20.Fejezet-Vásárlás és kétségek

-Alice,ne ma mennyünk!Nagyon fáradt vagyok!-mondtam neki a kocsiban.
-Oké,akkor holnap!Kiteszlek a házatok előtt!-mondta.
-Köszi.-mondtam hálásan.
-Holnap is elvigyelek?-kérdezte Alice boldogan.
-Az jó lenne mert Will még mindig beteg.-mondtam.Alice leparkolt a házunk előtt én pedig kiszálltam és egy búcsú intés után bementem a házba.
-Megjöttem!-kiáltottam miközben levettem a kabátomat.
-Szia Bella!Frankie és Will alszanak a lázcsillapítótól,éhes vagy?-kérdezte Susan.
-Nem,köszönöm.Inkább lefekszem aludni.-mondtam fáradtan.Gyorsan lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyamba.Teljes kivoltam így csak másnap reggel ébredtem fel legközelebb.Hideg szeptember végi csütörtök volt.Belebújtam a meleg,fekete cicanadrágomba majd a kötött,szürke ruhámba,felhúztam a fekete csizmámat és elővettem egy hosszú,fekete kardigánt.A hajamat megfésültem majd egy szoros,cofba fogtam és egy vékony,szürke hajpánttal rögzítettem.Így összefogva is a hátam aljáig ért a hajam.Végre időben voltam így nyugodtan összepakoltam a táskámat majd megreggeliztem.Most elősör Tom is otthon volt még,így hárman reggeliztük.
-Bella,hoztam neked valamit!-mondta Tom mosolyogva és átnyújtott egy dobozt.Kíváncsian nyitottam ki.Egy szuper,fekete mobil volt a dobozban.
-Jajj,Tom!Nem fogadhatom el!Biztos nagyon drága volt!-mondtam rögtön.
-A cégtől kaptam és mivel a családban rajtad kívül már mindenkinek van mobilja nyugodtan elfogadhatod!-magyarázta.
-ÍGy legalább nem kell mindig Frankie mobilját kölcsön kérned és mindig elérünk!-mondta Susan.
-Köszönöm!-mondtam hálásan és mind kettőjüket megöleltem.
-Na,indulj!Nehogy elkéss az iskolából!-mondta Susan.Amikor kiértem Alice már ott parkolt a ház előtt.
-Majd add meg a számod!-mondta Alice mosolyogva.ELőször nem értettem hogy miről beszél aztán eszembe jutott a telefon és elmosolyodtam.Bólintottam majd beszálltam a kocsiba.Most is ugyan azok ültek a hátsó ülésen mint tegnap:Edward és Nate.Elöl Jasper foglalt helyet szokásos arc kifejezésével.NAte ma is engem boldogított de ma nem idegesített sőt mulatatott.Minden rendben volt a harmadik óráig.A tesi órán egy lány elesett röplabda közben és megsebezte a kezét.Jócskán jött belőle a vér és rögtön Natere pilantott.Ahol pár másodperce még ő állt csillogó szemekkel most senki sem volt.Gyorsan kisurrantam a teremből és meg is találtam az udvaron egy padon ülve.Kicsit fáztam a rövid fekete tornanadrágomban és toppomban de leültem mellé.
-Jól vagy?-kérdeztem óvatosan.
-Persze.A több éves tapasztalat sokat segít.-mondta csöndesen.Most nem annak a beképzelt Natenek tűnt akit megismertem hanem egy egész emberi,sebezhető Natenek.
-Ilyen nehéz?-suttogtam.
-Mostanra már elviselhető.-mondta.
-Mióta?Mióta vagy vámpír?-kérdeztem.
-1950-ben haraptak meg.-mondta.Nem akartam tovább faggatni ezért csak bólintottam és csöndben ültem mellette.
-És mindenkinek ugyanannyira csábító az illata?-kérdeztem óvatosan.
-Nem.Hidd el a tiéd mindenkit fölülmúl!-mondta mosolyogva.Feszülten elmosolyodtam.Kezdtem nagyon fázni és ezt Nate is észrevehette mert felpattant majd engem is felhúzott és visszaindult velem a tesiterembe.Az órák gyorsan elteltek és legnagyobb meglepetésemre már nem idegesített Nate társosága sőt jó volt vele lenni.Illemtudóan előre engedett a menzán és kedves volt.SOkat hülyéskedett és beszólogatott de többnyire jófej volt.Kezdtem megkedvelni.Edward láthatóan ennek nem nagyon örült.Nem értettem a viselkedését mert Edward általában elég tartózkodó volt velem.
-Akkor hova mennyünk?-kérdezte Alice mosolyogva az utolsó óra után.
-Miért kérdezed meg?Már úgy is pontosan tudod hogy mit fogunk csinálni!-mondtam neki.
-Igaz.Beugrunk hozzánk aztán irány Port Angeles és a pláza!-mondta Alice.
-Alice ha elfelejtetted volna nekem nincs 5 hitelkártyám sőt egy sincs!-emlékeztettem a kocsihoz menet.
-Ezért ne aggódj!-legyintett ALice.
-Nem hagyhatom hogy mindig te vásárolj nekem!-sóhajtottam.
-Miért nem?A húgom vagy!-emlékeztett boldogan.Tudtam hogy Alice-el szemben nincs értelme vitatkoznom így csak beültem a kocsiba.Küldtem egy sms-t Susannek hogy még nem megyek haza.Alice magukhoz fuvarozott,kilökte a fiúkat a kocsiból adott egy búcsú csókot Jaspernek majd benyomta a kocsiba Rosaliet,Bonniet és Esmét.
Alice vezetett mellette Esme ült hátul pedig én mellettem Bonnie és a másik oldalán Rosalie.Rosalie az utóbbi időben próbált kedves lenni és befogadni engem de éreztem hogy hatalmas űr tátong kettőnk között.Alice és Rosalie vagy 100 boltba becipeltek minket és vagy 1000-nyi zacskóval távoztunk.
-Alice,könyörgök!Pihenjünk!Üljünk be valahova inni valamit!-javasoltam kifulladva.
-Na jó,de csak 10 percre!-mondta Alice szigorúan.Találtunk egy kávézót ahol leültünk.Bonnie egy narancslevet kért én pedig ice teát.
-Pisilnem kell!-szólalt meg Bonnie.
-Gyere!Megkeressük a wc-t!-mondta Esme mosolyogva és kézen fogta Bonniet.Alice mesélte hogy Esme azért ugrott le egy szikláról mert meghalt a gyereke és azt is elmesélte hogy mennyie szeretne gyereket.Látszott rajta hogy mennyire boldog Bonnieval.
-Nagyon boldog mióta Bonnie velünk van!-mondta Alice.
-Látszik rajta.-mondtam.
-De Bonnienak nem biztos hogy jó!-jegyezte meg Rosalie.
-Miről beszélsz?Boldog veletek!-mondtam értetlenül.
-Bella,ébresztő!Vámpírok vagyunk!Tudod hogy milyen veszélyes Bonnienak velünk?Ha csak egyszer nem vigyázzunk eléggé és túl erősen érek hozzá meg is ölhetem!És ez rád is vonatkozik!-mondta Rosalie fojtott hangon ingerülten.Egy kis ideig emészgettem a hallotakat.
-És megbízom bennetek.-jelentettem ki.
-Lehet hogy rosszul teszed!-mondta Rosalie keserűen.
-Rose,ne legyél már ilyen!Bonnienak eddig sem esett semmi baja és ez után sem fog!Bellának meg főleg nem!-mondta Alice.
-Eddig!-hangsúlyozta Rosalie.Nem tudtam mit felelni a hallotakra.Eddig bele sem gondoltam hogy milyen veszélyes Bonnienak és nekem is.A kételyeimet gyorsan elnyomtam a Cullen család érzett szeretetem.Bonnie és Esme visszatért mi pedig úgy tettünk mintha mi sem történt volna.Azt tudtam hogy Esme mindent hallott de szerencsére Bonnie nem sejtett semmit.Tudtam hogy előbb-utóbb be kell őt is avatni mivel feltűnő lesz hogy rajta kívül senki sem eszik,iszik vagy alszik a házban.
-Na jó,induljunk!Bellát már rég haza kellett volna vinni!-mondta Alice.
-Miért kell mindig elmenned?-kérdezte Bonnie szomorúan miközben a kocsi felé tartottunk.
-Mert várnak rám otthon.-magyaráztam neki.
-Nem nálunk vagy otthon?-kérdezte.Nem tudtam mit mondani és segélykérően pilantottam körbe.
-Bella,nincs kedved ma nálunk aludni?-kérdezte Esme.
-Igen,aludj nálunk!-mondta Bonnie vádaman.
-Kérlek,Bella!-kérlelt Alice is.Rosalie csak csöndben állt és várt a válaszomra.Alice Rosaliere nézett várva hogy ő is mondjon valamit.
-A vendégszoba végül is üres.-vont vállat Rosalie.Elmosolyodtam és bólintottam.A kocsiban előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!-mondtam a telefoba.
-Szia Bella!Hol jársz?Már kész a vacsi!Frankie és Will is jobban vannak már!Holnap már mehetnek is suliba!-újságolta Susan.
-Nagyszerű!Susan,nem baj ha ma Alicéknél alszom?-kérdeztem.
-Otthon lesznek a szülei?-kérdezte.
-Igen.-nyugtattam meg.
-Jó de időben feküdjetek le és holnap nincs lógás a suliból!-mondta szigorúan.
-Oké.Köszi.SZia!-mondtam majd kinyomtam.
-Este megnézhetnénk a Hihetetlen családod!-mondta lelkesen Bonnie.
-A horrorokról áttértél a rajzfilmekre?-kérdeztem kuncogva.
-Igen Esmével megnézték az Oroszlánkirályt,Kishableányt,Hamupipőkét és a Hófehérkét is.-mesélte ALice.
-Carlise és Edward pedig megnézték velem a SZépség és szörnyeteget!És tudod hogy mit mondott Edward?-kérdezte Bonnie lelkesen.
-Nem.MIt mondott?-kérdeztem kíváncsian.
-Hogy az Rosalieről és Emmetről szól!-mondta Bonnie nevetve.Rosalie elmosolyodott én pedig elnevettem magam.
-És Rosalie a szépség vagy a szörnyeteg?-kérdezte Alice vigyorogva.Rosalie válaszul Alice karjába bokszolt és vágott egy fintort.Esme,Bonnie és én csak tovább nevettünk.
-Természetetsen Rosalie a szépség!-mondta Bonnie.Rosalie Bonniera mosolygott majd adott neki egy puszit.Hát igen,Rosalienél szebbet még sosem láttam.Itt ült majdnem mellettem de még így is azt vártam hogy eltűnik mint egy déli báb.Hosszú,szőke haja úgy csillogott mint az arany,angyalian szép arca pedig Bonniet fürkészte.

19.Fejezet-Szócsaták

Köszönöm a kedves kommenteket és sajnálom hogy csak most hoztam az újfejezetet!Ígérem a következőt még a héten felrakom!Ebben még lehetnek hibák mivel tegnap éjjel néztem át szóval előre is elnézést a hibákért... :-)
Jó olvasást és kérlek írjatok kommentárokat!Serena

Felhívtam Susant hogy minden rendben van és hogy majd délután megyek.Lassan kiürült a nappali így én és Bonnie átköltöztünk a kanapéra Alice és Jasper mellé.Egész délelőtt rajzfilmeket bámultunk és a hülyébbnél-hülyébb figurákon röhögtünk miközben Edward morcosan méregette Nate-et aki pedig engem méregetett.Esme ebédet főzött,Carlise segített neki,Rosalie és Emmet pedig rejtélyes módon eltűntek.
-Bella,Bonnie!Kész az ebéd!-kiabált a konyhából Esme.Felpattantunk és versenyt futottunk a konyháig Bonnieval.Végül egy spárga-ugrással sikerült beelőznöm így én nyertem.Megebédeltünk és délután elbúcsúztam.Összeszedtem a ruháimat a táskámat és belebújtam a kabátomba.
-Köszönöm a kölcsön ruhákat,majd visszaadom.-mondtam Alicenek amikor a házunk előtt kiszálltam a kocsiból.
-Nyugodtan tarsd meg!-mondta Alice mosolyogva.
-Megjöttem!-kiáltottam a házban.Susan és Tom mosolyogva üdvözölt.
-Will is elkapta Frankietől.-mesélte Susan gondterhelten.
-Enyire fertőző?-kérdeztem fintorogva.
-Úgy tűnik.Figyelj,ne nagyon menj a srácok közelébe,oké?-kérdezte Susan.
-Persze,majd megpróbálom.-nyugtattam meg.
-Oké,nem vagy éhes?-kérdezte.
-Nem,Esme főzött ebédet.-mondtam.
-Jó.Reggelre szerezhetnél fuvart mert Will és Frankie betegek,Tom dolgozik én pedig elvinném az autót mert be kell ugranom Port Angelesbe gyógyszerekért,ugye nem baj?-kérdezte.Látszott szegényen hogy nagyon megviselt ezért inkább magára hagytam és megígértem neki hogy mindent elintézek.Beköszöntem a két betegnek majd egy forró zuhany után bedőltem az ágyamba.Még csak délután 5 óra volt de nagyon fáradt voltam.Este 9 körül felébredtem és ettem egy piritóst majd újra kidőltem.Reggel SUsan ébresztett hogy késésben vagyok.Gyorsan előkaptam Frankie mobilját és ALicet hívtam.
-ALice!Szia Bella vagyok!Kérlek mondd hogy még nem vagy a suliban!-hadartam.
-Épp a suliba tartok de beugorhatunk érted!-mondta.
-Megmentetted az életem!-mondtam és leraktam a telefont.Azt se tudtam hogy hol áll a fejem,az egyik kezemmel a fogamat mostam míg a máikkal fésülködtem.Gyorsan magamra rángattam azt ami a kezembe került.Gyorsan bevágtam egy táskába pár füzetet,tollat,mobilt és pénztárcát aztán már rohantam is.Alice kocsija már jó ideje kint állt a házunk előtt.
-Bocsi a késésért csak kicsit elaludtam.-mondtam amikor megálltam a kocsi előtt.
-Semmi baj viszont egy kicsit szűkösen lesztek,sajnálom.-mondta Alice és hátra felé intettet a fejével.Hátul Nate és Edward ült elöl pedig Alice és Jasper.
-Hali!-köszöntem hátra.Bekászálódtam Edward mellé miután beraktam hátra a táskámat a csomagtartóba.
-Azt hiszem osztálytársak leszünk!Majd körbevezethetnél a suliban!-mondta Nate.
-Szerintem feltalálod magad.-mondtam.
-Nem is sejted hogy mennyire elveszett vagyok nélküled!-vágott vissza Nate.
-Ez igazán megható!Minden lánynak ezt a béna szöveget nyomatod?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen és általában be is válik.-mondta.
-Sajnálom hogy csalódást okoztam!-mondtam élesen és kihajoltam Edward mellet hogy Nate arcába nézhessek.
-Imádom a tüzes nőket!-mondta vigyorogva.Legszívesebben arcon töröltem volna de mivel Edward gyengéden visszanyomott csak egy gyilkos pillantást kültem felé.Végre megérkeztünk a suliba és ott hagyhattam Nate-et.Kivettem a táskám a csomagtartóból és az iskolába indultam.Az első órám irodalom volt így odaindultam.Így hogy se Frankie a csajok vagy Will nem volt itt elég magányosnak éreztem magam,de nem volt rossz.Sajnos ez nem sokáig tartott mert Nate rögtön utánam jött.
-Neked is irodalom órád lesz?-kérdezte.
-Igen,sajnos.-a második szót erősen megnyomtam.Pont a csengő előtt léptünk be a terembe.A helyemre siettem de sajnos Nate jött utánam.Minden lány őt bámulta nyálcsorgatva amit meg is értek mert tényleg baromi jól néz ki de legaláb annyira idegesítő is.
-Ez a hely már foglalt!-mutattam a melletem lévő székre amikor le akart ülni.
-Senkit sem látok aki ide akarna ülni!-mondtam és lepakolta a cuccait.
-Igen mert Frankie beteg.-mondtam.
-Akkor biztos nem bánná ha kölcsön venném a helyét.-mondta majd nyugodtan leült.
-Csak én bánnám.-morogtam amire ő elnevette magát.Nem tudtuk tovább folytatni a szócsatánkat mivel a tanár bejött.Unalmas irodalom óra volt és Nate állandóan kommetálta a tanár hülyeségeit ami végülis vicces volt és nevettem is csak közben idegesítő is.
-Te lemásoltad az óra rendemet vagy mi?-kérdeztem amikor kiderült hogy véletlenül a második óránk is együtt van.
-Nem hiszel a sorsban?-kérdezte.
-Lemásoltad vagy sem?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Jól áll a gyilkos düh!-mondta nevetve és elindult a biológia órára.Bosszúsan követtem.Az ajtóban összetalálkoztunk Alice-el és Edwarddal.Lepakoltam a cuccom Nate meg természetesen mellém ült.Amíg be nem csengettek inkább átültem Alice és Edward asztalára.

-Értem már hogy miről beszéltél!-mondtam a tegnap előtti estére utalva.
-Ne foglalkozz vele!-tanácsolta Alice.
-Az nehéz lesz mivel mindig a nyomomban van!-mondtam fintorogva.
-Szeretnéd hogy elbeszélgessek vele?-kérdezte Edward gonoszan vigyorogva.Féltem hogy az nem beszélgetés hanem inkább verekedés lenne ezért gyorsan megráztam a fejem.
-Mennem kell.-mondta amikor megszólalt a csengő.
-Ugye,tudod hogy a vámpír hallásommal mindent hallottam?-kérdezte Nate amikor visszaültem mellé.
-Reméltem!-mondtam.
-Nem mondták még hogy üldözési mániád van?-kérdezte vigyorogva.
-Hihetetlen vagy!-mondtam majd megfogtam a cuccom és átültem a hátsó padba ami még szabad volt.
-Anabell,mit keresel a hátsó padban?Nem elöl ülsz?-kérdezte Mr.Bloom amikor bejött a terembe.A pasi arról volt híres hogy utálja ha valaki nem a helyén ül.Ez elég beteges volt és nem is értettem,nem tök mindegy neki hogy hol alszom végig az óráráját???
-De.Ott ültem csak hát a társoság nem a legjobb!-mondta Natere pillantva.Alice halkan felnevetett.
-Kibírod,kérlek ülj vissza a helyedre!-mondta a tanár.Hitetlenkedve néztem rá és megráztam a fejem.
-Nem,nem ülök vissza.Innen is kitűnően látok!-mondtam határozottan.Mivel nem akartam veszekedést elővettem a legszebb mosolyomat és úgy néztem a tanárt.
-Jó,akkor maradj ott de jövő órán már a helyeden szeretnélek látni.-mondta megenyhülve.
-Reméljük addigra Frankie jobban lesz és visszakapom a padtársamat.-mondtam.A tanár bólintott és elkezdte az órát.Ez is ugyanolyan unalmas volt mint a többi.Alice-el leveleztünk hogy suli után Bonnieval és Rosalieval elugorhatnánk vásárolni vagy valamit csinálni.Alice imádott vásárolni magának vagy bárkinek.
-Szerintem beszélned kéne Nate-el mert ha így folytatja azt hiszem Edward minimum leüti.-súgta nekem Alice amikor beléptünk az étkezőbe.
-Tessék?Ez fölösleges!-mondtam miközben egy szelet pizzát tettem a tányéromra.
-Tényleg,hova szoktad dugni a kaját?-kérdeztem amikor Alice is elvett egy szelet pizzát.
-Nem tudom,változó.Néha leerőltetek pár falatot a látszat kedvéért vagy kidobom vagy eldugom.-mondta halkan.
-Ennyire rossz az emberi étel íze számodra?-kérdeztem csöndesen.
-Ízetlen,olyan mitnha te mirelit húst ennél.-mondta fintorogva.
-Egy grizly medve biztos sokkal ízletesebb!-mondtam nevetve.Elképzeltem ahogy Alice leterít egy medvét,olyan képtelenségnek tűnt!ALice többi családtagja még nem érkezett meg így ketten ültünk le egy üres asztalhoz.Pár perc múlva Nate érkezett meg mosolyogva.Egy szónélkül foglalt mellettem helyet.
-Persze Nate,ülj csak le!-mondtam élesen.Csak még szélesebben mosolygott a megjegyzésemre.Megjött a többi Cullen is és lassan tele lett az asztal.Jasper Alice mellet foglalt helyett,velem szemben Edward ült,és mellette Emmet és Rosalie.
-Hogy tetszik a suli,eddig?-kérdezte Emmet Natetől.
-Hát,vannak benne jó dolgok is,de úgy tűnik Bella nem élvezi annyira a társoságomat mint én az övét.-mondta Nate vidáman.Edward megfeszült és sötét tekintettel méregette Nate-et.
-Igen,általában nem élvezem a hívatlan társoságot.-mondtam neki csípősen.
-Általában?Akkor velem tehetnél kivételt!-mondta Nate.
-Álmodozz csak,Nate!-mondtam neki majd megcsóváltam a fejem és elindultam a tesi órámra.Nate persze rögtön jött utánam mondván hogy neki is tesi órája lesz.Röplabdáztunk az órán és egész hamar belejöttem.Egyszer sikerült hátulról eltalálnom Nate hátát de nem úgy tűnt hogy zavarta volna.Így ment egész nap és Nate-el minden szünetben szócsatát folytattunk.

18.Fejezet-Eseménydús reggel

Hamar elaludtam bár egy kicsit zavart a vizes hajam.Másnap reggel nem tudom hogy mikor ébredtem fel.Fáradtan keltem fel,a szobából nyíló fürdőbe mentem és miután megfésültem egy kicsit a kócos,fekete hullámos hajam kimerészkedtem a szobából.
-Alice,ha nem kapok egy kávét itt helyben kidőlök!-nyöszörögtem miközben lementem a lépcsőn.Tudtam hogy úgy is meghallja a szuper vámpír hallásának köszönhetően.Csak most jutott eszembe hogy még mindig egy rövid,fekete,selyem hálóingben vagyok és épp vissza akartam fordulni átöltözni amikor észrevettem a többieket.
-Szívesen elkaplak!-felelte egy számomra ismeretlen hang.Lepillantottam a lépcső aljába ahol az egész Cullen családon kívül még három ismeretlen vámpír állt.Rögtön tudtam hogy vámpírok mivel hófehér bőrük és mézszínű szemük volt a gyönyörű vonású arcukról nem is beszélve.A hang gazdája egy 18 év körüli irtó helyes fiú volt.Gyönyörű arcát fekete,szemébe lógó,kócos,göndör haj keretezte.Mézszínű szemei csillogtak,telt ajkát mosolyra húzta.Arccsontja férfiasan emelkedett ki arcából,orra finom ívű,szemei élénken figyeltek engem.Biztos voltam benne hogy ő Nate.Mellette egy gyönyörű lány állt.Hosszú,egyenes,szőke haja volt és kicsit hosszúkásabb,gyönyörű arca.A harmadik ismeretlen egy rövid,göndör,tűzvörös hajú lány volt.
-Bella ő itt Lohan,Victory és Nate.-mutatott végig a vendégeinken Carlise.Nate le nem vette rólam a szemét és még mindig vigyorgott.A Victory nevű vörös lány kihívóan mosolygott Edwardra ami egy kicsit zavart.
-Nagyon örvendek!-mondta Nate.
-Én is.-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Azt hiszem én most elmegyek felöltözni.-mondtam zavartan.
-Hagyd csak,engem nem zavar!-mondta Nate miközben stírölt.Edward úgy meredt rá mintha bármelyik percben ráugrana.Alice csak karon vágta és megcsóválta a fejét.Felhúztam az egyik szemöldököm majd megfordultam.
-Engem viszont igen.-szóltam még hátra a vállam fölött majd elindultam a szobámba.Akkor leesett hogy csak a tegnapi ruháim vannak itt és nem ártana valami tiszta darab.
-Alice,kölcsön adnál valami ruhát?-kérdeztem miután megálltam és visszafordultam.
-Persze!Gyere!-mondta és már ott is termett mellettem.A szobája felé húzott pontosabban az abból nyíló gardróba.A gardrób nagyobb volt mint a szobája és tele volt ruhákkal.Gyorsan végig mért majd kutakodni kezdett.Először egy élénk,vörös,csipke ruhát akart rám adni de miután lebeszéltem róla megelégedett egy világos kék farmerrel,fehér toppal és egy pulcsival.Miután felöltöztem ő visszament a vendégekhez.Én először fogat és arcot mostam majd még egyszer átfésültem a hajam és belopóztam Bonnie szobájába.A hasán aludt a fejét oldalra hajtva.Óvatosan megsimogattam az arcát majd hagytam tovább aludni.
Mindenki a nappaliban volt így én is odamentem és beültem az ablakmélyedésbe.Felhúztam a lábam törökülésbe és kényelmesen elhelezkedtem a párnák között.Nate kíváncsian és vágyakozva méregetett,Edward haragosan meredt Natere és néha rám pilantott,Victory pedig engem fixírozott haragosan.Lohan feltűnően bámulta Jaspert aki néha zavartan pilantott rá majd visszakapta a tekintetét Alicere.Elég kínos volt a helyzet ezért inkább csak az ablakon néztem kifelé.
-Bella,nem azt mondtad hogy kéne neked egy kávé?-kérdezte Alice.Segélykérően pilantott rám.
-De!Gyere csináljuk meg!-mondtam és felpattantam.Alice rögtön követett a konyhába.
-Köszönöm.-mondta hálásan.
-Nem csak neked volt kínos a helyzet!-mondtam miközben vizet öntöttem a forralóba.
-Szóval mi volt ez az egész?-kérdeztem
-Alice intett a fejével hogy mennyünk inkább a kamrába így mind ketten bepréselődtünk a kis helyiségbe.
-Lohan és Jasper még régebbről ismerik egymást és elég közelről.-mondta Alice fintorogva.Elkerekedett szemekkel néztem rá majd gyorsan összeszedtem magam.
-Honnan ismerik egymást?-kérdeztem.
-Mielőtt találkoztam velük élt.-mondta.
-És Victory miért bámulja Edwardot?-kérdeztem.Próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne de Alicet nem lehet becsapni.
-Nyugi,nem volt köztök semmi csak Victory bepróbálkozott nála egy párszor és most látja hogy hogy nét rád Edward ezért látszólag nem túl boldog.-mondta vigyorogva.
-Hogy néz rám?-kérdeztem értetlenül.
-Jesszus Bella,komolyan mondom néha olyan értetlen tudsz lenni!Tetszel Edwardnak és azt hiszem Natenek is!Azt hiszem lesznek itt még gondok.-mondta elgondolkozva.
-Tisztára mint egy szappanopera.-mondtam nevetve.Alice épp válaszolt volna amikor Rosalie nyitotta ki az ajtót és kíváncsian nézett minket.
-Csatlakozol?-kérdezte mosolyogva és arréb araszoltam hogy beférjen Rose is.
-Mi a téma?-kérdezte.
-A kint zajló események.-mondta Alice.
-Oh,hát igen.Edward nem láthat túl szép dolgokat Nate fejében mivel egyre idegesebb kezd lenni.-mondta Rosalie kuncogva.
-Lohan ugye még nem vetette rá magát Jasperre?-kérdezte ALice.
-Nem de a nézése sokat elárul.-sóhajtott Rose.
-Megyek szemmel tartom.-pattant fel ALice és már el is tűnt.
-Szereted Edwardot?-kérdezte hirtelen.Egy ideig csak bambán bámultam rá majd endeztem a vonásaimat.
-Nem tudom.-motyogtam és hátra simítottam a hajam az arcomból.
-Ő szeret téged ugye tudod?-kérdezte Rose.Nem válaszoltam csak a hihetetlenül gyönyörű arcát néztem.
-A hallgatás beleeggyezés.-mondta.
-Minden olyan furcsa és bonyolult.-sóhajtottam.
-Nem kell annak lennie!-mondta.
-Tudom.-motyogtam.
-Csak ne bántsd meg!-mondta.Megint kinyílt az ajtó de most Emmet hatalmas alakja állt az ajtóban.
-Csak nem pletykáltok?Beszállhatok?-kérdezte vigyorogva és megpróbálta bepréselni magát kettőnk közé.
-Emmet,összenyomsz!-mondtam.
-Túl kicsi ez a kamra!-panaszkodott.
-Vagy te nőttél túl nagyra!-mondtam nevetve.
-Emmet épp női dolgokról beszélgettünk!-mondta Rosalie.
-Mindegy,már biztos felforrt a víz!-motyogtam és kipréseltem magam az ajtón.Rose és Emmet is visszament a nappaliba én pedig megcsináltam a kávém.
Gyorsan kész lett ezért muszály volt visszamennünk a nappaliba.
Visszamásztam a az ablakmélyedésembe és megittam a kávémat.Nagy megkönnyebülésemre Bonnie sétált be álmosan a nappaliba.Egy csíkos hálóinget viselt és a kezében egy fekete-fehér koela maci plüsst hozott.Hozzám sétált és nyújtotta a kezét hogy emeljem fel.Gyorsan az ölembe kaptam ő pedig kényelmesen elhelyezkedett.
-Bonnie,őt itt Victory,Lohan és Nate!Azt hiszem Nate egy ideig velünk fog lakni.-mondtam Bonnienek.
-Bonnie,ugye tudod hogy a fogadást bebuktad?-kérdezte Emmet vigyorogva.
-Nem is,én néztem!-védekezett Bonnie.
-Persze,nézted a szemhéjadat beülről!-mondta Emmet nevetve.Bonnie durcásan összeszorította a száját és felhúzta az orrát.Rosalie elég erősen megbükte Emmet oldalát aki csak tovább vigyorgott.Bonnie bánatosan nézett Rosalie pedig valamit Emmet fülébe sziszegett.Megtette a hatását mert Emmet szemei rémülten elkerekdtek.
-Na jó,én is elaludtam szóval nem vesztettél.-mondta Emmet.Bonnie boldogan elmosolyodott Rosalie pedig elégedetten hátra dőlt a kanapén.Kíváncsi voltam rá hogy valyon Rosalie mit mondhatott Emmetnek amitől így megijedt és hazudott a fogadásról.
-Mi szerintem indulunk is!Nate legyél jó!-mondta nyomatékosan Lohan.Megpuszilta Nate-et majd Victory is.
-Bella,örülök hogy megismerhettelek!-mondta Lohan.Minenkitől elbúcsúzott majd Victory is.Edwardot úgy egy óráig ölelgette és a végén ő tolta el magától Victoryt amin el is mosolyodtam.Ő csak dühösen nézett rám majd kilebbent az ajtón.Amikor elmentek a lányok megkönnyebültem.