20.Fejezet-Vásárlás és kétségek

-Alice,ne ma mennyünk!Nagyon fáradt vagyok!-mondtam neki a kocsiban.
-Oké,akkor holnap!Kiteszlek a házatok előtt!-mondta.
-Köszi.-mondtam hálásan.
-Holnap is elvigyelek?-kérdezte Alice boldogan.
-Az jó lenne mert Will még mindig beteg.-mondtam.Alice leparkolt a házunk előtt én pedig kiszálltam és egy búcsú intés után bementem a házba.
-Megjöttem!-kiáltottam miközben levettem a kabátomat.
-Szia Bella!Frankie és Will alszanak a lázcsillapítótól,éhes vagy?-kérdezte Susan.
-Nem,köszönöm.Inkább lefekszem aludni.-mondtam fáradtan.Gyorsan lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba.Teljes kivoltam így csak másnap reggel ébredtem fel legközelebb.Hideg szeptember végi csütörtök volt.Belebújtam a meleg,fekete cicanadrágomba majd a kötött,szürke ruhámba,felhúztam a fekete csizmámat és elővettem egy hosszú,fekete kardigánt.A hajamat megfésültem majd egy szoros,cofba fogtam és egy vékony,szürke hajpánttal rögzítettem.Így összefogva is a hátam aljáig ért a hajam.Végre időben voltam így nyugodtan összepakoltam a táskámat majd megreggeliztem.Most elősör Tom is otthon volt még,így hárman reggeliztük.
-Bella,hoztam neked valamit!-mondta Tom mosolyogva és átnyújtott egy dobozt.Kíváncsian nyitottam ki.Egy szuper,fekete mobil volt a dobozban.
-Jajj,Tom!Nem fogadhatom el!Biztos nagyon drága volt!-mondtam rögtön.
-A cégtől kaptam és mivel a családban rajtad kívül már mindenkinek van mobilja nyugodtan elfogadhatod!-magyarázta.
-ÍGy legalább nem kell mindig Frankie mobilját kölcsön kérned és mindig elérünk!-mondta Susan.
-Köszönöm!-mondtam hálásan és mind kettőjüket megöleltem.
-Na,indulj!Nehogy elkéss az iskolából!-mondta Susan.Amikor kiértem Alice már ott parkolt a ház előtt.
-Majd add meg a számod!-mondta Alice mosolyogva.ELőször nem értettem hogy miről beszél aztán eszembe jutott a telefon és elmosolyodtam.Bólintottam majd beszálltam a kocsiba.Most is ugyan azok ültek a hátsó ülésen mint tegnap:Edward és Nate.Elöl Jasper foglalt helyet szokásos arc kifejezésével.NAte ma is engem boldogított de ma nem idegesített sőt mulatatott.Minden rendben volt a harmadik óráig.A tesi órán egy lány elesett röplabda közben és megsebezte a kezét.Jócskán jött belőle a vér és rögtön Natere pilantott.Ahol pár másodperce még ő állt csillogó szemekkel most senki sem volt.Gyorsan kisurrantam a teremből és meg is találtam az udvaron egy padon ülve.Kicsit fáztam a rövid fekete tornanadrágomban és toppomban de leültem mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem óvatosan.
-Persze.A több éves tapasztalat sokat segít.-mondta csöndesen.Most nem annak a beképzelt Natenek tűnt akit megismertem hanem egy egész emberi,sebezhető Natenek.
-Ilyen nehéz?-suttogtam.
-Mostanra már elviselhető.-mondta.
-Mióta?Mióta vagy vámpír?-kérdeztem.
-1950-ben haraptak meg.-mondta.Nem akartam tovább faggatni ezért csak bólintottam és csöndben ültem mellette.
-És mindenkinek ugyanannyira csábító az illata?-kérdeztem óvatosan.
-Nem.Hidd el a tiéd mindenkit fölülmúl!-mondta mosolyogva.Feszülten elmosolyodtam.Kezdtem nagyon fázni és ezt Nate is észrevehette mert felpattant majd engem is felhúzott és visszaindult velem a tesiterembe.Az órák gyorsan elteltek és legnagyobb meglepetésemre már nem idegesített Nate társosága sőt jó volt vele lenni.Illemtudóan előre engedett a menzán és kedves volt.SOkat hülyéskedett és beszólogatott de többnyire jófej volt.Kezdtem megkedvelni.Edward láthatóan ennek nem nagyon örült.Nem értettem a viselkedését mert Edward általában elég tartózkodó volt velem.
-Akkor hova mennyünk?-kérdezte Alice mosolyogva az utolsó óra után.
-Miért kérdezed meg?Már úgy is pontosan tudod hogy mit fogunk csinálni!-mondtam neki.
-Igaz.Beugrunk hozzánk aztán irány Port Angeles és a pláza!-mondta Alice.
-Alice ha elfelejtetted volna nekem nincs 5 hitelkártyám sőt egy sincs!-emlékeztettem a kocsihoz menet.
-Ezért ne aggódj!-legyintett ALice.
-Nem hagyhatom hogy mindig te vásárolj nekem!-sóhajtottam.
-Miért nem?A húgom vagy!-emlékeztett boldogan.Tudtam hogy Alice-el szemben nincs értelme vitatkoznom így csak beültem a kocsiba.Küldtem egy sms-t Susannek hogy még nem megyek haza.Alice magukhoz fuvarozott,kilökte a fiúkat a kocsiból adott egy búcsú csókot Jaspernek majd benyomta a kocsiba Rosaliet,Bonniet és Esmét.
Alice vezetett mellette Esme ült hátul pedig én mellettem Bonnie és a másik oldalán Rosalie.Rosalie az utóbbi időben próbált kedves lenni és befogadni engem de éreztem hogy hatalmas űr tátong kettőnk között.Alice és Rosalie vagy 100 boltba becipeltek minket és vagy 1000-nyi zacskóval távoztunk.
-Alice,könyörgök!Pihenjünk!Üljünk be valahova inni valamit!-javasoltam kifulladva.
-Na jó,de csak 10 percre!-mondta Alice szigorúan.Találtunk egy kávézót ahol leültünk.Bonnie egy narancslevet kért én pedig ice teát.
-Pisilnem kell!-szólalt meg Bonnie.
-Gyere!Megkeressük a wc-t!-mondta Esme mosolyogva és kézen fogta Bonniet.Alice mesélte hogy Esme azért ugrott le egy szikláról mert meghalt a gyereke és azt is elmesélte hogy mennyie szeretne gyereket.Látszott rajta hogy mennyire boldog Bonnieval.
-Nagyon boldog mióta Bonnie velünk van!-mondta Alice.
-Látszik rajta.-mondtam.
-De Bonnienak nem biztos hogy jó!-jegyezte meg Rosalie.
-Miről beszélsz?Boldog veletek!-mondtam értetlenül.
-Bella,ébresztő!Vámpírok vagyunk!Tudod hogy milyen veszélyes Bonnienak velünk?Ha csak egyszer nem vigyázzunk eléggé és túl erősen érek hozzá meg is ölhetem!És ez rád is vonatkozik!-mondta Rosalie fojtott hangon ingerülten.Egy kis ideig emészgettem a hallotakat.
-És megbízom bennetek.-jelentettem ki.
-Lehet hogy rosszul teszed!-mondta Rosalie keserűen.
-Rose,ne legyél már ilyen!Bonnienak eddig sem esett semmi baja és ez után sem fog!Bellának meg főleg nem!-mondta Alice.
-Eddig!-hangsúlyozta Rosalie.Nem tudtam mit felelni a hallotakra.Eddig bele sem gondoltam hogy milyen veszélyes Bonnienak és nekem is.A kételyeimet gyorsan elnyomtam a Cullen család érzett szeretetem.Bonnie és Esme visszatért mi pedig úgy tettünk mintha mi sem történt volna.Azt tudtam hogy Esme mindent hallott de szerencsére Bonnie nem sejtett semmit.Tudtam hogy előbb-utóbb be kell őt is avatni mivel feltűnő lesz hogy rajta kívül senki sem eszik,iszik vagy alszik a házban.
-Na jó,induljunk!Bellát már rég haza kellett volna vinni!-mondta Alice.
-Miért kell mindig elmenned?-kérdezte Bonnie szomorúan miközben a kocsi felé tartottunk.
-Mert várnak rám otthon.-magyaráztam neki.
-Nem nálunk vagy otthon?-kérdezte.Nem tudtam mit mondani és segélykérően pilantottam körbe.
-Bella,nincs kedved ma nálunk aludni?-kérdezte Esme.
-Igen,aludj nálunk!-mondta Bonnie vádaman.
-Kérlek,Bella!-kérlelt Alice is.Rosalie csak csöndben állt és várt a válaszomra.Alice Rosaliere nézett várva hogy ő is mondjon valamit.
-A vendégszoba végül is üres.-vont vállat Rosalie.Elmosolyodtam és bólintottam.A kocsiban előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!-mondtam a telefoba.
-Szia Bella!Hol jársz?Már kész a vacsi!Frankie és Will is jobban vannak már!Holnap már mehetnek is suliba!-újságolta Susan.
-Nagyszerű!Susan,nem baj ha ma Alicéknél alszom?-kérdeztem.
-Otthon lesznek a szülei?-kérdezte.
-Igen.-nyugtattam meg.
-Jó de időben feküdjetek le és holnap nincs lógás a suliból!-mondta szigorúan.
-Oké.Köszi.SZia!-mondtam majd kinyomtam.
-Este megnézhetnénk a Hihetetlen családod!-mondta lelkesen Bonnie.
-A horrorokról áttértél a rajzfilmekre?-kérdeztem kuncogva.
-Igen Esmével megnézték az Oroszlánkirályt,Kishableányt,Hamupipőkét és a Hófehérkét is.-mesélte ALice.
-Carlise és Edward pedig megnézték velem a SZépség és szörnyeteget!És tudod hogy mit mondott Edward?-kérdezte Bonnie lelkesen.
-Nem.MIt mondott?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy az Rosalieről és Emmetről szól!-mondta Bonnie nevetve.Rosalie elmosolyodott én pedig elnevettem magam.
-És Rosalie a szépség vagy a szörnyeteg?-kérdezte Alice vigyorogva.Rosalie válaszul Alice karjába bokszolt és vágott egy fintort.Esme,Bonnie és én csak tovább nevettünk.
-Természetetsen Rosalie a szépség!-mondta Bonnie.Rosalie Bonniera mosolygott majd adott neki egy puszit.Hát igen,Rosalienél szebbet még sosem láttam.Itt ült majdnem mellettem de még így is azt vártam hogy eltűnik mint egy déli báb.Hosszú,szőke haja úgy csillogott mint az arany,angyalian szép arca pedig Bonniet fürkészte.