25.Fejezet-Az Új évi fejezet

Helló mindenki! Utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet! Meghoztam az új fejezetet de még nem volt időm átnézni a helyesírását ezért előre is elnézzést kérek a hibák miatt! Kereken 30 rendszeres olvasóm van aminek nagyon-nagyon örülök! Remélem 2010-ben is olvasni fogtok,jó szorakozást! Puszi:Serena
-Bella,egy kicsit függesszük fel a kertészkedsét és hívd fel Susant mert ide akar jönni érted!-mondta Alice.Rögtön a kocsinál termettem kivettem a táskából a mobilt és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!Most értünk vissza a túráról!Itt vagyok Alicenél.-mondtam.Susan szerencsére megnyugodott és nem jött értem de továbbra sem tudtam hogy hogy lesz ez a költözéses dolog.A többiek is csodálkoztak először egy kicsit de nem nagyon kérdezősködek.Emmet elejtett pár tündér keresztanyós beszólást,Nate még többet bámult de én a legtöbbször észre sem vettem mert Edward vonzotta a tekintetemet.Mint valami mágnes ami arra vonza a szemem.
-Na és mit szólnál ehhez?Elkaptál egy nagyon súlyos és fertőző betegséget és Carlise karantémba rakott nálunk?-kérdezte Alice.A kanapén ültünk és azon gondolkoztunk hogy mit mondjunk Susannek.
-És egésznap a házban kéne dekkolnom?-kérdeztem fintorogva.
-Sajnálom de mindennek ára van.Esténként kisurranhatnál valami eldugott helyre de suliba nem mehetnél.-mondta.
-A sulit nem nagyon sajnálom.-mondtam mosolyogva.
-Megkérdezem Carliset hogy mit szól hozzá!-mondta és felpattant.Bonnie az ölemben ül azaz aludt.A fejét a vállamra fektette és csöndben szuszogott.
-Tetszik neki csak ki kéne találni a betegség nevét!-mondta Alice.
-Lepra?-kérdeztem.
-Valami átlagosabb kéne.-mondta elgondolkozva.Kicsit rosszul éreztem magam emiért hazudni fogunk azoknak akik befogadtak az életükbe és ráadásul fájdalmat fogunk nekik okozni.
-Megvan!-mondta és leírt egy lapra egy számomra kimondhatatlan és megjegyezhetetlen betegséget.Magaslázzal jár és fertőtő tünetekkel.
-Tökéletes!-mondta Carlise elégedetten amikor lejött hozzánk a dolgozó szobájából.
-Elfogják hinni?-kérdeztem aggódva.
-Igen.-nyugtatott meg.
-Carlise nagyon meggyőzően játssza az aggódó orvos szerepét.-mondta Alice vigyorogva.
-El tudom képzelni.-mondtam kuncogva.Carlise csak egy mosollyal felelt.
-Mikor mondod meg nekik?-kérdeztem.
-Nem sokára.Azt mondom hogy belázasodtál és jobb lesz ha ma itt maradsz nálunk.Aztán majd az jön hogy rosszabul vagy és lehet hogy ez valami fertőző.AZtán megtudjuk a betegség nevét és karanténba teszünk.Egy ilyen betegségnek akár 5 hónap is lehet a lefolyási ideje.-mondta Carlise.Felsóajtottam.Hiányozni fognak,főleg Frankie.
-Bella ez a legjobb megoldás.-mondta Carlise.
-Tudom.-bólintottam és megsimogattam Bonnie arcát.Legalább egész nap vele lehetek.Fáradt voltam így óvatosa helyezkedtem egy kicsit és én is megpróbáltam elaludni.Bonnie egyenletes lélegzése megnyugtatot és hamar elaludtam.Mélyen aludtam és reggel egy idegen szobában ébredtem.Miután jobban körülnéztem rájöttem hogy Alice szobájában vagyok.Jasper a sarokban ült egy fotelben és teljesen belemélyedt egy könyvbe.
-Jó reggelt!-mondta fel se nézve a könyvéből.
-Neked is.Miért vagyok itt?Mi van a szobámmal?-kérdeztem álmosan.
-Alice,Esme és Rose egész éjszaka azt csinálták.Imádnak lakberendezni.-mondta egy kis sóhajjal.Elmosolyodtam és kimásztam az ágyból.
Az ajtóban Alice várt.
-Kész a szobád!-mondta boldogan.
-Oké.-mondtam és a konyha felé indultam.ALice rögtön elkapta a kezem.
-Nem akarod megnézni?-kérdezte mosoly nélkül.
-De.Perzse,menjünk!-mondtam gyorsan.
-Csukd be a szemed!-monda izgatottan.Engedelmesen becsuktam a szemem ő pedig vezetni kezdett.
-Biztos vagyok benne hogy tetszeni fog!-mondta.
-Kinyithatod!-mondta pár másodperc múlva.A vendégszobában voltunk ami mostantól az én szobám volt.A falak mélykékek voltak a padlón egy puha,hófehér szőnyeg volt és minden bútor fehér színnű volt.A nagy,francia ágyamon halványkék ágytakaró tette teljessé az összhangot.
-Na?-kérdezte Alice türelmetlenül.
-Nagyon,nagyon tetszik!Köszönöm Alice!-mondta és megöleltem.
-Mondtam hogy tetszeni fog!-mondta nevetve.
-Beszélt már Carlise Susannel?-kérdeztem kevésbé vidáman.
-Igen este felhívta őket.Nagyon aggódtak de elhitték a történetet.Reggel mégegyszer felhívta őket Carlise és elakartak jönni meglátogatni de Carlise mondta hogy fertőző.Minden rendben van.Majd átmegyek a cuccaidért még ma.-mondta Alice.Bólintottam de nem könnyebültem meg.
-Ne aggódj!Carlise mindent elrendez!-mondta és kézen fogott majd a konyhába vezetett.Ott Bonnie,Esma és Rosalie ültek.Esme épp reggelit csinált Rosalie pedig Megpróbálta ráerőszakolni Bonniera a meghámozott zöldségeket.
-Ezek nagyon egézségesek!Szüksége van rá a szervezetednek!-mondta.
-Nem kérek.-mondta Bonnie határozottan és eltolta Rosalie kezét a zöldséggel együtt.
-Használhatod az új smink készletemet ha megeszed!-mondta Rosalie elkeseredetten.Bonnie szeme felcsillant és egyszerre három répát próbált meg beletömni a szájába.
-Szép volt,Rose!-mondta Alice vigyorogva és leült a nővérével szembe.Bonnie egy szó nélkül tömte magába a zöldségeket.
-Rose,ne zsarold a gyereket!-szólt rá Esme rosszalóan.
-Bella,Susan állandóan hív minket hogy hogy vagy!Nem akarsz vele beszélni?-kérdezte a tűzhely mellől Esme.
-Beszéljek vele?-kérdeztem tanácstalanul.
-Igen és játszd el hogy nagyon rosszul vagy!-mondta Alice lelkesen.Csöndben bólitottam.
-Nem muszály beszélned velük.Mondhatjuk hogy ki vagy ütve a lázcsillapítóktól.-javasolta Rosalie.Hálásan pillantottam rá.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Emmet elterpeszkedett a kanapén és valami uncsi meccset bámul.-mondta Rosalie szem forgatva.
-Hallotam ám!-kiabált ki a nappaliból Emmet.
-Az volt a cél!-kiabált vissza Rosalie.
-Carlise és Edward elmentek vásárolni.Jah és Nate pedig vadászni ment csak vasárnap fog visszajönni.-mondta Esme.
-Délutánra programunk van!-mondta Alice vigyorogva.
-Mi?-kérdezte Bonnie izgatottan.
-Játszani fogunk,ugye Emmet?-kérdezte Alice.
-Tényleg?-kérdezte Emmet mohón.
-Igen,vihar lesz délután.-mondta Alice.
-Király!-mondta Emmet boldogan.A reggel további részében megreggeliztünk majd csak feküdtünk a kanapén és a tv-t bámultuk.Alice délelőtt Rosalievel és Esmével átmentek a cuccaimért így én,Bonnie,Emmet és Jasper maradtunk otthon.A lányok távozása után két perccel megjött Carlise és Edward jó sok zacskóval együtt.

24.Fejezet

-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte aggódva.Elengedett és végig nézett rajtam.A meglepettségtől egy ideig meg sem tudott szólalni.

-Semmi baj,ALice.Jól vagyok!-nyugtattam meg.Edward is odajött ALice mellé.

-Látod?Még élek!-mondtam Edwardnak mosolyogva.

-Mi történt?-követelte Alice.

-Tündér vagyok!Ezért élek még és ezért vagyok fiatal!-mondtam nekik.Nagy szemekkel meredtek rám.

Mindent elmeséltem nekik teljesen az elejétől kezdve.Hogy öngyilkos akartam lenni,az átváltozást és hogy azért talált meg Fianna és Leila mert amikor egy tündér átváltozik azt érzik a társai és automatikusan megtalálják és azt hogy itt maradok Forksban.A végének láthatóan örültek.

-Szóval?Mit szóltok ehhez?-kérdeztem bizonytalanul.

-Azt hogy ez csúcs!-mondta ALice mosolyogva.

-Szóval nem baj?-kérdeztem.

-Miért lenne baj?-kérdezte Edward.

-Legalább mert mindenre van magyarázatunk és nem kell attól félnem hogy a húgom egy zombi vagy ilyesmi!-mondta Alice vidáman.

-Szerinted van hasonlóság köztem és egy zombi közt?-kérdeztem egy kicsit sértődötten.

-Tudod hogy hogy értettem.-mondta Alice.

-Már csak egy gond van.-sóhajtottam.

-Azt hiszem elég feltűnő változások vannak rajtam.-mondtam.

-Oh a külsőd.Tényleg.-modta Alice.

-A hajadra majd azt mondjuk hogy hajfesték,a többit pedig lehet egy jó sminkesre fogni.-mondta Alice.

-És szerinted nem fog feltűnni Susannek vagy Frankienek hogy természet ellenesen gyorsan mozgok?-kérdeztem.

-De.Sóval muszáj lesz hozzánk költöznöd!-mondta boldogan.Elkezdtem a fejemben egy listát készíteni a pozitív és negatív érvekről.

Pozitív:-Edwarddal lehetek majdnem a nap 24 órájában

-Alice,Bonnie,Rosalie,Esme,Emmet,Jasper és Carlise it ott lesznek

-Nem kéne titkolóznom

-Imádnék velük élni

Negatív:-Ott kéne hagynom Susant,Frankiet,Willt és Tomot

-Megbántanám őket

-Bella!Itt vagy?-kérdezte Alice.

-Jah,persze csak elgondolkodtam.-motyogtam.

-Szóval hozzánk költöznél?-kérdezte.

-Mit fogunk mondani Susannek és a többieknek?-kérdeztem.

-Ó,azt bízd csak rám,Carlisera és Esmére.Hidd el simán rábeszéljük Susant hogy elengedjen.-mondta Alice.

-És a családod többi tagja nem bánja?-kérdeztem.

-Viccelsz?Már rég megbeszéltük és mind benne voltak!-mondta Alice.

-Akkor nincs több kifogásom.Benne vagyok!-mondtam.Alice boldogan elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-Hamar kész lesz a szobád és a gardróbod!-biztosított róla.

-Alice!Nem kell túlzásokba esni!Elég lesz egy szekrény is!-mondtam neki.Ő mintha meg sem hallott volna engem magában motyogott a szoba szín összeállításáról és hasonlókról.Nem akartam zavarni ezért inkább kikerültem és Edward mellé sétáltam.Már majdnem a kocsinál voltunk és elkezdtek ritkulni a fák is.

-Sajnálom.-mondtam neki.

-Mit?-kérdezte meglepetten.Megborzongtam a hangjától.

-Hogy minden fajta magyarázat nélkül ott hagytalak.-mondtam lehajtott fejjel.

-Nem haragszom.Azt tetted amit kellet és visszajöttél!-mondta és az utolsó sónál elmosolyodott.Ettől a mosolytól eszeveszettül dobogott a szívem és felgyorsult a légzésem is.Biztos voltam benne hogy hallja a szívem megváltozott ritmusát de nem szólt egy szót sem csak még szélesebben mosolygott.Én természetesen egy kicsit elpirultam és a földet kezdtem pásztázni.Alice még mindig a színekről beszélt és ügyet sem vetett ránk.A kocsihoz értünk és Alice beszállt hátulra én és Edward pedig előre.

-Bonnienak mit mondjak?-kérdeztem.Senki sem válaszolt és szinte hallani véltem ahogy zakatol az agyuk a válaszon gondolkozva.

-Nem hazudhatunk neki örökké.-mondtam.

-Akkor mondd meg az igazat!-mondta Alice.

-És azt is mondjam meg hogy ti vámpírok vagytok?Szerinted hogy fog ráreagálni egy 3 éves?-kérdeztem.

-Bonnie nagyon okos a korához képest.Megfogja érteni ha elmagyarázod neki.-mondta határozottan Edward.Mély levegőt vettem és bólintottam.Pár perc múlva a Cullen ház előtt voltunk és Edward leállította a motort.

-Edward de mondj el mindent a többieknek!Alice,kérlek segíts elmagyarázni Bonnienak!-mondtam és esdeklően néztem a nővéremre.Mind ketten bólintottak és kiszálltunk a kocsiból.Bonnie boldog mosollyal az arcán állt a verandán és ránk várt.Amikor közelebb értünk hozzá gyönyörű arcán értetlenség és meglepettség tükröződött.

-Bella,miért vagy olyan más?-kérdezte csilingelő hangján.

-Én vagyok az Bonnie csak egy kicsit megváltoztam!-mondtam neki és lehajoltam hogy megpusziljam.Még mindig meglepett volt egy kicsit de apró kezeit keresztülfonta a nyakamon és pedig felemeltem őt.

-Miért változtál meg?-kérdezte miközben az egyik tincsemmel játszott.

-Nagyon más vagyok?-kérdeztem tőle.Alice csöndben állt mellettünk.

-Nem annyira csak szebb vagy.Régebben is nagyon szép voltál de most........-nem fejezte be a mondatot.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Bonnie tudod mi nem vagyunk emberek.-kezdte Alice.Vetett egy óvatos pillantást Bonniera de ő érdeklődve hallgatta így folytatta.

-Mások vagyunk mint a többiek.-mondta.

-Én ezt mindig is tudtam.Tudtam hogy ti nem vagytok átlagosak.Ti különlegesek vagytok!-mondta mosolyogva.

-Így is fogalmazhatunk.-mondtam és halványan elmosolyodtam.

-Szóval mik vagytok pontosan?-kérdezte kíváncsian.

-Vámpírok,de ne ijedj meg mi nem bántjuk az embereket és téged sem fogunk!-mondta Alice.Bonnie egy ideig csak nézett maga elé aztán bólintott.

-Oké.És te Bella te is vámpír vagy?-kérdezte.

-Nem én nem vagyok vámpír.Én tündér vagyok.-mondtam egy szuszra.

-De hol vannak a szárnyaid?-kérdezte Bonnie szemöldök ráncolva.

-Én nem olyan tündér vagyok.-mondtam mosolyogva.

-Akkor mit tudsz?-kérdezte.

-Mutassak neked valamit?-kérdeztem.

-Igen!-vágta rá.A kezemben Bonnieval és az oldalamon Alice-el a fák felé sétáltam.Az egyik fa törzsére tettem a kezem és az érintésemre kivirágzott a lombja,szinte feléledt a fa.Bonnie nevetve tapsikolni kezdett.Úgy tűnt tetszik neki a dolog ezért letettem majd leguggoltam és földre helyeztem a tenyerem.Úgy egy km-es körzetben minden kivirágzott.

23.Fejezet-Tündérek vagy vámpírok?

Sziasztok!Meghoztam az újfejezetet és jó hosszúra hagytam nektek! :)
December 10.-én drukkoljatok nekem mert tánc előadásom lesz és már most nagyon izgulok!
Puszi:Serena

-Jajj,Bella!Annyira hiányoztál!-mondta Fianna szipogva.
-Ti is nekem!-mondtam.Öröm könnyek csordultak le az arcomon.
-Most már haza mehetünk?-kérdezte Leila.Erre nem tudtam mit mondani mivel a haza nekem most már itt volt.
-Bella!Mi történt?Jól vagy?Kik ezek?-kérdezte Edward.Felé fordultam és nem értettem hogy miért néz rám olyan furán.
-Bella,jól van.Csak újra átváltozott.Mi a testvérei vagyunk,és te?-felelt Leila helyettem.Edward értetlenül nézett rám majd Leilára és Fiannára.
-Edward,nekem most el kell mennem.-mondtam lehajtott fejjel.
-Sehova sem kell menned!-csattant fel.
-Nem sokára visszajövök.-mondtam.
-Bella,mégis hova mész?-kérdezte kétségbeesetten.
-Kérlek,falazz nekem!-mondtam.Fianna és Leila már eltűntek a fák között és én is indultam volna utánuk de Edward elkapta a kezemet.
-Sajnálom de muszáj.-suttogtam.
-Bella,kik ezek?És hová mész?-kérdezte.
-Kérlek,ne szólj ALicenek,jó?Mondd azt hogy haza mentem!-mondtam eleresztve a fülem mellett a kérdéseit.
-Ha esetleg idejönne nyugtasd meg hogy jól vagyok!Ígérem sietek vissza!-mondtam.Edward arcát látva még nehezebb volt elszakadnom tőle.Muszály volt így hát kiszabadítottam a kezem szorításából és elindultam.Gyorsan bevetettem magam a fák közé.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte Fianna amikor utolértem őket.
-Edward.-sóhajtottam.
-Bella,mindent el kell mesélned!Hogy miért mentél el és hogy kerültél és hogy kik ezek és legfőképp azt hogy mit kerestél itt!-mondta Fianna.
-Amikor elmentem nagyon zaklatott voltam.-mondtam.
-De hova mentél és mit csináltál?-vágott közbe Leila.
-Meg akartam ölni magam.-suttogtam.
-De miért?-kérdezte rémülten Fianna.Gyönyörű angyal arca értetlenséget és elborzadást tükrözött.
-Mert nem akartam többé tündér lenni.Még ti meséltétek hogy egy tündér nem tud meghalni csak elveszti az erejét és közönséges ember válik belőle!-magyaráztam.
-Bella én akkor sem értettelek de még most sem!Miért nem akarsz tündér lenni?Mi ebben a rossz?-kérdezte Leila.
-Örök fiatalság,szépség,gyorsaság é még sorolhatnám.Sokan ölni tudnának ezekért!-mondta Fianna.
-Egyáltalán miért létezünk mi?-kérdeztem.
-Bella,hogy kérdezhetsz ilyet!Azért létezünk hogy fent tartsuk a jó és rossz közötti egyensúlyt és azért hogy megvédjük a természetet!Ha mi nem lennénk a rossz felé billenne a mérleg és annak mérhetetlen következményei lennének!-mondta Leila.Hátra felé mutatott hogy lássam amerről jöttünk minden kivirágzott mögöttünk.
-Sajnálom de ez nekem kevés.-mondtam.
-Na jó hagyjuk ezt a témát,mondd hogy mi történt veled!-szólt közbe Fianna.
-Azt hiszem vízbe fulladtam.Itt Forksban mosott partra a víz és egy család rám talált.Semmire sem emlékeztem.-mondtam.
-És aztán?-sürgetett Fianna kíváncsian.
-Megtaláltam a testvéremet.-mondtam.A lányok értetlenül meredtek rám ezért folytattam.
-Az igazi testvéremet.17 évesen tűnt el otthonról.A neve Alice.-mondtam.
-De hát ez nagyszerű!Ő is tündér?-kérdezte Fianna izgatottan.
-Nem nem tündér.-mondtam.
-Angyal?-megráztam a fejem.
-Sellő?-találgatott Fianna.
-Véla?-csatlakozott Leila.
-Vámpír.-sóhajtottam.A lányok leesett állal meredtek rám.
-Ugye ezt nem mondod komolyan?-kérdezte Leila olyan szemrehányóan mintha én tehetnék róla.
-Ne nézz így rám!Nem én tehetek róla hogy megharapta egy vámpír!-védekeztem.
-Bella,mi nem barátkozhatunk vámpírokkal!-mondta Fianna határozottan.
-Ő a testvérem,az iker testvérem!-fakadtam ki.
-Ő egy vámpír!Gyilkos!Emberek véréből táplálkozik!-mondta Leila hisztérikusan.
-Nem,Alice nem olyan.Ő és a családja csak állatok vérével táplálkoznak mert nem akarnak gyilkosok lenni.-magyaráztam.
-Egy állat életét kiontani is ugyan akkora bűn!-mondta Leila.
-Ennyi erővel te is gyilkos vagy mert szoktál húst enni!-vágtam vissza.
-Te is tudod hogy az nem ugyanaz,és most nem is ez a fontos!Akkor is veszélyesek!Bármikor bánthattak volna!-mondta.
-Ők sosem bántanának.-mondtam határozottan.
-Ez az Edward is vámpír?-kérdezte Fianna.
-Igen ő ALice testvére.-mondtam.
-Hányan vannak?-kérdezte Leila.
-Most 8-an mert itt van egy barátuk de amúgy 7 tagú a család.-mondtam.Kicsit úgy éreztem magam mintha kihallgatáson lennék.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Fianna Leilától.
-Először haza megyünk.-mondta Leila.
-Jó,de nem maradhatok el sokáig.Aggódni fognak.-szóltam közbe.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Fianna.
-Te vissza akarsz menni hozzájuk?-kérdezte Leila és fejével arra felé intett ahonnan jöttünk.
-Igen.-suttogtam.
-Bella,tudod hogy ezt nem teheted!-tiltakozott Fianna.
-Szeretem őket!-mondtam halkan.
-Jajj,Bella most csináljunk veled?!-kérdezte Leila fejcsóválva.
-Engedjétek hogy a saját utamat járjam.-mondtam halkan.
-Azért jöttem el mert nem voltam boldog!Ha most visszamegyek ugyan ez lesz!-mondtam.Fiannának egy ezüst színű könny csepp gördült végig gyönyörű arcán Leila pedig bánatosan nézett rám.
-Mennyünk haza és beszéljünk a többiekkel.-javasolta Liela.
-Jó de sietnem kell!-mondtam.Egyszerre gyorsítottunk.Már nagyon hiányzott a szélsebes futás.Ilyenkor szabadnak éreztem magam.Ahol elhaladtunk minden kivirágzott.Tél eleje volt de a jelenlétünktől még is virágba borultak a fák.Ez egy fura kapcsolat a természet és a tündérek között.Pár perc múlva ott álltunk az otthonunk előtt.A tündérek városa.Ez a hely egy Washington állambeli hatalmas erdő belsejében volt.Aranyos kis házak és egy nagyobb palota szerűségből állt.Nem volt sok tündér így mind ismertük egymást.A kapuban Gabriel várt ránk.Gabriel olyan volt nekem mint az anyukám.Könnyes szemmel várt ránk és amikor odaértünk rögtön megölelt.
-Bella!Végre hazajöttél?-kérdezte elfúló hangon.Kicsit Esmére elékeztetett.Mogyoró barna haja az arcomat csiklandozta.
-Nem tudok sokáig maradni.-suttogtam.
-Miért?-kérdezte Gabriel.
-Megtaláltam a nővéremet Alicet.-mondtam.
-Meddig maradsz?-kérdezte.
-Csak amíg összepakolok de ígérem hamarosan újra eljövök hosszabb időre!-mondta.Gabriel egy halk sóhaj után elengedett.A házunkhoz mentünk.Nem szóltunk semmit.Tudtam hogy a lányok azon gondolkodnak hogy hogy tudnának maradásra bírni.Gyorsan összepakoltam a ruháimat,képeimet és fontosabb dolgaimat.Kicsit zavart ez a sok ruha ami rajtam volt.Mivel újra tündér voltam akár meztelenül is szaladgálhattam volna úgysem fáznék.Érzékeljük a hideget és meleget de nincs ránk hatással.Belebújtam egy kezem ügyébe akadó fehér ruhába és a tornacipőt lecseréltem egy kényelmes ezüst színű sarura.Belepillantottam a tükörbe.Újra a régi voltam.Gyöngyház fényű,hófehér bőr,Hosszú,koromfekete,selymes,dús haj azzal a furcsa kékes árnyalattal.A szemem még kékebb volt és a lángok tisztán kirajzolódtak benne.(mMinden tündér szeme ilyen volt.)Az arcom vonásai finomak és gyönyörűek voltak és kecsesebben mozogtam mint egy balett-táncosnő.A tükörben észre vettem hogy Fianna az ajtóban áll.Gyönyörű arcát könnyek áztatták.Felsóhajtottam és a következő másodpercben már mellette voltam és megöleltem.
-Úgy hiányoztál és most újra elmész!-mondta szipogva.
-De nem örökre!És találkozhatunk!-mondtam neki.
-AZ nem ugyanaz!-mondta.
-Sajnálom.Ti is hiányozni fogtok nekem,de érzem hogy most el kell mennem!-mondtam neki és elengedtem.Letöröltem a könnycseppeket az arcáról maja a saját arcomról is.
-Mennem kell.-mondtam halkan.Bólintott és kikísért.Leila a kijáratnál várt.Őt is megöleltem.
-Mindenkit puszilok és hamarosan eljövök!Ígérem!-mondtam majd gyorsan elindultam.Tíz perc múlva már a tisztás közelében voltam.Amikor kiléptem a fák közül még csak meg sem lepődtem hogy Edwardon kívül Alice is ott van.Idegesen tördelte a kezét és amikor meglátott rögtön hozzám rohant és óvatosan megölelt.A rét hirtelen kivirágzott.