bólintottam és megsimogattam Bonnie arcát.Legalább egész nap vele lehetek.Fáradt voltam így óvatosa helyezkedtem egy kicsit és én is megpróbáltam elaludni.Bonnie egyenletes lélegzése megnyugtatot és hamar elaludtam.Mélyen aludtam és reggel egy idegen szobában ébredtem.Miután jobban körülnéztem rájöttem hogy Alice szobájában vagyok.Jasper a sarokban ült egy fotelben és teljesen belemélyedt egy könyvbe.
-Jó reggelt!-mondta fel se nézve a könyvéből.
-Neked is.Miért vagyok itt?Mi van a szobámmal?-kérdeztem álmosan.
-Alice,Esme és Rose egész éjszaka azt csinálták.Imádnak lakberendezni.-mondta egy kis sóhajjal.Elmosolyodtam és kimásztam az ágyból.
Az ajtóban Alice várt.
-Kész a szobád!-mondta boldogan.
-Oké.-mondtam és a konyha felé indultam.ALice rögtön elkapta a kezem.
-Nem akarod megnézni?-kérdezte mosoly nélkül.
-De.Perzse,menjünk!-mondtam gyorsan.
-Csukd be a szemed!-monda izgatottan.Engedelmesen becsuktam a szemem ő pedig vezetni kezdett.
-Biztos vagyok benne hogy tetszeni fog!-mondta.
-Kinyithatod!-mondta pár másodperc múlva.A vendégszobában voltunk ami mostantól az én szobám volt.A falak mélykékek voltak a padlón egy puha,hófehér szőnyeg volt és minden bútor fehér színnű volt.A nagy,francia ágyamon halványkék ágytakaró tette teljessé az összhangot.
-Na?-kérdezte Alice türelmetlenül.
-Nagyon,nagyon tetszik!Köszönöm Alice!-mondta és megöleltem.
-Mondtam hogy tetszeni fog!-mondta nevetve.
-Beszélt már Carlise Susannel?-kérdeztem kevésbé vidáman.
-Igen este felhívta őket.Nagyon aggódtak de elhitték a történetet.Reggel mégegyszer felhívta őket Carlise és elakartak jönni meglátogatni de Carlise mondta hogy fertőző.Minden rendben van.Majd átmegyek a cuccaidért még ma.-mondta Alice.Bólintottam de nem könnyebültem meg.
-Ne aggódj!Carlise mindent elrendez!-mondta és kézen fogott majd a konyhába vezetett.Ott Bonnie,Esma és Rosalie ültek.Esme épp reggelit csinált Rosalie pedig Megpróbálta ráerőszakolni Bonniera a meghámozott zöldségeket.
-Ezek nagyon egézségesek!Szüksége van rá a szervezetednek!-mondta.
-Nem kérek.-mondta Bonnie határozottan és eltolta Rosalie kezét a zöldséggel együtt.
-Használhatod az új smink készletemet ha megeszed!-mondta Rosalie elkeseredetten.Bonnie szeme felcsillant és egyszerre három répát próbált meg beletömni a szájába.
-Szép volt,Rose!-mondta Alice vigyorogva és leült a nővérével szembe.Bonnie egy szó nélkül tömte magába a zöldségeket.
-Rose,ne zsarold a gyereket!-szólt rá Esme rosszalóan.
-Bella,Susan állandóan hív minket hogy hogy vagy!Nem akarsz vele beszélni?-kérdezte a tűzhely mellől Esme.
-Beszéljek vele?-kérdeztem tanácstalanul.
-Igen és játszd el hogy nagyon rosszul vagy!-mondta Alice lelkesen.Csöndben bólitottam.
-Nem muszály beszélned velük.Mondhatjuk hogy ki vagy ütve a lázcsillapítóktól.-javasolta Rosalie.Hálásan pillantottam rá.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Emmet elterpeszkedett a kanapén és valami uncsi meccset bámul.-mondta Rosalie szem forgatva.
-Hallotam ám!-kiabált ki a nappaliból Emmet.
-Az volt a cél!-kiabált vissza Rosalie.
-Carlise és Edward elmentek vásárolni.Jah és Nate pedig vadászni ment csak vasárnap fog visszajönni.-mondta Esme.
-Délutánra programunk van!-mondta Alice vigyorogva.
-Mi?-kérdezte Bonnie izgatottan.
-Játszani fogunk,ugye Emmet?-kérdezte Alice.
-Tényleg?-kérdezte Emmet mohón.
-Igen,vihar lesz délután.-mondta Alice.
-Király!-mondta Emmet boldogan.A reggel további részében megreggeliztünk majd csak feküdtünk a kanapén és a tv-t bámultuk.Alice délelőtt Rosalievel és Esmével átmentek a cuccaimért így én,Bonnie,Emmet és Jasper maradtunk otthon.A lányok távozása után két perccel megjött Carlise és Edward jó sok zacskóval együtt.

24.Fejezet

-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte aggódva.Elengedett és végig nézett rajtam.A meglepettségtől egy ideig meg sem tudott szólalni.

-Semmi baj,ALice.Jól vagyok!-nyugtattam meg.Edward is odajött ALice mellé.

-Látod?Még élek!-mondtam Edwardnak mosolyogva.

-Mi történt?-követelte Alice.

-Tündér vagyok!Ezért élek még és ezért vagyok fiatal!-mondtam nekik.Nagy szemekkel meredtek rám.

Mindent elmeséltem nekik teljesen az elejétől kezdve.Hogy öngyilkos akartam lenni,az átváltozást és hogy azért talált meg Fianna és Leila mert amikor egy tündér átváltozik azt érzik a társai és automatikusan megtalálják és azt hogy itt maradok Forksban.A végének láthatóan örültek.

-Szóval?Mit szóltok ehhez?-kérdeztem bizonytalanul.

-Azt hogy ez csúcs!-mondta ALice mosolyogva.

-Szóval nem baj?-kérdeztem.

-Miért lenne baj?-kérdezte Edward.

-Legalább mert mindenre van magyarázatunk és nem kell attól félnem hogy a húgom egy zombi vagy ilyesmi!-mondta Alice vidáman.

-Szerinted van hasonlóság köztem és egy zombi közt?-kérdeztem egy kicsit sértődötten.

-Tudod hogy hogy értettem.-mondta Alice.

-Már csak egy gond van.-sóhajtottam.

-Azt hiszem elég feltűnő változások vannak rajtam.-mondtam.

-Oh a külsőd.Tényleg.-modta Alice.

-A hajadra majd azt mondjuk hogy hajfesték,a többit pedig lehet egy jó sminkesre fogni.-mondta Alice.

-És szerinted nem fog feltűnni Susannek vagy Frankienek hogy természet ellenesen gyorsan mozgok?-kérdeztem.

-De.Sóval muszáj lesz hozzánk költöznöd!-mondta boldogan.Elkezdtem a fejemben egy listát készíteni a pozitív és negatív érvekről.

Pozitív:-Edwarddal lehetek majdnem a nap 24 órájában

-Alice,Bonnie,Rosalie,Esme,Emmet,Jasper és Carlise it ott lesznek

-Nem kéne titkolóznom

-Imádnék velük élni

Negatív:-Ott kéne hagynom Susant,Frankiet,Willt és Tomot

-Megbántanám őket

-Bella!Itt vagy?-kérdezte Alice.

-Jah,persze csak elgondolkodtam.-motyogtam.

-Szóval hozzánk költöznél?-kérdezte.

-Mit fogunk mondani Susannek és a többieknek?-kérdeztem.

-Ó,azt bízd csak rám,Carlisera és Esmére.Hidd el simán rábeszéljük Susant hogy elengedjen.-mondta Alice.

-És a családod többi tagja nem bánja?-kérdeztem.

-Viccelsz?Már rég megbeszéltük és mind benne voltak!-mondta Alice.

-Akkor nincs több kifogásom.Benne vagyok!-mondtam.Alice boldogan elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-Hamar kész lesz a szobád és a gardróbod!-biztosított róla.

-Alice!Nem kell túlzásokba esni!Elég lesz egy szekrény is!-mondtam neki.Ő mintha meg sem hallott volna engem magában motyogott a szoba szín összeállításáról és hasonlókról.Nem akartam zavarni ezért inkább kikerültem és Edward mellé sétáltam.Már majdnem a kocsinál voltunk és elkezdtek ritkulni a fák is.

-Sajnálom.-mondtam neki.

-Mit?-kérdezte meglepetten.Megborzongtam a hangjától.

-Hogy minden fajta magyarázat nélkül ott hagytalak.-mondtam lehajtott fejjel.

-Nem haragszom.Azt tetted amit kellet és visszajöttél!-mondta és az utolsó sónál elmosolyodott.Ettől a mosolytól eszeveszettül dobogott a szívem és felgyorsult a légzésem is.Biztos voltam benne hogy hallja a szívem megváltozott ritmusát de nem szólt egy szót sem csak még szélesebben mosolygott.Én természetesen egy kicsit elpirultam és a földet kezdtem pásztázni.Alice még mindig a színekről beszélt és ügyet sem vetett ránk.A kocsihoz értünk és Alice beszállt hátulra én és Edward pedig előre.

-Bonnienak mit mondjak?-kérdeztem.Senki sem válaszolt és szinte hallani véltem ahogy zakatol az agyuk a válaszon gondolkozva.

-Nem hazudhatunk neki örökké.-mondtam.

-Akkor mondd meg az igazat!-mondta Alice.

-És azt is mondjam meg hogy ti vámpírok vagytok?Szerinted hogy fog ráreagálni egy 3 éves?-kérdeztem.

-Bonnie nagyon okos a korához képest.Megfogja érteni ha elmagyarázod neki.-mondta határozottan Edward.Mély levegőt vettem és bólintottam.Pár perc múlva a Cullen ház előtt voltunk és Edward leállította a motort.

-Edward de mondj el mindent a többieknek!Alice,kérlek segíts elmagyarázni Bonnienak!-mondtam és esdeklően néztem a nővéremre.Mind ketten bólintottak és kiszálltunk a kocsiból.Bonnie boldog mosollyal az arcán állt a verandán és ránk várt.Amikor közelebb értünk hozzá gyönyörű arcán értetlenség és meglepettség tükröződött.

-Bella,miért vagy olyan más?-kérdezte csilingelő hangján.

-Én vagyok az Bonnie csak egy kicsit megváltoztam!-mondtam neki és lehajoltam hogy megpusziljam.Még mindig meglepett volt egy kicsit de apró kezeit keresztülfonta a nyakamon és pedig felemeltem őt.

-Miért változtál meg?-kérdezte miközben az egyik tincsemmel játszott.

-Nagyon más vagyok?-kérdeztem tőle.Alice csöndben állt mellettünk.

-Nem annyira csak szebb vagy.Régebben is nagyon szép voltál de most........-nem fejezte be a mondatot.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Bonnie tudod mi nem vagyunk emberek.-kezdte Alice.Vetett egy óvatos pillantást Bonniera de ő érdeklődve hallgatta így folytatta.

-Mások vagyunk mint a többiek.-mondta.

-Én ezt mindig is tudtam.Tudtam hogy ti nem vagytok átlagosak.Ti különlegesek vagytok!-mondta mosolyogva.

-Így is fogalmazhatunk.-mondtam és halványan elmosolyodtam.

-Szóval mik vagytok pontosan?-kérdezte kíváncsian.

-Vámpírok,de ne ijedj meg mi nem bántjuk az embereket és téged sem fogunk!-mondta Alice.Bonnie egy ideig csak nézett maga elé aztán bólintott.

-Oké.És te Bella te is vámpír vagy?-kérdezte.

-Nem én nem vagyok vámpír.Én tündér vagyok.-mondtam egy szuszra.

-De hol vannak a szárnyaid?-kérdezte Bonnie szemöldök ráncolva.

-Én nem olyan tündér vagyok.-mondtam mosolyogva.

-Akkor mit tudsz?-kérdezte.

-Mutassak neked valamit?-kérdeztem.

-Igen!-vágta rá.A kezemben Bonnieval és az oldalamon Alice-el a fák felé sétáltam.Az egyik fa törzsére tettem a kezem és az érintésemre kivirágzott a lombja,szinte feléledt a fa.Bonnie nevetve tapsikolni kezdett.Úgy tűnt tetszik neki a dolog ezért letettem majd leguggoltam és földre helyeztem a tenyerem.Úgy egy km-es körzetben minden kivirágzott.

23.Fejezet-Tündérek vagy vámpírok?

Sziasztok!Meghoztam az újfejezetet és jó hosszúra hagytam nektek! :)
December 10.-én drukkoljatok nekem mert tánc előadásom lesz és már most nagyon izgulok!
Puszi:Serena

-Jajj,Bella!Annyira hiányoztál!-mondta Fianna szipogva.
-Ti is nekem!-mondtam.Öröm könnyek csordultak le az arcomon.
-Most már haza mehetünk?-kérdezte Leila.Erre nem tudtam mit mondani mivel a haza nekem most már itt volt.
-Bella!Mi történt?Jól vagy?Kik ezek?-kérdezte Edward.Felé fordultam és nem értettem hogy miért néz rám olyan furán.
-Bella,jól van.Csak újra átváltozott.Mi a testvérei vagyunk,és te?-felelt Leila helyettem.Edward értetlenül nézett rám majd Leilára és Fiannára.
-Edward,nekem most el kell mennem.-mondtam lehajtott fejjel.
-Sehova sem kell menned!-csattant fel.
-Nem sokára visszajövök.-mondtam.
-Bella,mégis hova mész?-kérdezte kétségbeesetten.
-Kérlek,falazz nekem!-mondtam.Fianna és Leila már eltűntek a fák között és én is indultam volna utánuk de Edward elkapta a kezemet.
-Sajnálom de muszáj.-suttogtam.
-Bella,kik ezek?És hová mész?-kérdezte.
-Kérlek,ne szólj ALicenek,jó?Mondd azt hogy haza mentem!-mondtam eleresztve a fülem mellett a kérdéseit.
-Ha esetleg idejönne nyugtasd meg hogy jól vagyok!Ígérem sietek vissza!-mondtam.Edward arcát látva még nehezebb volt elszakadnom tőle.Muszály volt így hát kiszabadítottam a kezem szorításából és elindultam.Gyorsan bevetettem magam a fák közé.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte Fianna amikor utolértem őket.
-Edward.-sóhajtottam.
-Bella,mindent el kell mesélned!Hogy miért mentél el és hogy kerültél és hogy kik ezek és legfőképp azt hogy mit kerestél itt!-mondta Fianna.
-Amikor elmentem nagyon zaklatott voltam.-mondtam.
-De hova mentél és mit csináltál?-vágott közbe Leila.
-Meg akartam ölni magam.-suttogtam.
-De miért?-kérdezte rémülten Fianna.Gyönyörű angyal arca értetlenséget és elborzadást tükrözött.
-Mert nem akartam többé tündér lenni.Még ti meséltétek hogy egy tündér nem tud meghalni csak elveszti az erejét és közönséges ember válik belőle!-magyaráztam.
-Bella én akkor sem értettelek de még most sem!Miért nem akarsz tündér lenni?Mi ebben a rossz?-kérdezte Leila.
-Örök fiatalság,szépség,gyorsaság é még sorolhatnám.Sokan ölni tudnának ezekért!-mondta Fianna.
-Egyáltalán miért létezünk mi?-kérdeztem.
-Bella,hogy kérdezhetsz ilyet!Azért létezünk hogy fent tartsuk a jó és rossz közötti egyensúlyt és azért hogy megvédjük a természetet!Ha mi nem lennénk a rossz felé billenne a mérleg és annak mérhetetlen következményei lennének!-mondta Leila.Hátra felé mutatott hogy lássam amerről jöttünk minden kivirágzott mögöttünk.
-Sajnálom de ez nekem kevés.-mondtam.
-Na jó hagyjuk ezt a témát,mondd hogy mi történt veled!-szólt közbe Fianna.
-Azt hiszem vízbe fulladtam.Itt Forksban mosott partra a víz és egy család rám talált.Semmire sem emlékeztem.-mondtam.
-És aztán?-sürgetett Fianna kíváncsian.
-Megtaláltam a testvéremet.-mondtam.A lányok értetlenül meredtek rám ezért folytattam.
-Az igazi testvéremet.17 évesen tűnt el otthonról.A neve Alice.-mondtam.
-De hát ez nagyszerű!Ő is tündér?-kérdezte Fianna izgatottan.
-Nem nem tündér.-mondtam.
-Angyal?-megráztam a fejem.
-Sellő?-találgatott Fianna.
-Véla?-csatlakozott Leila.
-Vámpír.-sóhajtottam.A lányok leesett állal meredtek rám.
-Ugye ezt nem mondod komolyan?-kérdezte Leila olyan szemrehányóan mintha én tehetnék róla.
-Ne nézz így rám!Nem én tehetek róla hogy megharapta egy vámpír!-védekeztem.
-Bella,mi nem barátkozhatunk vámpírokkal!-mondta Fianna határozottan.
-Ő a testvérem,az iker testvérem!-fakadtam ki.
-Ő egy vámpír!Gyilkos!Emberek véréből táplálkozik!-mondta Leila hisztérikusan.
-Nem,Alice nem olyan.Ő és a családja csak állatok vérével táplálkoznak mert nem akarnak gyilkosok lenni.-magyaráztam.
-Egy állat életét kiontani is ugyan akkora bűn!-mondta Leila.
-Ennyi erővel te is gyilkos vagy mert szoktál húst enni!-vágtam vissza.
-Te is tudod hogy az nem ugyanaz,és most nem is ez a fontos!Akkor is veszélyesek!Bármikor bánthattak volna!-mondta.
-Ők sosem bántanának.-mondtam határozottan.
-Ez az Edward is vámpír?-kérdezte Fianna.
-Igen ő ALice testvére.-mondtam.
-Hányan vannak?-kérdezte Leila.
-Most 8-an mert itt van egy barátuk de amúgy 7 tagú a család.-mondtam.Kicsit úgy éreztem magam mintha kihallgatáson lennék.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Fianna Leilától.
-Először haza megyünk.-mondta Leila.
-Jó,de nem maradhatok el sokáig.Aggódni fognak.-szóltam közbe.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Fianna.
-Te vissza akarsz menni hozzájuk?-kérdezte Leila és fejével arra felé intett ahonnan jöttünk.
-Igen.-suttogtam.
-Bella,tudod hogy ezt nem teheted!-tiltakozott Fianna.
-Szeretem őket!-mondtam halkan.
-Jajj,Bella most csináljunk veled?!-kérdezte Leila fejcsóválva.
-Engedjétek hogy a saját utamat járjam.-mondtam halkan.
-Azért jöttem el mert nem voltam boldog!Ha most visszamegyek ugyan ez lesz!-mondtam.Fiannának egy ezüst színű könny csepp gördült végig gyönyörű arcán Leila pedig bánatosan nézett rám.
-Mennyünk haza és beszéljünk a többiekkel.-javasolta Liela.
-Jó de sietnem kell!-mondtam.Egyszerre gyorsítottunk.Már nagyon hiányzott a szélsebes futás.Ilyenkor szabadnak éreztem magam.Ahol elhaladtunk minden kivirágzott.Tél eleje volt de a jelenlétünktől még is virágba borultak a fák.Ez egy fura kapcsolat a természet és a tündérek között.Pár perc múlva ott álltunk az otthonunk előtt.A tündérek városa.Ez a hely egy Washington állambeli hatalmas erdő belsejében volt.Aranyos kis házak és egy nagyobb palota szerűségből állt.Nem volt sok tündér így mind ismertük egymást.A kapuban Gabriel várt ránk.Gabriel olyan volt nekem mint az anyukám.Könnyes szemmel várt ránk és amikor odaértünk rögtön megölelt.
-Bella!Végre hazajöttél?-kérdezte elfúló hangon.Kicsit Esmére elékeztetett.Mogyoró barna haja az arcomat csiklandozta.
-Nem tudok sokáig maradni.-suttogtam.
-Miért?-kérdezte Gabriel.
-Megtaláltam a nővéremet Alicet.-mondtam.
-Meddig maradsz?-kérdezte.
-Csak amíg összepakolok de ígérem hamarosan újra eljövök hosszabb időre!-mondta.Gabriel egy halk sóhaj után elengedett.A házunkhoz mentünk.Nem szóltunk semmit.Tudtam hogy a lányok azon gondolkodnak hogy hogy tudnának maradásra bírni.Gyorsan összepakoltam a ruháimat,képeimet és fontosabb dolgaimat.Kicsit zavart ez a sok ruha ami rajtam volt.Mivel újra tündér voltam akár meztelenül is szaladgálhattam volna úgysem fáznék.Érzékeljük a hideget és meleget de nincs ránk hatással.Belebújtam egy kezem ügyébe akadó fehér ruhába és a tornacipőt lecseréltem egy kényelmes ezüst színű sarura.Belepillantottam a tükörbe.Újra a régi voltam.Gyöngyház fényű,hófehér bőr,Hosszú,koromfekete,selymes,dús haj azzal a furcsa kékes árnyalattal.A szemem még kékebb volt és a lángok tisztán kirajzolódtak benne.(mMinden tündér szeme ilyen volt.)Az arcom vonásai finomak és gyönyörűek voltak és kecsesebben mozogtam mint egy balett-táncosnő.A tükörben észre vettem hogy Fianna az ajtóban áll.Gyönyörű arcát könnyek áztatták.Felsóhajtottam és a következő másodpercben már mellette voltam és megöleltem.
-Úgy hiányoztál és most újra elmész!-mondta szipogva.
-De nem örökre!És találkozhatunk!-mondtam neki.
-AZ nem ugyanaz!-mondta.
-Sajnálom.Ti is hiányozni fogtok nekem,de érzem hogy most el kell mennem!-mondtam neki és elengedtem.Letöröltem a könnycseppeket az arcáról maja a saját arcomról is.
-Mennem kell.-mondtam halkan.Bólintott és kikísért.Leila a kijáratnál várt.Őt is megöleltem.
-Mindenkit puszilok és hamarosan eljövök!Ígérem!-mondtam majd gyorsan elindultam.Tíz perc múlva már a tisztás közelében voltam.Amikor kiléptem a fák közül még csak meg sem lepődtem hogy Edwardon kívül Alice is ott van.Idegesen tördelte a kezét és amikor meglátott rögtön hozzám rohant és óvatosan megölelt.A rét hirtelen kivirágzott.

22.Fejezet-A kirándulás

-A suliban találkozunk!-kiáltott majd felpörgette a motort és elhajtott.Olyan gyorsan hajtott hogy egybefüggű falnak néztem a melletünk elsuhanó tájat.Alice a kocsihoz fűződő történetet mesélte boldogan.
-Szerinted Rosalie sajnálja hogy Carlise átváltztatta ahelyett hogy hagyta volna meghalni?-kérdeztem hirtelen.Alice az út helyett engem nézett fürkésző pillantásával.
-Nem hiszem hogy bánja hogy Carlise nem hagyta meghalni csak Rosalie nem elégszik meg azzal amilye van.Tudod,Rosalie nagyon szeretne gyereket de a vámpíroknak nem lehet és Rose ezt nagyon bánja.-mesélte Alice.Közben megérkeztünk az iskolához és Alice beparkolt egy üres helyre.MIndenki tátott szájal bámulta az autót majd minket.Serena és Natalie is a parkolóban álldogáltak és minket bámultak.Mosolyogva odaintettem nekik ők pedig kevésbé lelkesen viszonozták majd összesúgtak.Alice gonoszan elvigyorodott és a lányok felé nézett.
-Miről súgdolóznak?-kérdeztem.
-A hasonlóságunkról aztán arról hogy milyen felvágós az autó,és arról hogy miért velem vagy helyettük.-mondta Alice.Csak egy fintort vágtam.Alice megállt egy padnál és leült.Mellé ültem ő pedig a téli szüneti tervveiről beszélt nekem.Norvégiába szeretne utazni a téli szünetre és azt akarja hogy én is mennyek velük.Közben beparkolt még két méreg drága kocsi.Az ezüst Volvo és a sötétszürke Ferrari.A ferrariból Jasper és Nate szállt ki míg a Volvóból Rosalie,Emmet és Edward.Közben feltűnt a parkolóban Frankie és Will is.Mosolyogva integgetem nekik de FRankie úgy tett mintha nem látná Will pedig mosoly nélkül visszaintett.
-Mindjárt jövök!-mondtam Alicenek majd Frankiehez siettem.
-Hali!Látom meggyógyultatok!-mondtam mosolyogva.
-Ó,eszedbe jutott hogy létezünk?Milyen megható!-mondta Frankie gúnyosan.
-Jajj,ne csináld már!Te is tudod hogy nem felejtettem el hogy léteztek csak egy kicsit Alicéknél voltam!-mondtam.
-Kicsit?Mindig ott vagy!-mondta Frankie élesen.
-Sajnálom hogy vannak barátaim!-mondtam mérgesen.
-Ez nem lenne baj de neked már csak ők léteznek!Nem is értem hogy miért vagy velük,olyan furák!-mondta Frankie.Hallottam a hangján hogy nem furákat akart mondani.
-Nem is ismered őket!-mondtam.
-Tudod mit?Nem is akarom megismerni őket!-mondta Frankie majd faképnél hagyott.Will felé fordultam aki csöndben állt mellettünk.
-Te is haragszol?-kérdeztem.
-Nem haragszom,Bella.-nyugtatott meg.
-Köszönöm.-mondtam majd rámosolyogtam és visszamnetem Alicehez.
-Sajnálom hogy miattam haragszanak rád a barátaid.-mondta ALice.
-Nem a te hibád,hanem az enyém.-sóhajtottam.Még mielőtt megpróbált volna megvígasztalni Alice megszólaltam.
-Mennyünk órára!-mondtam és elindultam az épület felé.A hideg szél csípte az arcomat és össze-vissza fújta a hajamat.Ilyenkor irigyeltem Alice rövid tincseit.AZ első két órám dupla rajz volt aire csak Alicel jártunk együtt.Így leültünk az utolsó padba az ablak mellé és csöndben vártuk a becsöngetést.Alice láthatólag nagyon törte valamin a fejét aminek én nem nagyon örültem.Rajzon portrét kellett rajzolnunk a padtársunkról.Mivel már nagyon sokszor rajzoltam le Alicet most is gyönyörűre sikerült és nagyon valósághűre.Az ő rajza is szép lett rólam csak nem tudta olyan tökéletesen tónusozni mint én.Lassan telt a nap.Frankie levegőnek nézett,ALice próbált felvidítani de egész nap a gondolataimba mélyedve néztem magam elé.Suli után Alice haza vitt és segített felcipelni a cuccaimat majd elbúcsúzott és haza ment.Amint kipakoltam átmentem Frankiehez hogy beszéljünk.Hangosan szólt a kedvenc száma:The Saturdaystől a Just Can't get enough.
-Frankie!Beszéljük meg!-próbáltam túl üvölteni a zenét.
-Nem hallom de nem is érdekel!_kiabálta Frankie.Mérgesen kikapcsoltam a zenét majd leültem FRankie ágyára.
-Ne haragudj!-mondtam.
-Azért mert rám se bagóztál vagy azért mert nem szóltál nekem róla hogy egy szívdöglesztő pasi érkezett a suliba?-kérdezte FRankie az elején még kicsit dühösen de a mondat végén már vigyorgott.
-Nate?-kérdeztem.
-Igen!-vágta rá.
-Bocsi,én még ott tartottam hogy Jacob a menő.-mondtam mosolyogva.
-Hát,igen.JacobDe Nate a leghelyesebb pasi a suliban.-sóhajtott Frankie.
-Hát,nem tudom szerintem Edward sokkal de sokkal helyesebb.-mondtam csillogó szemekell.
-Csak nem?!-kiáltott fel Frankie.
-Csak nem mi?-kérdeztem értetlenül.
-Tetszik neked?-kérdezte mohón.Nem válaszoltam.
-Tetszik neked!-mondta Frankie vigyorogva.
-Tudod én holnap nem érek rá és arra gondoltam hogy elmehetnél helyettem Jacobhoz!-tereltem a témát.Ez bejött.
-Milyen dolgod van?Tud erről Jacob?Éa mi van ha nem fog örülni nekem?-zúdította rám a kérdéseit Frankie.
-Túrázni megyek Edwarddal,Jacob még nem tudja és biztos örülni fog neked!-mondtam.Az Edward szót próbáltam minnél halkabban kiejteni.
-Edward Cullennel?-kérdezte Frankie még szélesebb mosollyal az arcán.
-Igen,miért?-kérdeztem.
-Te és Edward Cullen?-tátogta.
-Én és Edward barátok vagyunk.-mondtam nyomatékosan.Igazából nem tudtam volna megmondani hogy Edward nekem mim de a barát szó talán szóba jöhetett.Igazából én ennél többre vágytam de ő valószínüleg nem.
-Elmegyek de csak akkor ha előre szólsz Jacobnak!-jelentette ki Frankie.
-Jó,megyek és felhívom!-mondtam és elővettem a mobilomat.Átmentem a szobámba és kikerestem Jacob számát.Két csörgés után fel is vette.
-Halló!-szólt bele rekedtes hangján.
-Szia Jacob!Bella vagyok.-mondtam.
-Szia Bella!
-Sajnos nem tudok holnap menni mert közbe jött valami.
-Óóóó,kár.De jövő szombaton azért jössz?
-Igen.Viszont arra gondoltam ha már én nem tudok menni Frankiet megtaníthatnád motorozni!
-Öööö,jó persze.Ugye Susan nem bánja?
-Hát,ami azt illeti Susannek nem kéne szólni erről a motorozásról.
-Bella!Nem hazudhatok Susannek!
-Nem is kell hazudnod!Csak ne szólj róla senkinek és valami elhagyatott helyre menjetek!
-Na jó,Frankie jöjjön át 1-re hozzánk.
-Köszönöm.Szia!-köszöntem el és letettem.
-El van intézve!Nagyon örült neked!-mondtam mosolyogva.Gyorsan eltelt az este vacsoráztunk,fürödtem,hajatmostam aztán fáradtan feküdtem le az ágyamba..Másnap 10 körül ébredtem.Megreggeliztem majd elővettem a mobilomat.Edwardot hívtam aki rögtön felvette.
-Edward?Bella vagyok!
-Szia!Átmenjek érted?-kérdezte.Még a telefonban is ugyanolyan bársonyos volt hangja.
-Aha,az jó lenne.Mondjuk egy óra múlva,oké?
-Rendben.Egy óra múlva a házatok előtt!-mondtam majd kinyomta a telefont.Visszazuhantam az ágyamba és még egy fél órára visszaaludtam.Amikor újra felébredtem fogatmostam aztán elkezdtem túraruhát keresgélni.Az idő hideg,szeles és esős volt.Egy farmer csőnadrágot vettem,fekete tornacipőt,egy toppot arra hosszú újjú pólót,kapucnis pulcsit,fekete széldzsekit és egy nagy,vastag kendőt tekertem a nyakam köré.A hajamat szoros copfba fogtam majd elköszöntem a többiektől és kimentem a házból.AMint átléptem a küszöböt megjelent az ezüst Volvo a ház előtt.
-Helló!-köszöntem mosolyogva amikor beszálltam a kocsiba.
-Szia!Készen állsz a túrázásra?-kérdezte csibészesen vigyorogva.
-Naná!-vágtam rá rögtön.Edward gázt adott és szélsebesen indult meg az úton.
-Pontosan hová is megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Először körülnézünk a Forks melletti erdőkben aztán felnézhetünk a hegyekbe is ha akarod.-mondta.Blintottam és az ablak mellett elsuhanó tájat figyeltem.Edward lefékezett majd leparkolt egy kis erdei ösvény mellett.Kipattant a kocsiból és még milelőtt megmozdulhattam volna kinyitotta nekem az ajtót.Edward arréb húzta nekem az ágakat,elkapott amikor megbotlottam és segített átmászni a kidőlt farönkökön.Az erdő gyönyörű volt de sajnos semmi sem jutott az eszembe.Mondjuk nem is nagyon figyeltem a tájat csak őt bámultam tátott szájjal mint egy idióta.Az eső szemerkélni kezdett ezért felvettem a kapucnimat és becipzároztam a dzsekim.
-Semmi?-kérdezte Edward amikor leültünk egy farönkre pihenni.
-Semmi.-mondtam szomorúan.
-Van egy ötletem!-mondta csillogó szemekkel és felsegített majd tovább indult
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-mondta titokzatosan.Jó 40 perce gyalogoltunk már amikor a fák ritkulni kezdtek és egy kis fény is átszűrődött a nagy ágak között.Gyorsabb tempóra kapcsoltam és a fény felé siettem.Amikor kiléptem a fák közül egy kis kör alakú tisztáson találtam magam.A fű zöld volt és így virágtalanul is gyönyörű látványt nyújtott.A fűn ezüstösen csillogott az eső az ég kezdett kitisztulni és a sötétszürke egybefüggű réteg alól kezdtek előbújni a fehér felhők és a kék ég.Becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam mintha máshol lettem volna.Egy ugyanilyen tisztás csak nagyobb és a közepén egy kis ház állt.Ragyogóan sütött a nap ameddig a szem ellát zöld fák és színes virágok borítottak mindent.Három lány ült a fűben.Ugyan az a gyönyörű vörös és szőke lány mint a múltkor.Csak annyi volt a különbség hogy volt még velük egy fekete hajú lány.Rögtön ráismertem magamra.Én voltam de közben mégsem.A mostaninál is sötétebb volt a hajam színe és volt benne egy kis kékes tónus.A bőröm ugyanolyan hófehér volt csak ezüstös fényt árasztott.Nagy kék szemeiban tisztán kirajzolódtak a kék lángok.Gyönyörű voltam.Hirtelen több dolog is beugrott.Lassan visszajött minden.Emlékeztem a múltamra.A vörös hajú lány Fianna a szőke pedig Leila.Mindenre emlékeztem!Boldogan nyitottam ki a szemem hogy újra a jelenben találjam magam.
-Bella,jól vagy?-kérdezte Edward ilyedten.Nem értettem hogy mi a baja egészen addig amíg ki nem nyitottam a szemem.Csak most vettem észre hogy furán szikrázik körülöttem a levegő én meg abszurd módon csillogok.....................
A következő amire emlékszem azaz hogy a fűben fekszem.Kinyitotam a szemem de csak elmosódott foltokat láttam.Három alak hajolt fölém.Pislogtam egy párat és kitisztult a kép.Először Edward aggódó arcát pillantottam meg aztán Fiannát és Leilát.Fianna egy halványzöld ruhácskát viselt míg Leila halványrózsaszínt.Egyikük lábán sem volt cipő.Fogalmam sem volt hogy hogy kerültek ide minden esetre nagyon örültem.Felpattantam és boldogan öleltem meg őket.

21.Fejezet-cím nélkül

Sziasztok!Sajnálom a késést de most a szünetben elutaztam és ezen a héten pedig vagy 5 tz-vel kínoztak meg a tanárok.Minden esetre most visszatértem és remélem még mindig érdekel titeket a történetem!
Kommenteket kérek szépen! :-)
Puszi:Serena
Jah és elnézést a hibákért de bedöglött a gépem és most is csak 5 percre tudtam ideülni a nővérem laptopjához.
Alice lefékezett és csak most vettem észre hogy a Cullen villa előtt állunk.
-Bella,maradsz éjszakára is?-kérdezte Carlise miközben segített nekem a cipekedésben.
-Igen,persze csak akkor ha nem baj!-mondtam bizonytalanul.Carlise elvette tőlem a zacskókat és rám mosolygott.
-Dehogy baj!-mondta és bement a házba a cuccokkal együtt.
-Jasper,Emmet és Nate elmentek.-mondta Carlise.Az utolsó szót olyan nyomatékosan mondta hogy rögtön tudtam hogy vadászni mentek.
-Akkor nézünk filmet?-kérdezte Bonnie türelmetlenül.
-Először a kötelesség!Nekünk leckét kell írnunk!-mondta Alice.Mivel Rosalie másik évfolyamba járt és nem kaptak leckét Bonnieval maradt és lefoglalta amíg Esme és Carlise főzőcskézett én pedig Alicet követtem fel az emeletre.
-Esmének és Carlisenak nem baj hogy főzniük kell?-kérdeztem.
-Nem.Imádnak a konyhában főzőcskézni!-mondta ALice nevetve.Csak most vettem észre hogy nem is Alice szobája felé tartunk.Ö közben benyitott egy szobába.
-Szia Edward!Akarsz velünk leckét írni?-kérdezte olyan vidáman mitnha fagyizni hívta volna meg.
-Van más választásom?-sóhajtott Edward.Halk zene szólt és nekem rögtön beugrott egy emlék.Egy kis ház a fák között ugyan ez a szám és két elmosódott alak.
-Debussy?-kérdeztem.
-Ismered Claire De Lunet?-kérdezte Edward meglepetten.
-Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.Alice közben már leült a földre,Edward vele szemben én pedig közéjük.A leckét gyorsan összedobtuk mivel ők már vagy 100-adjára járják ki a gimit nekem pedig automatikusan beugrottak a válaszok.Közben már 7 óra lett így Bonnieval leültünk vacsorázni.
-Biztos hogy nem vagy éhes?-kérdezte Bonnie Alicetől aki leült velünk szemben.Carliset behívták dolgozni,Edward zenét halgatott a szobájában,Esme és Rosalie pedig elugrottak vásárolni egy közeli szupermarketbe mert állítólag kifogytak az élelmiszerekből.
-Nem kérek,köszi.-mondta Alice.
-Képzeld,Alice beugrott valami amikor meghalottam Edward szobájában azt a számot!-súgtam neki miután megvacsoráztunk és leültünk a nappaliban.
-Tényleg,mi?-kérdezte.
-Nem is tudom.Egy kis ház az erdőben.Ugyan ez a szám szólt és még két elmosódott alak.-mondtam.
-Tudod,mit?Menj fel Edwardhoz és kérj tőle pár cd-t hátha még beugrik valami a zenék miatt!-mondta Alice.
-Oké.-bólintottam és az emelet felé vettem az irányt.Még mielőtt kopogtathattam volna kinyílt az ajtó.Edward mosolyogva állt.
-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem,Gyere be!-mondta és arréb lépett hogy beengedjen.Megint berakta azt a számot én pedig leültem a kanapéjára és csukott szemel hallgattam.Ő a cd lejátszó mellett állt és lemertem volna fogadni hogy engem néz.Csak a zenére koncentráltam és meg is jött a várt hatás.Kezdett tisztulni az emlékkép.Két lány volt még rajtam kívül a szobában.Mosolyogva táncoltunk mind a hárman.Az egyik lánynak göndör,tűzörös haja és ugyanolyan kék szeme volt mint nekem.A másik lány Rosaliera emlékeztetett.Hosszú,szőke haja és szintén kék szeme volt.Mind a két lány gyönyörű volt.A szemükben nekik is ott lobogott az a furcsa tűz.Olyan kecsesen és egyszerre mozogtunk hogy azt eddig elképzelni sem tudtam.Kinyitottam a szemem és újra Edward szobájában voltam.
-Nah,valami?-kérdezte.
-Két lány.Ennyi.-sóhajtottam mivel ezzel az emlékkel nem megyek túl sokra.
-Milyen zenéket szeretsz,mit adjak?-kérdezte.
-Nem tudom.-vallottam be lehangoltan.Edwarddal nagyon sok cd-t végig hallagattunk de sajnos semmi más nem ugrott be.
-Szóval mi a te történeted?Elmeséled?-kérdeztem.
-Kíváncsi vagy rá?-kérdezte Edward egy hamiskás félmosollyal az arcán.Még órákig képes lennék bámulni gyönyörű arcát.-gondoltam magamban.
-Nagyon.-mondtam.Edward mellém ült és egy kis szünet után belekezdett.Amikor mellém ült egy pillanatra elakadt a lélegzetem és nem értettem hogy ez miért van.Miután újra lélegeztem gyorsan dobogott a szívem.Finom illatát mélyen magamba szívtam és legszívesebben azt a kicsi távolságot is áthidaltam volna ami köztünk volt.Nem tudtam levenni a szememet a gyönyörű arcáról,aranyszínű szeméről és bronzbarna,kócos hajáról.Amíg mesélt én végig őt figyeltem.Szomorú volt ahogy keserűen mesélt a halott szüleiről,a spanyol nátháról,az átváltozásról és a vámpírkénti létezéséről.A hangjából azt vettem hogy ki nem örül a halhatatlanágnak és örök fitalaságnak.
-Nem örülsz neki hogy Carlise megharapott?-kérdeztem.
-Néha igen,néha nem,de mindegy is most már nem tudok rajta változtatni.-mondta.
-Szóval az emlékedben a ház egy erdőben volt?-kérdezte Edward más vizekre terelve a beszélgetést.
-Igen.Miért?-kérdeztem.
-Itt a környéken sok erdő van!Ha akarod elviszlek egy párba és hátha beugrik valami!-ajánlotta fel.
-Tényleg?Az jó lenne!-mondtam lelkesen.Kételkedtem benne hogy pár fa láttán beugrana valami de az hogy vele tölthettem egy egész napot nagyon csábítóan hangzott.Kicsit elkeserített amikor rájöttem hogy ő valószínüleg nem úgy tekint rám mint én rá.
-Akkor szombaton?-kérdezte Edward.
-Szuper!-mondtam izgatottan.A mosoly leolvadt az arcomról amikor eszembe jutott hogy szombatra elígérkeztem Jacobnak.Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet és egy nagyszerű ötletem támadt.Frankie megy el helyettem!Sugárzó mosollyal mentem le a földszintre a nyomomban Edwarddal.Közben megjöttek a fiúk is.Alice Jasper ölében ült egy fotelban,Rosalie és Emmet Bonnie mellett ültek a földön és vele építkeztek fakockákból,Esme valami természet filmet nézett Nate pedig gyanús tekintettel méregetett minket.Edward kihívóan nézett rám én pedig egy gíors sóhaj után lekuporodtam Emmet mellé.
-Bonnie,gyere!Elmegyünk fürödni aztán még megnézhetjük a rajzfilmedet!-mondta Esme mivel már 8 órát ütött az óra.
-Én is elmegyek zuhanyozni!-mondtam.
-Kikészítettem neked a fürdőbe mindent!-szólt utánam Alice.
-Köszi-kiáltottam vissza majd bementem a fürdőbe.Mivel már tegnap hajat mostam csak lezuhanyoztam,fogatmostam,megfésülködtem és belebújtam az Alice által kiválasztott hálóingbe.A múltkor is ezt kaptam kölcsön.Fekete,selyem hálóing csipke szegéllyel.Amikor visszamentem a nappaliba Bonnie is ott volt már a kék pizsamájában és épp egy hatalmas adag popkornt próbált meg beletuszakolni a szájába.
-Vigyázz meg ne fulladj!-mondtam neki mosolyogva miközben leültem mellé.Bonnienak végül sikerült lenyelni a popkornt és továbbra is lélegzett.Átmászott az ölembe és kényelmesen elhelyezkedett rajtam.Nekem kicsit uncsi volt a film ezért Bonniet átraktam Rosalie ölébe és inkább kölcsön kértem Alice Ipodját majd visszamentem a szobámba.Kopogtatást hallottam ezért kikapcsoltam a zenét.
-Gyere!-mondtam.Nate lépett be a szobámba.
-Nem akarsz átjönni a szobámba pókerezni?-kérdezte vigyorogva.
-Milyen póker?-kérdeztem gyanakvóan.
-Vetkőző póker!-mondta vidáman.
-Jajj,Nate!Ne fárassz már!-mondtam és neki dobtam egy párnát az ágyról.Gyorsan kitért előle és csalódottan kiment.Újra elindítottam a zenéket és már majdnem elaludtam amikor újabb kopogtatás hangzott fel.
-Nate!Nem akarok veled vetkőzőpókert játszani!-szóltam ki ingerülten.
-Rosalie vagyok!-modta egy lágy hang az ajtó mödül.Teljesen ledöbbentem.
-Oooh,Rosalie!Gyere be!-mondtam barátságosabban.A sötét szobában szinte világított a hófehér bőre.Leült mellém az ágyra.
-Sajnálom azokat amiket délután mondtam de komolyan gondoltam!Ugye,tudod hogy tényleg veszélyesek vagyunk?-kérdezte.
-Tudom,de akkor sem félek tőletek!-mondtam határozottan.
-Furcsa egy lány vagy,Bella!A legtöbben már rég sikítva rohantak volna el előlünk!És neked is ezt kéne tenned!-mondta elgondolkoza.
-Ami azt illeti nem tudom hogy ki vagy mi vagyok szóval............Amúgy ennyire szeretnéd hogy elrohanjak?-kérdeztem.
-Nem,Nem erről van szó,csak akár hiszed akár nem féltelek!Téged,Bonniet és Alicet is!-mondta.
-Alicet miért félted?-kérdeztem értetlenül.
-Nagyon szeret téged!-mondta.Nem értettem hogy Rosalie mire akar kilyukadni de bólintottam.
-Ha féltesz akkor miért utálsz?-kérdeztem .
-Én nem utállak,Bella.Csak nem értelek.Nem értem hogy miért egy csapat vámpírral barátkozol ahelyett hogy megpróbálnál normális életet élni!Én ezt tenném!-magyarázta.
-Nekem ti nem egy csapat vámpír vagytok hanem a családom!És ott van Alice!Ő a testvérem!Hogy hagyhatnám ott azért mert vámpír?Miért ítélnélek el titeket?Nem vagytok gyilkosok,bűnözők vagy gonoszak!-mondtam.
-Tudod Bella,én már öltem embert!Nem is egyet!-mondta Rosalie.Egy ideig döbbentem bámultam rá majd megráztam a fejem.
-Nem számít.Biztos megvolt rá az okod.-mondtam.
-Ami azt illeti,tényleg meg volt rá az okom de ez attól még nem ment fel a tettem alól!-mondta.Láttam a szemeiben a szomorúságot de volt benne valami furcsa elégedettség.
-Miért?Miért öltél?-suttogtam.
-Alice gondolom nem mesélte el nekem hogy miért változtatott át Carlise.-mondta halkan.Megráztam a fejem ezért felsóhajtott és mesélni kezdett.
Csöndben hallgattam végig Rosalie történetét ami borzalmasan szomorú volt.Megértettem hogy miért tette azt amit tett.
-Én is ezt tettem volna.-mondtam halkan.
-Most ezt gondolod.De nem hiszem hogy tényleg megtennéd Bella!Te túl jó vagy ehhez!-mondta.
-Jóság ide vagy oda,bosszút állnék!-mondtam határozottan.
-Most már aludj,Bella.Késő van és holnap suli!-mondta és felállt az ágyamról.
-Rosalie!-szóltam még utána.Megfordult és kérdőn nézett rám.
-Én még most ítéllek el!És tudom hogy te nem igazán kedvelsz de azért én szeretlek!-mondtam neki.
-Köszönöm Bella.És én is ugyanígy érzek!Jó éjt!-mondta majd halványan elmosolyodott és már el is tűnt.
Még sokáig feküdtem és a Rosalivel folytatott beszélgetésen gondolkoztam.Végül valamikor nagyon későn elnyomott az álom..Mélyen aludtam és reggel Alice szólongatására ébredtem.
-Bella!Fel kell kelned vagy elkésünk!-mondta halkan.
-Haggyál!-morogtam és a fejemre tettem egy párnát.Alice halkan felkacagott és levette az arcomról a párnát.
-Bella!Kelj fel!-mondta.Nagyot sóhajtottam,lerúgtam magamról a takarót majd nagy nehezen felültem az ágyban.
-Van még időm inni egy kávét?-kérdeztem.
-Már meg is csináltam neked!Lent van az asztalon pont ahogy szereted!-mondta mosolyogva.Felkecmeregtem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.Az ujjaimmal hátra feésültem az arcomból a hajamat hogy jobban lássak.Tényleg ott volt a konyhaasztalon a kávém de kávémon kívül még majdnem az egész Cullen család is ott volt és persze Nate
-Jó reggelt!-mondtam nem túl lelkesen majd lerogytam egy székre és magamba döntöttem az egész bögre kávét.Nagy ásítások közepette vonszoltam magam vissza a szobámba.Alice addigra már kikészített nekem tiszta ruhát az ágyamra.Egy fehér,elég feszülős,csőfarmer volt,sötétkék övvel és egy világoskék V-kivágású pólóval.Egy fehér kardigán is volt még kikészítve fehérneművel és egy sötétkék tornacsukával.Gyorsan belebújtam a ruhákba amik furcsamód pont jók voltak rám.Csak most esett le hogy ezek a tegnap vásárolt ruháimnak részei.Megéfsültem a hajamat,fogatmostam majd a táskámmal,tegnapi ruháimmal,frissen vásárolt ruháimmal és kabátommal a kezemben lementem a földszintre.Edward figyelmesen kivette a kezemből a cuccokat és bepakolta a kocsiban miközben Esme még a kezembe nyomott egy piritóst és műzliszeletet.
-Bella,gyere!Mutatok neked valamit!-mondta ALice vidáman és megfogta a szabad kezemet majd maga után húzott.A ház mögötti épületbe vezetett amiről kiderült hogy egy garázs.Ott állt az ezüst színű Volvo,fekete Mercedés,egy nagy dzsip,egy narancssárga és egy piros sportkocsi,két csili-vili motor,egy sötétszürke Ferrari és meg egy hófehér Jaguár.Leesett állal néztem a gyönyörű autókat és motorokat miközben ALice a narancssárga sportkocsihoz szökdécselt.
-Ez itt az én kedvenc autóm!Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva és végig simított a gyönyörű autón.
-És ma ezzel megyünk,mi ketten!-tette hozzá tapsikolva.
-Oké.-mondtam kevésbé lelkesen.
-Te nem is örülsz?-kérdezte csalódottan.
-De!Nagyszerű!-nyugtattam meg mosolyogva.Alice beppant a kocsiba én pedig mellé.Kihajtott a garázsból majd megállt a ház előtt.

20.Fejezet-Vásárlás és kétségek

-Alice,ne ma mennyünk!Nagyon fáradt vagyok!-mondtam neki a kocsiban.
-Oké,akkor holnap!Kiteszlek a házatok előtt!-mondta.
-Köszi.-mondtam hálásan.
-Holnap is elvigyelek?-kérdezte Alice boldogan.
-Az jó lenne mert Will még mindig beteg.-mondtam.Alice leparkolt a házunk előtt én pedig kiszálltam és egy búcsú intés után bementem a házba.
-Megjöttem!-kiáltottam miközben levettem a kabátomat.
-Szia Bella!Frankie és Will alszanak a lázcsillapítótól,éhes vagy?-kérdezte Susan.
-Nem,köszönöm.Inkább lefekszem aludni.-mondtam fáradtan.Gyorsan lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba.Teljes kivoltam így csak másnap reggel ébredtem fel legközelebb.Hideg szeptember végi csütörtök volt.Belebújtam a meleg,fekete cicanadrágomba majd a kötött,szürke ruhámba,felhúztam a fekete csizmámat és elővettem egy hosszú,fekete kardigánt.A hajamat megfésültem majd egy szoros,cofba fogtam és egy vékony,szürke hajpánttal rögzítettem.Így összefogva is a hátam aljáig ért a hajam.Végre időben voltam így nyugodtan összepakoltam a táskámat majd megreggeliztem.Most elősör Tom is otthon volt még,így hárman reggeliztük.
-Bella,hoztam neked valamit!-mondta Tom mosolyogva és átnyújtott egy dobozt.Kíváncsian nyitottam ki.Egy szuper,fekete mobil volt a dobozban.
-Jajj,Tom!Nem fogadhatom el!Biztos nagyon drága volt!-mondtam rögtön.
-A cégtől kaptam és mivel a családban rajtad kívül már mindenkinek van mobilja nyugodtan elfogadhatod!-magyarázta.
-ÍGy legalább nem kell mindig Frankie mobilját kölcsön kérned és mindig elérünk!-mondta Susan.
-Köszönöm!-mondtam hálásan és mind kettőjüket megöleltem.
-Na,indulj!Nehogy elkéss az iskolából!-mondta Susan.Amikor kiértem Alice már ott parkolt a ház előtt.
-Majd add meg a számod!-mondta Alice mosolyogva.ELőször nem értettem hogy miről beszél aztán eszembe jutott a telefon és elmosolyodtam.Bólintottam majd beszálltam a kocsiba.Most is ugyan azok ültek a hátsó ülésen mint tegnap:Edward és Nate.Elöl Jasper foglalt helyet szokásos arc kifejezésével.NAte ma is engem boldogított de ma nem idegesített sőt mulatatott.Minden rendben volt a harmadik óráig.A tesi órán egy lány elesett röplabda közben és megsebezte a kezét.Jócskán jött belőle a vér és rögtön Natere pilantott.Ahol pár másodperce még ő állt csillogó szemekkel most senki sem volt.Gyorsan kisurrantam a teremből és meg is találtam az udvaron egy padon ülve.Kicsit fáztam a rövid fekete tornanadrágomban és toppomban de leültem mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem óvatosan.
-Persze.A több éves tapasztalat sokat segít.-mondta csöndesen.Most nem annak a beképzelt Natenek tűnt akit megismertem hanem egy egész emberi,sebezhető Natenek.
-Ilyen nehéz?-suttogtam.
-Mostanra már elviselhető.-mondta.
-Mióta?Mióta vagy vámpír?-kérdeztem.
-1950-ben haraptak meg.-mondta.Nem akartam tovább faggatni ezért csak bólintottam és csöndben ültem mellette.
-És mindenkinek ugyanannyira csábító az illata?-kérdeztem óvatosan.
-Nem.Hidd el a tiéd mindenkit fölülmúl!-mondta mosolyogva.Feszülten elmosolyodtam.Kezdtem nagyon fázni és ezt Nate is észrevehette mert felpattant majd engem is felhúzott és visszaindult velem a tesiterembe.Az órák gyorsan elteltek és legnagyobb meglepetésemre már nem idegesített Nate társosága sőt jó volt vele lenni.Illemtudóan előre engedett a menzán és kedves volt.SOkat hülyéskedett és beszólogatott de többnyire jófej volt.Kezdtem megkedvelni.Edward láthatóan ennek nem nagyon örült.Nem értettem a viselkedését mert Edward általában elég tartózkodó volt velem.
-Akkor hova mennyünk?-kérdezte Alice mosolyogva az utolsó óra után.
-Miért kérdezed meg?Már úgy is pontosan tudod hogy mit fogunk csinálni!-mondtam neki.
-Igaz.Beugrunk hozzánk aztán irány Port Angeles és a pláza!-mondta Alice.
-Alice ha elfelejtetted volna nekem nincs 5 hitelkártyám sőt egy sincs!-emlékeztettem a kocsihoz menet.
-Ezért ne aggódj!-legyintett ALice.
-Nem hagyhatom hogy mindig te vásárolj nekem!-sóhajtottam.
-Miért nem?A húgom vagy!-emlékeztett boldogan.Tudtam hogy Alice-el szemben nincs értelme vitatkoznom így csak beültem a kocsiba.Küldtem egy sms-t Susannek hogy még nem megyek haza.Alice magukhoz fuvarozott,kilökte a fiúkat a kocsiból adott egy búcsú csókot Jaspernek majd benyomta a kocsiba Rosaliet,Bonniet és Esmét.
Alice vezetett mellette Esme ült hátul pedig én mellettem Bonnie és a másik oldalán Rosalie.Rosalie az utóbbi időben próbált kedves lenni és befogadni engem de éreztem hogy hatalmas űr tátong kettőnk között.Alice és Rosalie vagy 100 boltba becipeltek minket és vagy 1000-nyi zacskóval távoztunk.
-Alice,könyörgök!Pihenjünk!Üljünk be valahova inni valamit!-javasoltam kifulladva.
-Na jó,de csak 10 percre!-mondta Alice szigorúan.Találtunk egy kávézót ahol leültünk.Bonnie egy narancslevet kért én pedig ice teát.
-Pisilnem kell!-szólalt meg Bonnie.
-Gyere!Megkeressük a wc-t!-mondta Esme mosolyogva és kézen fogta Bonniet.Alice mesélte hogy Esme azért ugrott le egy szikláról mert meghalt a gyereke és azt is elmesélte hogy mennyie szeretne gyereket.Látszott rajta hogy mennyire boldog Bonnieval.
-Nagyon boldog mióta Bonnie velünk van!-mondta Alice.
-Látszik rajta.-mondtam.
-De Bonnienak nem biztos hogy jó!-jegyezte meg Rosalie.
-Miről beszélsz?Boldog veletek!-mondtam értetlenül.
-Bella,ébresztő!Vámpírok vagyunk!Tudod hogy milyen veszélyes Bonnienak velünk?Ha csak egyszer nem vigyázzunk eléggé és túl erősen érek hozzá meg is ölhetem!És ez rád is vonatkozik!-mondta Rosalie fojtott hangon ingerülten.Egy kis ideig emészgettem a hallotakat.
-És megbízom bennetek.-jelentettem ki.
-Lehet hogy rosszul teszed!-mondta Rosalie keserűen.
-Rose,ne legyél már ilyen!Bonnienak eddig sem esett semmi baja és ez után sem fog!Bellának meg főleg nem!-mondta Alice.
-Eddig!-hangsúlyozta Rosalie.Nem tudtam mit felelni a hallotakra.Eddig bele sem gondoltam hogy milyen veszélyes Bonnienak és nekem is.A kételyeimet gyorsan elnyomtam a Cullen család érzett szeretetem.Bonnie és Esme visszatért mi pedig úgy tettünk mintha mi sem történt volna.Azt tudtam hogy Esme mindent hallott de szerencsére Bonnie nem sejtett semmit.Tudtam hogy előbb-utóbb be kell őt is avatni mivel feltűnő lesz hogy rajta kívül senki sem eszik,iszik vagy alszik a házban.
-Na jó,induljunk!Bellát már rég haza kellett volna vinni!-mondta Alice.
-Miért kell mindig elmenned?-kérdezte Bonnie szomorúan miközben a kocsi felé tartottunk.
-Mert várnak rám otthon.-magyaráztam neki.
-Nem nálunk vagy otthon?-kérdezte.Nem tudtam mit mondani és segélykérően pilantottam körbe.
-Bella,nincs kedved ma nálunk aludni?-kérdezte Esme.
-Igen,aludj nálunk!-mondta Bonnie vádaman.
-Kérlek,Bella!-kérlelt Alice is.Rosalie csak csöndben állt és várt a válaszomra.Alice Rosaliere nézett várva hogy ő is mondjon valamit.
-A vendégszoba végül is üres.-vont vállat Rosalie.Elmosolyodtam és bólintottam.A kocsiban előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!-mondtam a telefoba.
-Szia Bella!Hol jársz?Már kész a vacsi!Frankie és Will is jobban vannak már!Holnap már mehetnek is suliba!-újságolta Susan.
-Nagyszerű!Susan,nem baj ha ma Alicéknél alszom?-kérdeztem.
-Otthon lesznek a szülei?-kérdezte.
-Igen.-nyugtattam meg.
-Jó de időben feküdjetek le és holnap nincs lógás a suliból!-mondta szigorúan.
-Oké.Köszi.SZia!-mondtam majd kinyomtam.
-Este megnézhetnénk a Hihetetlen családod!-mondta lelkesen Bonnie.
-A horrorokról áttértél a rajzfilmekre?-kérdeztem kuncogva.
-Igen Esmével megnézték az Oroszlánkirályt,Kishableányt,Hamupipőkét és a Hófehérkét is.-mesélte ALice.
-Carlise és Edward pedig megnézték velem a SZépség és szörnyeteget!És tudod hogy mit mondott Edward?-kérdezte Bonnie lelkesen.
-Nem.MIt mondott?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy az Rosalieről és Emmetről szól!-mondta Bonnie nevetve.Rosalie elmosolyodott én pedig elnevettem magam.
-És Rosalie a szépség vagy a szörnyeteg?-kérdezte Alice vigyorogva.Rosalie válaszul Alice karjába bokszolt és vágott egy fintort.Esme,Bonnie és én csak tovább nevettünk.
-Természetetsen Rosalie a szépség!-mondta Bonnie.Rosalie Bonniera mosolygott majd adott neki egy puszit.Hát igen,Rosalienél szebbet még sosem láttam.Itt ült majdnem mellettem de még így is azt vártam hogy eltűnik mint egy déli báb.Hosszú,szőke haja úgy csillogott mint az arany,angyalian szép arca pedig Bonniet fürkészte.

19.Fejezet-Szócsaták

Köszönöm a kedves kommenteket és sajnálom hogy csak most hoztam az újfejezetet!Ígérem a következőt még a héten felrakom!Ebben még lehetnek hibák mivel tegnap éjjel néztem át szóval előre is elnézést a hibákért... :-)
Jó olvasást és kérlek írjatok kommentárokat!Serena

Felhívtam Susant hogy minden rendben van és hogy majd délután megyek.Lassan kiürült a nappali így én és Bonnie átköltöztünk a kanapéra Alice és Jasper mellé.Egész délelőtt rajzfilmeket bámultunk és a hülyébbnél-hülyébb figurákon röhögtünk miközben Edward morcosan méregette Nate-et aki pedig engem méregetett.Esme ebédet főzött,Carlise segített neki,Rosalie és Emmet pedig rejtélyes módon eltűntek.
-Bella,Bonnie!Kész az ebéd!-kiabált a konyhából Esme.Felpattantunk és versenyt futottunk a konyháig Bonnieval.Végül egy spárga-ugrással sikerült beelőznöm így én nyertem.Megebédeltünk és délután elbúcsúztam.Összeszedtem a ruháimat a táskámat és belebújtam a kabátomba.
-Köszönöm a kölcsön ruhákat,majd visszaadom.-mondtam Alicenek amikor a házunk előtt kiszálltam a kocsiból.
-Nyugodtan tarsd meg!-mondta Alice mosolyogva.
-Megjöttem!-kiáltottam a házban.Susan és Tom mosolyogva üdvözölt.
-Will is elkapta Frankietől.-mesélte Susan gondterhelten.
-Enyire fertőző?-kérdeztem fintorogva.
-Úgy tűnik.Figyelj,ne nagyon menj a srácok közelébe,oké?-kérdezte Susan.
-Persze,majd megpróbálom.-nyugtattam meg.
-Oké,nem vagy éhes?-kérdezte.
-Nem,Esme főzött ebédet.-mondtam.
-Jó.Reggelre szerezhetnél fuvart mert Will és Frankie betegek,Tom dolgozik én pedig elvinném az autót mert be kell ugranom Port Angelesbe gyógyszerekért,ugye nem baj?-kérdezte.Látszott szegényen hogy nagyon megviselt ezért inkább magára hagytam és megígértem neki hogy mindent elintézek.Beköszöntem a két betegnek majd egy forró zuhany után bedőltem az ágyamba.Még csak délután 5 óra volt de nagyon fáradt voltam.Este 9 körül felébredtem és ettem egy piritóst majd újra kidőltem.Reggel SUsan ébresztett hogy késésben vagyok.Gyorsan előkaptam Frankie mobilját és ALicet hívtam.
-ALice!Szia Bella vagyok!Kérlek mondd hogy még nem vagy a suliban!-hadartam.
-Épp a suliba tartok de beugorhatunk érted!-mondta.
-Megmentetted az életem!-mondtam és leraktam a telefont.Azt se tudtam hogy hol áll a fejem,az egyik kezemmel a fogamat mostam míg a máikkal fésülködtem.Gyorsan magamra rángattam azt ami a kezembe került.Gyorsan bevágtam egy táskába pár füzetet,tollat,mobilt és pénztárcát aztán már rohantam is.Alice kocsija már jó ideje kint állt a házunk előtt.
-Bocsi a késésért csak kicsit elaludtam.-mondtam amikor megálltam a kocsi előtt.
-Semmi baj viszont egy kicsit szűkösen lesztek,sajnálom.-mondta Alice és hátra felé intettet a fejével.Hátul Nate és Edward ült elöl pedig Alice és Jasper.
-Hali!-köszöntem hátra.Bekászálódtam Edward mellé miután beraktam hátra a táskámat a csomagtartóba.
-Azt hiszem osztálytársak leszünk!Majd körbevezethetnél a suliban!-mondta Nate.
-Szerintem feltalálod magad.-mondtam.
-Nem is sejted hogy mennyire elveszett vagyok nélküled!-vágott vissza Nate.
-Ez igazán megható!Minden lánynak ezt a béna szöveget nyomatod?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen és általában be is válik.-mondta.
-Sajnálom hogy csalódást okoztam!-mondtam élesen és kihajoltam Edward mellet hogy Nate arcába nézhessek.
-Imádom a tüzes nőket!-mondta vigyorogva.Legszívesebben arcon töröltem volna de mivel Edward gyengéden visszanyomott csak egy gyilkos pillantást kültem felé.Végre megérkeztünk a suliba és ott hagyhattam Nate-et.Kivettem a táskám a csomagtartóból és az iskolába indultam.Az első órám irodalom volt így odaindultam.Így hogy se Frankie a csajok vagy Will nem volt itt elég magányosnak éreztem magam,de nem volt rossz.Sajnos ez nem sokáig tartott mert Nate rögtön utánam jött.
-Neked is irodalom órád lesz?-kérdezte.
-Igen,sajnos.-a második szót erősen megnyomtam.Pont a csengő előtt léptünk be a terembe.A helyemre siettem de sajnos Nate jött utánam.Minden lány őt bámulta nyálcsorgatva amit meg is értek mert tényleg baromi jól néz ki de legaláb annyira idegesítő is.
-Ez a hely már foglalt!-mutattam a melletem lévő székre amikor le akart ülni.
-Senkit sem látok aki ide akarna ülni!-mondtam és lepakolta a cuccait.
-Igen mert Frankie beteg.-mondtam.
-Akkor biztos nem bánná ha kölcsön venném a helyét.-mondta majd nyugodtan leült.
-Csak én bánnám.-morogtam amire ő elnevette magát.Nem tudtuk tovább folytatni a szócsatánkat mivel a tanár bejött.Unalmas irodalom óra volt és Nate állandóan kommetálta a tanár hülyeségeit ami végülis vicces volt és nevettem is csak közben idegesítő is.
-Te lemásoltad az óra rendemet vagy mi?-kérdeztem amikor kiderült hogy véletlenül a második óránk is együtt van.
-Nem hiszel a sorsban?-kérdezte.
-Lemásoltad vagy sem?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Jól áll a gyilkos düh!-mondta nevetve és elindult a biológia órára.Bosszúsan követtem.Az ajtóban összetalálkoztunk Alice-el és Edwarddal.Lepakoltam a cuccom Nate meg természetesen mellém ült.Amíg be nem csengettek inkább átültem Alice és Edward asztalára.

-Értem már hogy miről beszéltél!-mondtam a tegnap előtti estére utalva.
-Ne foglalkozz vele!-tanácsolta Alice.
-Az nehéz lesz mivel mindig a nyomomban van!-mondtam fintorogva.
-Szeretnéd hogy elbeszélgessek vele?-kérdezte Edward gonoszan vigyorogva.Féltem hogy az nem beszélgetés hanem inkább verekedés lenne ezért gyorsan megráztam a fejem.
-Mennem kell.-mondta amikor megszólalt a csengő.
-Ugye,tudod hogy a vámpír hallásommal mindent hallottam?-kérdezte Nate amikor visszaültem mellé.
-Reméltem!-mondtam.
-Nem mondták még hogy üldözési mániád van?-kérdezte vigyorogva.
-Hihetetlen vagy!-mondtam majd megfogtam a cuccom és átültem a hátsó padba ami még szabad volt.
-Anabell,mit keresel a hátsó padban?Nem elöl ülsz?-kérdezte Mr.Bloom amikor bejött a terembe.A pasi arról volt híres hogy utálja ha valaki nem a helyén ül.Ez elég beteges volt és nem is értettem,nem tök mindegy neki hogy hol alszom végig az óráráját???
-De.Ott ültem csak hát a társoság nem a legjobb!-mondta Natere pillantva.Alice halkan felnevetett.
-Kibírod,kérlek ülj vissza a helyedre!-mondta a tanár.Hitetlenkedve néztem rá és megráztam a fejem.
-Nem,nem ülök vissza.Innen is kitűnően látok!-mondtam határozottan.Mivel nem akartam veszekedést elővettem a legszebb mosolyomat és úgy néztem a tanárt.
-Jó,akkor maradj ott de jövő órán már a helyeden szeretnélek látni.-mondta megenyhülve.
-Reméljük addigra Frankie jobban lesz és visszakapom a padtársamat.-mondtam.A tanár bólintott és elkezdte az órát.Ez is ugyanolyan unalmas volt mint a többi.Alice-el leveleztünk hogy suli után Bonnieval és Rosalieval elugorhatnánk vásárolni vagy valamit csinálni.Alice imádott vásárolni magának vagy bárkinek.
-Szerintem beszélned kéne Nate-el mert ha így folytatja azt hiszem Edward minimum leüti.-súgta nekem Alice amikor beléptünk az étkezőbe.
-Tessék?Ez fölösleges!-mondtam miközben egy szelet pizzát tettem a tányéromra.
-Tényleg,hova szoktad dugni a kaját?-kérdeztem amikor Alice is elvett egy szelet pizzát.
-Nem tudom,változó.Néha leerőltetek pár falatot a látszat kedvéért vagy kidobom vagy eldugom.-mondta halkan.
-Ennyire rossz az emberi étel íze számodra?-kérdeztem csöndesen.
-Ízetlen,olyan mitnha te mirelit húst ennél.-mondta fintorogva.
-Egy grizly medve biztos sokkal ízletesebb!-mondtam nevetve.Elképzeltem ahogy Alice leterít egy medvét,olyan képtelenségnek tűnt!ALice többi családtagja még nem érkezett meg így ketten ültünk le egy üres asztalhoz.Pár perc múlva Nate érkezett meg mosolyogva.Egy szónélkül foglalt mellettem helyet.
-Persze Nate,ülj csak le!-mondtam élesen.Csak még szélesebben mosolygott a megjegyzésemre.Megjött a többi Cullen is és lassan tele lett az asztal.Jasper Alice mellet foglalt helyett,velem szemben Edward ült,és mellette Emmet és Rosalie.
-Hogy tetszik a suli,eddig?-kérdezte Emmet Natetől.
-Hát,vannak benne jó dolgok is,de úgy tűnik Bella nem élvezi annyira a társoságomat mint én az övét.-mondta Nate vidáman.Edward megfeszült és sötét tekintettel méregette Nate-et.
-Igen,általában nem élvezem a hívatlan társoságot.-mondtam neki csípősen.
-Általában?Akkor velem tehetnél kivételt!-mondta Nate.
-Álmodozz csak,Nate!-mondtam neki majd megcsóváltam a fejem és elindultam a tesi órámra.Nate persze rögtön jött utánam mondván hogy neki is tesi órája lesz.Röplabdáztunk az órán és egész hamar belejöttem.Egyszer sikerült hátulról eltalálnom Nate hátát de nem úgy tűnt hogy zavarta volna.Így ment egész nap és Nate-el minden szünetben szócsatát folytattunk.

18.Fejezet-Eseménydús reggel

Hamar elaludtam bár egy kicsit zavart a vizes hajam.Másnap reggel nem tudom hogy mikor ébredtem fel.Fáradtan keltem fel,a szobából nyíló fürdőbe mentem és miután megfésültem egy kicsit a kócos,fekete hullámos hajam kimerészkedtem a szobából.
-Alice,ha nem kapok egy kávét itt helyben kidőlök!-nyöszörögtem miközben lementem a lépcsőn.Tudtam hogy úgy is meghallja a szuper vámpír hallásának köszönhetően.Csak most jutott eszembe hogy még mindig egy rövid,fekete,selyem hálóingben vagyok és épp vissza akartam fordulni átöltözni amikor észrevettem a többieket.
-Szívesen elkaplak!-felelte egy számomra ismeretlen hang.Lepillantottam a lépcső aljába ahol az egész Cullen családon kívül még három ismeretlen vámpír állt.Rögtön tudtam hogy vámpírok mivel hófehér bőrük és mézszínű szemük volt a gyönyörű vonású arcukról nem is beszélve.A hang gazdája egy 18 év körüli irtó helyes fiú volt.Gyönyörű arcát fekete,szemébe lógó,kócos,göndör haj keretezte.Mézszínű szemei csillogtak,telt ajkát mosolyra húzta.Arccsontja férfiasan emelkedett ki arcából,orra finom ívű,szemei élénken figyeltek engem.Biztos voltam benne hogy ő Nate.Mellette egy gyönyörű lány állt.Hosszú,egyenes,szőke haja volt és kicsit hosszúkásabb,gyönyörű arca.A harmadik ismeretlen egy rövid,göndör,tűzvörös hajú lány volt.
-Bella ő itt Lohan,Victory és Nate.-mutatott végig a vendégeinken Carlise.Nate le nem vette rólam a szemét és még mindig vigyorgott.A Victory nevű vörös lány kihívóan mosolygott Edwardra ami egy kicsit zavart.
-Nagyon örvendek!-mondta Nate.
-Én is.-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Azt hiszem én most elmegyek felöltözni.-mondtam zavartan.
-Hagyd csak,engem nem zavar!-mondta Nate miközben stírölt.Edward úgy meredt rá mintha bármelyik percben ráugrana.Alice csak karon vágta és megcsóválta a fejét.Felhúztam az egyik szemöldököm majd megfordultam.
-Engem viszont igen.-szóltam még hátra a vállam fölött majd elindultam a szobámba.Akkor leesett hogy csak a tegnapi ruháim vannak itt és nem ártana valami tiszta darab.
-Alice,kölcsön adnál valami ruhát?-kérdeztem miután megálltam és visszafordultam.
-Persze!Gyere!-mondta és már ott is termett mellettem.A szobája felé húzott pontosabban az abból nyíló gardróba.A gardrób nagyobb volt mint a szobája és tele volt ruhákkal.Gyorsan végig mért majd kutakodni kezdett.Először egy élénk,vörös,csipke ruhát akart rám adni de miután lebeszéltem róla megelégedett egy világos kék farmerrel,fehér toppal és egy pulcsival.Miután felöltöztem ő visszament a vendégekhez.Én először fogat és arcot mostam majd még egyszer átfésültem a hajam és belopóztam Bonnie szobájába.A hasán aludt a fejét oldalra hajtva.Óvatosan megsimogattam az arcát majd hagytam tovább aludni.
Mindenki a nappaliban volt így én is odamentem és beültem az ablakmélyedésbe.Felhúztam a lábam törökülésbe és kényelmesen elhelezkedtem a párnák között.Nate kíváncsian és vágyakozva méregetett,Edward haragosan meredt Natere és néha rám pilantott,Victory pedig engem fixírozott haragosan.Lohan feltűnően bámulta Jaspert aki néha zavartan pilantott rá majd visszakapta a tekintetét Alicere.Elég kínos volt a helyzet ezért inkább csak az ablakon néztem kifelé.
-Bella,nem azt mondtad hogy kéne neked egy kávé?-kérdezte Alice.Segélykérően pilantott rám.
-De!Gyere csináljuk meg!-mondtam és felpattantam.Alice rögtön követett a konyhába.
-Köszönöm.-mondta hálásan.
-Nem csak neked volt kínos a helyzet!-mondtam miközben vizet öntöttem a forralóba.
-Szóval mi volt ez az egész?-kérdeztem
-Alice intett a fejével hogy mennyünk inkább a kamrába így mind ketten bepréselődtünk a kis helyiségbe.
-Lohan és Jasper még régebbről ismerik egymást és elég közelről.-mondta Alice fintorogva.Elkerekedett szemekkel néztem rá majd gyorsan összeszedtem magam.
-Honnan ismerik egymást?-kérdeztem.
-Mielőtt találkoztam velük élt.-mondta.
-És Victory miért bámulja Edwardot?-kérdeztem.Próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne de Alicet nem lehet becsapni.
-Nyugi,nem volt köztök semmi csak Victory bepróbálkozott nála egy párszor és most látja hogy hogy nét rád Edward ezért látszólag nem túl boldog.-mondta vigyorogva.
-Hogy néz rám?-kérdeztem értetlenül.
-Jesszus Bella,komolyan mondom néha olyan értetlen tudsz lenni!Tetszel Edwardnak és azt hiszem Natenek is!Azt hiszem lesznek itt még gondok.-mondta elgondolkozva.
-Tisztára mint egy szappanopera.-mondtam nevetve.Alice épp válaszolt volna amikor Rosalie nyitotta ki az ajtót és kíváncsian nézett minket.
-Csatlakozol?-kérdezte mosolyogva és arréb araszoltam hogy beférjen Rose is.
-Mi a téma?-kérdezte.
-A kint zajló események.-mondta Alice.
-Oh,hát igen.Edward nem láthat túl szép dolgokat Nate fejében mivel egyre idegesebb kezd lenni.-mondta Rosalie kuncogva.
-Lohan ugye még nem vetette rá magát Jasperre?-kérdezte ALice.
-Nem de a nézése sokat elárul.-sóhajtott Rose.
-Megyek szemmel tartom.-pattant fel ALice és már el is tűnt.
-Szereted Edwardot?-kérdezte hirtelen.Egy ideig csak bambán bámultam rá majd endeztem a vonásaimat.
-Nem tudom.-motyogtam és hátra simítottam a hajam az arcomból.
-Ő szeret téged ugye tudod?-kérdezte Rose.Nem válaszoltam csak a hihetetlenül gyönyörű arcát néztem.
-A hallgatás beleeggyezés.-mondta.
-Minden olyan furcsa és bonyolult.-sóhajtottam.
-Nem kell annak lennie!-mondta.
-Tudom.-motyogtam.
-Csak ne bántsd meg!-mondta.Megint kinyílt az ajtó de most Emmet hatalmas alakja állt az ajtóban.
-Csak nem pletykáltok?Beszállhatok?-kérdezte vigyorogva és megpróbálta bepréselni magát kettőnk közé.
-Emmet,összenyomsz!-mondtam.
-Túl kicsi ez a kamra!-panaszkodott.
-Vagy te nőttél túl nagyra!-mondtam nevetve.
-Emmet épp női dolgokról beszélgettünk!-mondta Rosalie.
-Mindegy,már biztos felforrt a víz!-motyogtam és kipréseltem magam az ajtón.Rose és Emmet is visszament a nappaliba én pedig megcsináltam a kávém.
Gyorsan kész lett ezért muszály volt visszamennünk a nappaliba.
Visszamásztam a az ablakmélyedésembe és megittam a kávémat.Nagy megkönnyebülésemre Bonnie sétált be álmosan a nappaliba.Egy csíkos hálóinget viselt és a kezében egy fekete-fehér koela maci plüsst hozott.Hozzám sétált és nyújtotta a kezét hogy emeljem fel.Gyorsan az ölembe kaptam ő pedig kényelmesen elhelyezkedett.
-Bonnie,őt itt Victory,Lohan és Nate!Azt hiszem Nate egy ideig velünk fog lakni.-mondtam Bonnienek.
-Bonnie,ugye tudod hogy a fogadást bebuktad?-kérdezte Emmet vigyorogva.
-Nem is,én néztem!-védekezett Bonnie.
-Persze,nézted a szemhéjadat beülről!-mondta Emmet nevetve.Bonnie durcásan összeszorította a száját és felhúzta az orrát.Rosalie elég erősen megbükte Emmet oldalát aki csak tovább vigyorgott.Bonnie bánatosan nézett Rosalie pedig valamit Emmet fülébe sziszegett.Megtette a hatását mert Emmet szemei rémülten elkerekdtek.
-Na jó,én is elaludtam szóval nem vesztettél.-mondta Emmet.Bonnie boldogan elmosolyodott Rosalie pedig elégedetten hátra dőlt a kanapén.Kíváncsi voltam rá hogy valyon Rosalie mit mondhatott Emmetnek amitől így megijedt és hazudott a fogadásról.
-Mi szerintem indulunk is!Nate legyél jó!-mondta nyomatékosan Lohan.Megpuszilta Nate-et majd Victory is.
-Bella,örülök hogy megismerhettelek!-mondta Lohan.Minenkitől elbúcsúzott majd Victory is.Edwardot úgy egy óráig ölelgette és a végén ő tolta el magától Victoryt amin el is mosolyodtam.Ő csak dühösen nézett rám majd kilebbent az ajtón.Amikor elmentek a lányok megkönnyebültem.

17.Fejezet-A betolakodó azaz Nate

Nagyon sajnálom hogy ennyit késtem és ígérem hogy mostantól rendszeresebben fogok frissíteni!
Nehéz a suliba visszarázódni ráadásul én most vagyok 8.-os így a felvételik miatt is elkezdtem stresszelni!Megírtam már pár fejezetet előre csak a laptopomon vannak és még átt kell raknom a gépre!
A fejezet rövidségét is sajnálom de csak ennyi volt megírva a gépen!
Az új szereplőnknek,Natenek még nem találtam képet szóval ha valakinek van ötlete szóéjon nygugostan!
Jó olvasást és ezer puszi:Serena

Reggel fejfájással ébredtem.Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és fürdőbe vettem az irányt.Fogat mostam majd megpróbáltam valamit kezdeni a hajammal.Mivel tegnap este vizes hajjal feküdtem le most begöndörödött és össze-vissza állt.Gyorsan megfésültem egy párszor és amikor úgy ahogy minden tincsem a helyén volt elindultam megkeresni a többieket.Az első utam a konyhába vezetett hogy kávét csináljak.A konyha ajtóban egy ismeretlen fiúval azaz vámpírral ütköztem össze.Úgy velem egy idős lehetett és irtó jóképű.Fekete,göndör haja a szemébe lógott,méz színű szeme csillogott,telt ajka mosolyra húzódott.Kemény,hideg kezeivel elkapott mivel az ütközéstől megtántorodtam.
-Biztos te vagy Bella.Mondták hogy hasonlítasz Alicere de ez enyhe kifejezés.-mondta mosolyogva.Továbbra is a karjaiban voltam de határozottan nem zavart.Jó volt hideg,kemény mellkasához simulni.Elmosolyodtam és bólintottam.
-Bella!Hallottam hogy felkel.........-kezdte Alice de amikor meglátott minket elhallgatott és kérdőn nézett.Hátrébb léptem és Nate elengedett.
-Látom megismerted Nate-et.-mondta Alice.
-Mondhatni.-felelte Nate helyettem.
-Én megyek kávét főzni.-mondtam gyorsan és elsiettem a konyhába.Felraktam vizet forrni és felültem a konyha pultra.Még mindig fájt a fejem és álmos is voltam.Nem akartam egy helyben ücsörögni míg készül a kávé így felsiettem az emeletre Bonnie szobájába.Ő már nem aludt hanem az ágyában ücsörgött.
-Jó reggelt!-köszöntem neki mosolyogva és elhúztam a függönyöket.
-Éhes vagyok!Mi lesz reggelire?-kérdezte.
-Nem tudom.Gyere nézzük meg hogy mi van!-mondtam és kiemeltem a kiságyból majd leszállítottam a konyhába.Felültettem a konyha pultra ahol korábban és ültem és körbe néztem.
-Nézd van pehely és tej is!-mondtam és elővettem a két alapanyagot,két tálkát és kanalat majd mindkettőnknek töltöttem.Megcsináltam a kávémat majd miután megreggeliztünk és megittam a kávém felálltam.
-Gyere,keressük meg a többieket!-mondtam és felkaptam majd elszaladtam vele.A nappaliban ült Az egész Cullen család és Nate.Én befészkeltem magam e kedvenc ablak mélyedésembe ami elég nagy volt és kipárnázott.Bonnie is feltornázta magát mellém és hajammal játszott.Carlise és Esme Nate családjáról kérdezgették őt a többiek pedig halk beszélgetést folytattak egymás között.
-Nem tetszett a tegnapi film.-mondta Bonnie.
-Mondtam hogy nem neked való!Különben is hülyeség!-mondtam neki.
-Milyen szükő löki egy kútba a lányát?-kérdezte Bonnie elborzadva.
-Nyugodj meg,semmilyen szülők!Ilyesmi csak filmekben történik!-mondtam és megpusziltam.
-De Emmet nyerte a fogadást.-mondta szomorúan.
-Bizony ám.-mondta Emmet vigyorogva.Elég volt egy lesujtó pillantás Rosalietől és már nem vigyorgott.
-Na jó,miután elaludtál én sem tudtam tovább nézni a filmet.-hazudta Emmet.Olyan ártatlanul és bűnbánóan hogy ha nem láttam volna amint Samarát (A Kör hallott és ijesztő főszereplője) parodizálja egész este talán még el is hittem volna.
-Bella,az emeleten csörög a telefonod!-mondta Alice.Felpattantam és gyorsan felrohantam az emeletre.
-Susan?Szia!Igen,minden rendben van!-mondtam a telefonba.

16.Fejezet-Cullenéknél

SZiasztok!Sajnálom hogy ilyen sokáig nem voltam de a suli kezdés nagyon lefoglalt :s
Meghoztam az új fejezetet de még nem volt időm átnézni így hibákkal tele adom oda nektek.......sajnálom
Amind akad egy kis isdőm átnézem és megint frissítek!
Jó olvasást és még egyszer sajnálom:Serena :-)


Bonnie,elaludt miközben meséltem neki.-mondta Esme mosolyogva.Látszott rajta hogy nagyon megszerette Bonniet és előjöttek az anyai ösztönei.
-Alice,kár hogy nem jöttél!Megjött az új kollekció a kedvenc boltunkba!-mondta Rosalie csillogó szemekkel miközben beviharzott a konyhába.Megdöbbentően szép volt Rosalie.
-Vásároltam nektek is!Találtam egy ruhát ami nagyon jól állna neked,Bella!-mondta lelkesen.Kicsit megdöbbentem rajta hogy Rosalie milyen kedves.
-Öm,köszi.-mondtam döbbenten.
-Megyek köszönök Emmetnek!-mondta Rosalie majd miután ledobta a zacskókat és elsietett.
-Mit kérsz ebédre,Bella?-kérdezte Esme.
-Amit Bonnie.-mondtam.Alice azt is megmagyarázta hogy amikor először jártam náluk azért nem volt otthon semmi étel mert ők nem esznek normális ételt csak..................állatok vérét.
-Tegnap azt mondta hogy pizzát szeretne enni.-emlékeztette Esmét Alice.
-Akkor rendeljünk pizzát!-mondta Esme és már telefonált is.
-Megjött Jasper!-kiáltott fel ALice boldogan és már el is rohant.Amikor visszatért mellette jött Jasper is.Gyönyörű arcáról ma is csak a világ fájdalmat tudtam leolvasni.
-SZia Bella!-köszönt.
-Helló Jasper!-köszöntem vissza mosolyogva.Bonnie nagy ásítások közepette csatlakozott hozzánk.Miután én és Bonnie megebéletünk társosjátékoztunk,Rosalie jóvoltából divatbemutatót tartottunk meg beszélgettünk.Nagyon jól éreztem magam mert most először mióta rám találtak a parton úgy éreztem mintha lenne családom.Délután megjött Carlise a munkából.
-Képzeljétek,ma felhívott Victory és egy szívességet kért tőlünk!-mesélte Carlise.Fogalmam sem volt hogy ki az a Victory de ALice arckifejezése nem volt bíztató.Nem tűnt meglepettnek de már tudtam hogy miért.Alice látja a jövőt ahogy Edward a gondolatokat,Jasper pedig befolyásulni tudja az emberek érzéseit.Szerencsére rám se Edward se Jasper képessége nem hatott.Viszont ALice előre látta hogy fel fogok bukkani.
-Mi az a szívesség?-kérdezte Rosalie.
-Egy ideig nálunk lakna Nate.Kirúgták az iskolából és Victory szerint jót tenne neki a környezet változás.-mondta Carlise.
-Natenek nem környezet változás kell hanem egy nagy pofon!-mondta Rosalie kicsit mérgesen.Értetlenül néztam ide-oda.
-Mit mondtál neki?-kérdezte Esme.
-Hogy jöhet.-mondta Carlise lehajtott fejjel.
-Nagyszerű!Én nem vagyok hajlandó azzal a beképzelt barommal egy házban élni!-fakadt ki Rosalie.
-Rosalie!Ne beszélj így Bonnie előtt!-szólt rá Alice.
Dühösen felpattant és elrohant.Emmet ment utána megnyugtatni a hangokból ítélvr kevés sikerrel.
-Ki az a Nate?-kérdezte Bonnie.
-Egy barátunk.-mondta Esme majd Bonnie tiltakozása ellenére felvitte a szobájába.
-Szóval ő is vámpír?-kérdeztem amikor már Bonnie hallótávolságon kívül volt.
-Igen,de egyáltalán nem veszélyes Bonniera!Ő is olyan mint mi!-nyugtatott meg Carlise.
-Meddig marad?-kérdezte Jasper.
-Nem lehet még tudni.-mondta Carlise.
-És mikor jön?-kérdezte Edward.
-Holnap.-mondta Carlise.
-Holnap?-kérdezte Jasper elkerekedett szemekkel.
-Igen,Victory szerint jobb ha minnél előbb idejön.-mondta Carlise.
-Persze,jobb minnél előbb megszabadulni tőle.-mondta ALice bosszúsan.
-Nate nem olyan vészes csak egy kicsit beképzelt.-mondta Carlise.
-Kicsit?-kérdezte Edward gúnyosan.
-Na jó,kedvesek leszünk vele mert ő a vendégünk!Megértettétek?_kérdezte Carlise szigorúan.
-Jah,reggel felé jön Victory és Lohan kíséretében!-tette még hozzá majd elment.Biztos Rosaliehoz ment egy kicsit lenyugtatni.
.-Miért utáljátok ennyire?_kérdeztem vigyorogva.
-Nate nem a jól neveltségéről híres.-mondta Jasper nyomatékosan.
-Akkor miről híres?-kérdeztem.
-A bunkóságáról.-mondta Alice fejcsóválva.Amikor Esme,Bonnie és Carlise visszatért beraktuk a filmet.Hamarosan csatlakozott Emmet és Rosalie is így együtt néztük a Kört.
-Asszem megynertem a fogadást.-mondta Emmet vigyorogva amikor meglátta hogy bonnie elaludt az ölemben.
-Te fogadtál egy 3 éves kislánnyal?-sziszegte Rosalie.
-Nem sokára 4 éves lesz!-védekezett Emmet.
-Alice,tudsz kölcsön adni valami pizsamát?-kérdeztem.
-Perzse!-mondta lelkesen.Felpattant és engem is húzott magával.
-Akarsz zuhanyozni is?-kérdezte.
-Nem ártana.-mondtam.Alice bólintott és egy törülközővel meg fogkefével bevezetett a fürdőbe.Gyorsan lezuhanyoztam,hajat és fogat mostam majd törülközőbe bugyulálva álltam.Így nem igazán akartam kimenni Alice viszont eltűnt pizsamát keresni.Kinyitottam az ajtót és kiszóltam.
-Alice!Jönnél már?Nem szívesen mászkálnék egy szál törülközőben!-mondtam.Alice rögtön az ajtóm előtt termett mosolyogva.
-Bocsi.-mondta majd átnyújtotta nekem a kölcsön pizsamát.Ez nem is pizsama volt hanem valami mini hálóing szerűség,Rövid,fekete,selyem hálóing volt csipkeszegéllyel.Alig ért a combomközepéig de nem akartam válogatni így belebújtam és hozzá tartozó fekete,francia bugyiba.
-Fantasztikusan áll!Jó hogy végre valaki viseli is!-mondta ALice nevetve amikor kiléptem a fürdőből.
-Köszi,csak hát elég rövid.-mondtam.Alice csak elmosolyodott majd megmutatta a vendégszobát ahol a múltkor is aludtam.
-Jó éjt!-mondta majd megpuszilt és becsukta maga mögött az ajtót.

15.Fejezet-Végre kiderül az igazság

Természetesen Natalie és Serena volt az.Az utóbbi időben mindkettőjükkel jóban lettem de valahogy Serena jobban a szívemhez nőtt,szőke loknijaival.
-Helló csajok!-köszöntem nekik mosolyogva.
-Bella!-mondták egyszerre mosolyogva.Gyorsan betereltük őket majd miután Susan is üdvözölte a két lányt felmentünk Frankie szobájába.
-Épp Bellát öltöztettem fel!Ti is bújjatok szexi ruciba és fényképezkedünk!-mondta Frankie.A három lány gyorsan felöltözött aztán már pózoltunk is.Egész este csak a fiúkról,ruhákról,suliról és bulizásról fecsegtek de nekem máshol járt az agyam.Pontosabban a Cullen háznál.Aggódtam Bonnie miatt és állandóan a Cullenek titkán törtem a fejem.Jacob megadta a kulcsot a titokhoz de nem akartam élni vele.Mivel késő éjszakáig néztünk hororr filmeket másnap 11 előtt 10 perccel ébredtem fel.Amikor az órára pillantottam rögtön felugrottam.Gyorsan lezuhanyoztam.Felkaptam a fekete ruhácskát,fekete harisnyát,piros övet majd belebújtam.Gyorsan megfésülködtem és a fekete loknijaim közé egy vékony piros hajpántot raktam.Mivel a szám alapból is vöröses árnyalatú volt csak egy kis pirosas szájfényt raktam és kihúztam a szemem fekete tussal.Hallottam lefékezni Alice kocsiját így gyorsan beleugrottam a piros,magasszárú Convers tornacipőmbe (inkább hagytam a magssarkút mivel nem tudtam hogy a lányok hova pakolták) majd felkaptam Frankie mobilját akitől még tegnap kölcsön kértem és lesiettem a lépcsőn.Mivel a lányok még aludtak csöndben tevékenykedtem.Írtam egy cetlit hogy elmentem majd belebújtam a fekete,bőrdzsekimbe a nyakamköré tekertem egy piros kendőt és kiléptem az ajtón.Alice a kocsi mellett várt mosolyogva.
-Helló!-köszöntem amikor mellé értem.Gyorsan megpusziltam és beszálltam a kocsiba.
-Milyen csinos vagy!-mondta a kocsiban.
-Jah,köszi.Frankie mostanában próba babának használ.-mondtam mosolyogva.
-Képzeld,tegnap La Pushban jártunk.-mondtam óvatosan.Nem tűnt meglepettnek csak az utat bámulta.
-Megismerkedtem Jacob és Billy Blackkel.Nagyon kedvesek.Jacob sok régi történetet mesélt vérfarkasokról meg ilyesmikről,ismered ezeket?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Igen,egy párat.-mondta és gyorsan az arcomra pillantott.
-Na jó,Alice!Elmondod vagy én kérdezzek rá?-kérdeztem türelmetlenül.Alice nagyot sóhajtott majd gyorsított.
-Majd otthon.-mondta.Bólintottam és szó nélkül vártam hogy elérjük a Cullen házat.Az ablakom mellett elhaladó zöld fákat számolgattam egy idő után már belezavarodtam és Alice halálos vezetési stílusa mellett nehéz is volt.Csak most vettem észre hogy milyen gyönyörű és hatalmas a forks-i erdő.Szinte vonzottak a zöld hegyek így eldöntöttem magamban hogy hamarosan elmegyek túrázni.Végre megérkeztünk és Alice fékezett.
-Szóval....-kezdtem de nem tdtam hogy mit mondjak.
-Mit mondott neked Jacob Black?-kérdezte.
-Valami régi mondákról beszélt,vérfarkasok meg hasonlók.Azt mondta hogy ti nem most először éltek itt Forksban.Azt hiszem hidegeket emlegetett.-mondtam.
-És hittél neki?-kérdezte.
-Én nem tudom hogy mit higgyek!Te nem vagy hajlandó elmondani hogy mik is vagytok és azt sem tudom hogy én mi vagyok!Logikus magyarázat lenne ez a "hidegek" sztori.Megmagyarázná a hideg,kemény bőrödet,változó színű szemedet és még sok mást.-mondtam.
-Jacob meséi igazak voltak.Az vagyok aminek hiszel.-suttogta Alice lehajtott fejjel.
-Vámpír?!-mondtam nyugodt hangon.Nem igazán lepett meg vagy ijesztett meg mivel mindig is tudtam vagy sejtettem hogy Alice nem ember ahogy én sem vagyok az.
-Most utálsz?Figyelj én megértem ha többet nem akarsz velem találkozni.-mondta Alice.
-Tessék?Dehogy utállak!Alice a nővérem vagy!Engem nem érdekel hogy mi vagy,ha maga lennél az ördög akkor is szeretnélek!-mondtam mosolyogva.
-És nem félsz tőlem?-kérdezte.
-Nem,miért félnem kéne?-kérdeztem még szélesebb mosollyal.Alice megkönnyebülten ölelt meg.
-Mindent el kell majd mesélned!-mondtam miután elnegedett.Mielőtt válaszolhatott volna a kis Bonnie szaladt le a lépcsőn és ölelte át alulról a derekamat.
-Szóval hiányoztam?-kérdeztem nevetve.
-Ezt senki sem mondta.-felete Bonnie nevetgélve.
-Köszi,ez jól esett.-mondtam majd felemeltem Bonniet és bevittem a házba az oldalamon Alice-el.
-Szia Bella!-köszönt Emmet amikor beléptünk a nappaliba.Csak ő üldögélt egyedül a kanapén tv-t nézve.
-Bella!Örülök hogy átjöttél!-mondta Esme mosolyogva amikor besétált a szobába és óvatosan megölelt.
-Én is.-mondtam.
-Nem vagy éhes?Reggeliztél már?-kérdezte.
-Öszíntén szóval,későn keltem és még nem reggeliztem.-ismertem be.
-Akkor,gyere!Készítek valami reggelit!-mondta és a konyhába terelt.Alice is követett kézen fogva Bonniet és leültek mellém.
-Mit ennél?-kérdezte Esme gyönyörű hangján.
-Nem tudom.Bármit megeszek.-mondtam mosolyogva.Esme tűnődve nézett majd elővett egy szekrényből egy pár croissant,vajat,mogyorókrémet és elém rakta.
-Köszönöm.-mondtam hálás mosollyal.
-Szóval miért keltél későn?-kérdezte Alice.
-Jah,Frankie áthívta a barátnőit és késő estig hororr filmeket néztünk.-mondtam.
-Én is meg akarok nézni egy hororr filmet!-jelentette ki Bonnie.
-Nem vagy még hozzá kicsi?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem.Mikor nézünk meg együtt egy horrort?-kérdezte Bonnie lelkesen.
-Bonnie,3 évesen még nem kell hororr filmeket nézni!Túl félelmetesek lennének neked!-magyaráztam két falat között.
-Nem is igaz!Nem fogok félni!-ígérte.
-Nem akarsz inkább valami rajzfilmet nézni?Azt hallottam hogy az Oroszlánkirály nagyon jó!-mondta Esme kérlelően.
-Oroszlánkirály?Inkább a halál!-mondta Bonnie.
-Mi lenne ha ma Bella nálunk aludna és megnéznénk együtt valami horrodt?-kérdezte Alice vidáman.
-Szuper!-mondta Bonnie mosolyogva.
-Örülnék neki ha maradnál,Bella.-mondta Esme.
-Na jó,ha Susan megengedi szívesen maradok!-egyeztem bele.Gyorsan legyűrtem a "reggelim" maradékát és a nappliba mentem Alice-el és Bonnivel.
-Emmet,képzeld este horrort nézünk!-újságolta Bonnie boldogan.
-Bonnie,te biztos hogy nem tudnád végig nézni a Kört!-mondta Emmet vigyorogva.
-Fogadjunk hogy végig nézem!-mondta Bonnie durcásan.
-Emmet!-szólt rá Alice a bátyjára.
-Na jó,kislány!Ha végig nézed egy napig azt csinálom amit akarsz!-mondta Emmet mit sem törődve Alice figyelmeztetésével.
-Jó!Készülj mert egy napig a rabszolgám leszel!-mondta Bonnie mosolyogva.
-A többiek hol vannak?-kérdeztem.
-Carlise dolgozik,Rosalie vásárol,Jasper nem sokára megjön,Edward pedig fent gubbaszt a szobájában!-sorolta Alice.Ha Edward találkozni sem akar velem kétlem hogy tetszenék neki.-gondoltam magamban.
-Szia Bella!Nem a szobámban gubbasztottam hanem olvastam,Alice!-mondta Edward miközben feszes léptekkel lesétált a lépcsőn.Intettem neki egyet köszönés képpen.
-A kettő ugyan az!-vonta meg a vállát Alice.Edward csak megcsóválta a fejét és leült Emmet mellé.Hirtelen megcsörrent a zsebemben Frankie telefonja.A Saturdays egyik szám a Just can't get enough című szám szólt.Előhalalásztam a ruha zsebéből a telefont és felvettem.
-Szia Bella!Frankie vagyok!-szólt bele Frankie erőtlen hangon.
-SZia!Jól vagy?-kérdeztem.
-Nem igazán.Te nem érzed magad rosszul mert én,Natalie és Serena is betegek lettünk!-mondta.
-Nem de ha jól emlékszem ti vedeltétek titokban a whiskyt!-suttogtam a telefonba.
-Kösz a támogatást.-mondta Frankie sértődötten.
-Na jó lehet hogy nem másnaposok vagytok csak chips mérgezésetek van!-mondtam vigyorogva.
-Vicces!Szerintem vírus vagy ilyesmi mert lázas is vagyok!-mondta.
-Gyógyulást!Adod egy percre Susant?-kérdeztem.
-Aha.-motyogta majd átadta Susannak a telefont.
-Szia!Hallom Frankie beteg lett!-mondtam.
-Igen,nem tudnál a barátnődnél aludni?Nem akarom hogy te is elkapd!-mondta.
-De!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.Majd hívj fel!Vigyázz magadra!-mondta Susan majd lerakta a telefont.
-Whisky?Azt hittem hogy pizsi-party volt!-súgta Alice vigyorogva.
-Az is volt csak egy kicsit feldobtuk a hangulatot!-súgtam vissza.
-Én megkeresem Esmét!Azt ígérte hogy majd felolvas nekem valamit!-mondta Bonnie majd kiment a szobából.
-Alice,beszélhetnénk?-kérdeztem nyomatékosan.Bólintott így visszamnetünk a konyhába.Felültem a konyhapultra és ő is mellém telepedett.Vagy 100 kérédst tettem fel de Alice türelmesen válaszolgatott rájuk.Majdnem mindent megtudtam Aliceről és még jó sok mindent a családjáról.