24.Fejezet

-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte aggódva.Elengedett és végig nézett rajtam.A meglepettségtől egy ideig meg sem tudott szólalni.

-Semmi baj,ALice.Jól vagyok!-nyugtattam meg.Edward is odajött ALice mellé.

-Látod?Még élek!-mondtam Edwardnak mosolyogva.

-Mi történt?-követelte Alice.

-Tündér vagyok!Ezért élek még és ezért vagyok fiatal!-mondtam nekik.Nagy szemekkel meredtek rám.

Mindent elmeséltem nekik teljesen az elejétől kezdve.Hogy öngyilkos akartam lenni,az átváltozást és hogy azért talált meg Fianna és Leila mert amikor egy tündér átváltozik azt érzik a társai és automatikusan megtalálják és azt hogy itt maradok Forksban.A végének láthatóan örültek.

-Szóval?Mit szóltok ehhez?-kérdeztem bizonytalanul.

-Azt hogy ez csúcs!-mondta ALice mosolyogva.

-Szóval nem baj?-kérdeztem.

-Miért lenne baj?-kérdezte Edward.

-Legalább mert mindenre van magyarázatunk és nem kell attól félnem hogy a húgom egy zombi vagy ilyesmi!-mondta Alice vidáman.

-Szerinted van hasonlóság köztem és egy zombi közt?-kérdeztem egy kicsit sértődötten.

-Tudod hogy hogy értettem.-mondta Alice.

-Már csak egy gond van.-sóhajtottam.

-Azt hiszem elég feltűnő változások vannak rajtam.-mondtam.

-Oh a külsőd.Tényleg.-modta Alice.

-A hajadra majd azt mondjuk hogy hajfesték,a többit pedig lehet egy jó sminkesre fogni.-mondta Alice.

-És szerinted nem fog feltűnni Susannek vagy Frankienek hogy természet ellenesen gyorsan mozgok?-kérdeztem.

-De.Sóval muszáj lesz hozzánk költöznöd!-mondta boldogan.Elkezdtem a fejemben egy listát készíteni a pozitív és negatív érvekről.

Pozitív:-Edwarddal lehetek majdnem a nap 24 órájában

-Alice,Bonnie,Rosalie,Esme,Emmet,Jasper és Carlise it ott lesznek

-Nem kéne titkolóznom

-Imádnék velük élni

Negatív:-Ott kéne hagynom Susant,Frankiet,Willt és Tomot

-Megbántanám őket

-Bella!Itt vagy?-kérdezte Alice.

-Jah,persze csak elgondolkodtam.-motyogtam.

-Szóval hozzánk költöznél?-kérdezte.

-Mit fogunk mondani Susannek és a többieknek?-kérdeztem.

-Ó,azt bízd csak rám,Carlisera és Esmére.Hidd el simán rábeszéljük Susant hogy elengedjen.-mondta Alice.

-És a családod többi tagja nem bánja?-kérdeztem.

-Viccelsz?Már rég megbeszéltük és mind benne voltak!-mondta Alice.

-Akkor nincs több kifogásom.Benne vagyok!-mondtam.Alice boldogan elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-Hamar kész lesz a szobád és a gardróbod!-biztosított róla.

-Alice!Nem kell túlzásokba esni!Elég lesz egy szekrény is!-mondtam neki.Ő mintha meg sem hallott volna engem magában motyogott a szoba szín összeállításáról és hasonlókról.Nem akartam zavarni ezért inkább kikerültem és Edward mellé sétáltam.Már majdnem a kocsinál voltunk és elkezdtek ritkulni a fák is.

-Sajnálom.-mondtam neki.

-Mit?-kérdezte meglepetten.Megborzongtam a hangjától.

-Hogy minden fajta magyarázat nélkül ott hagytalak.-mondtam lehajtott fejjel.

-Nem haragszom.Azt tetted amit kellet és visszajöttél!-mondta és az utolsó sónál elmosolyodott.Ettől a mosolytól eszeveszettül dobogott a szívem és felgyorsult a légzésem is.Biztos voltam benne hogy hallja a szívem megváltozott ritmusát de nem szólt egy szót sem csak még szélesebben mosolygott.Én természetesen egy kicsit elpirultam és a földet kezdtem pásztázni.Alice még mindig a színekről beszélt és ügyet sem vetett ránk.A kocsihoz értünk és Alice beszállt hátulra én és Edward pedig előre.

-Bonnienak mit mondjak?-kérdeztem.Senki sem válaszolt és szinte hallani véltem ahogy zakatol az agyuk a válaszon gondolkozva.

-Nem hazudhatunk neki örökké.-mondtam.

-Akkor mondd meg az igazat!-mondta Alice.

-És azt is mondjam meg hogy ti vámpírok vagytok?Szerinted hogy fog ráreagálni egy 3 éves?-kérdeztem.

-Bonnie nagyon okos a korához képest.Megfogja érteni ha elmagyarázod neki.-mondta határozottan Edward.Mély levegőt vettem és bólintottam.Pár perc múlva a Cullen ház előtt voltunk és Edward leállította a motort.

-Edward de mondj el mindent a többieknek!Alice,kérlek segíts elmagyarázni Bonnienak!-mondtam és esdeklően néztem a nővéremre.Mind ketten bólintottak és kiszálltunk a kocsiból.Bonnie boldog mosollyal az arcán állt a verandán és ránk várt.Amikor közelebb értünk hozzá gyönyörű arcán értetlenség és meglepettség tükröződött.

-Bella,miért vagy olyan más?-kérdezte csilingelő hangján.

-Én vagyok az Bonnie csak egy kicsit megváltoztam!-mondtam neki és lehajoltam hogy megpusziljam.Még mindig meglepett volt egy kicsit de apró kezeit keresztülfonta a nyakamon és pedig felemeltem őt.

-Miért változtál meg?-kérdezte miközben az egyik tincsemmel játszott.

-Nagyon más vagyok?-kérdeztem tőle.Alice csöndben állt mellettünk.

-Nem annyira csak szebb vagy.Régebben is nagyon szép voltál de most........-nem fejezte be a mondatot.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Bonnie tudod mi nem vagyunk emberek.-kezdte Alice.Vetett egy óvatos pillantást Bonniera de ő érdeklődve hallgatta így folytatta.

-Mások vagyunk mint a többiek.-mondta.

-Én ezt mindig is tudtam.Tudtam hogy ti nem vagytok átlagosak.Ti különlegesek vagytok!-mondta mosolyogva.

-Így is fogalmazhatunk.-mondtam és halványan elmosolyodtam.

-Szóval mik vagytok pontosan?-kérdezte kíváncsian.

-Vámpírok,de ne ijedj meg mi nem bántjuk az embereket és téged sem fogunk!-mondta Alice.Bonnie egy ideig csak nézett maga elé aztán bólintott.

-Oké.És te Bella te is vámpír vagy?-kérdezte.

-Nem én nem vagyok vámpír.Én tündér vagyok.-mondtam egy szuszra.

-De hol vannak a szárnyaid?-kérdezte Bonnie szemöldök ráncolva.

-Én nem olyan tündér vagyok.-mondtam mosolyogva.

-Akkor mit tudsz?-kérdezte.

-Mutassak neked valamit?-kérdeztem.

-Igen!-vágta rá.A kezemben Bonnieval és az oldalamon Alice-el a fák felé sétáltam.Az egyik fa törzsére tettem a kezem és az érintésemre kivirágzott a lombja,szinte feléledt a fa.Bonnie nevetve tapsikolni kezdett.Úgy tűnt tetszik neki a dolog ezért letettem majd leguggoltam és földre helyeztem a tenyerem.Úgy egy km-es körzetben minden kivirágzott.