23.Fejezet-Tündérek vagy vámpírok?

Sziasztok!Meghoztam az újfejezetet és jó hosszúra hagytam nektek! :)
December 10.-én drukkoljatok nekem mert tánc előadásom lesz és már most nagyon izgulok!
Puszi:Serena

-Jajj,Bella!Annyira hiányoztál!-mondta Fianna szipogva.
-Ti is nekem!-mondtam.Öröm könnyek csordultak le az arcomon.
-Most már haza mehetünk?-kérdezte Leila.Erre nem tudtam mit mondani mivel a haza nekem most már itt volt.
-Bella!Mi történt?Jól vagy?Kik ezek?-kérdezte Edward.Felé fordultam és nem értettem hogy miért néz rám olyan furán.
-Bella,jól van.Csak újra átváltozott.Mi a testvérei vagyunk,és te?-felelt Leila helyettem.Edward értetlenül nézett rám majd Leilára és Fiannára.
-Edward,nekem most el kell mennem.-mondtam lehajtott fejjel.
-Sehova sem kell menned!-csattant fel.
-Nem sokára visszajövök.-mondtam.
-Bella,mégis hova mész?-kérdezte kétségbeesetten.
-Kérlek,falazz nekem!-mondtam.Fianna és Leila már eltűntek a fák között és én is indultam volna utánuk de Edward elkapta a kezemet.
-Sajnálom de muszáj.-suttogtam.
-Bella,kik ezek?És hová mész?-kérdezte.
-Kérlek,ne szólj ALicenek,jó?Mondd azt hogy haza mentem!-mondtam eleresztve a fülem mellett a kérdéseit.
-Ha esetleg idejönne nyugtasd meg hogy jól vagyok!Ígérem sietek vissza!-mondtam.Edward arcát látva még nehezebb volt elszakadnom tőle.Muszály volt így hát kiszabadítottam a kezem szorításából és elindultam.Gyorsan bevetettem magam a fák közé.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte Fianna amikor utolértem őket.
-Edward.-sóhajtottam.
-Bella,mindent el kell mesélned!Hogy miért mentél el és hogy kerültél és hogy kik ezek és legfőképp azt hogy mit kerestél itt!-mondta Fianna.
-Amikor elmentem nagyon zaklatott voltam.-mondtam.
-De hova mentél és mit csináltál?-vágott közbe Leila.
-Meg akartam ölni magam.-suttogtam.
-De miért?-kérdezte rémülten Fianna.Gyönyörű angyal arca értetlenséget és elborzadást tükrözött.
-Mert nem akartam többé tündér lenni.Még ti meséltétek hogy egy tündér nem tud meghalni csak elveszti az erejét és közönséges ember válik belőle!-magyaráztam.
-Bella én akkor sem értettelek de még most sem!Miért nem akarsz tündér lenni?Mi ebben a rossz?-kérdezte Leila.
-Örök fiatalság,szépség,gyorsaság é még sorolhatnám.Sokan ölni tudnának ezekért!-mondta Fianna.
-Egyáltalán miért létezünk mi?-kérdeztem.
-Bella,hogy kérdezhetsz ilyet!Azért létezünk hogy fent tartsuk a jó és rossz közötti egyensúlyt és azért hogy megvédjük a természetet!Ha mi nem lennénk a rossz felé billenne a mérleg és annak mérhetetlen következményei lennének!-mondta Leila.Hátra felé mutatott hogy lássam amerről jöttünk minden kivirágzott mögöttünk.
-Sajnálom de ez nekem kevés.-mondtam.
-Na jó hagyjuk ezt a témát,mondd hogy mi történt veled!-szólt közbe Fianna.
-Azt hiszem vízbe fulladtam.Itt Forksban mosott partra a víz és egy család rám talált.Semmire sem emlékeztem.-mondtam.
-És aztán?-sürgetett Fianna kíváncsian.
-Megtaláltam a testvéremet.-mondtam.A lányok értetlenül meredtek rám ezért folytattam.
-Az igazi testvéremet.17 évesen tűnt el otthonról.A neve Alice.-mondtam.
-De hát ez nagyszerű!Ő is tündér?-kérdezte Fianna izgatottan.
-Nem nem tündér.-mondtam.
-Angyal?-megráztam a fejem.
-Sellő?-találgatott Fianna.
-Véla?-csatlakozott Leila.
-Vámpír.-sóhajtottam.A lányok leesett állal meredtek rám.
-Ugye ezt nem mondod komolyan?-kérdezte Leila olyan szemrehányóan mintha én tehetnék róla.
-Ne nézz így rám!Nem én tehetek róla hogy megharapta egy vámpír!-védekeztem.
-Bella,mi nem barátkozhatunk vámpírokkal!-mondta Fianna határozottan.
-Ő a testvérem,az iker testvérem!-fakadtam ki.
-Ő egy vámpír!Gyilkos!Emberek véréből táplálkozik!-mondta Leila hisztérikusan.
-Nem,Alice nem olyan.Ő és a családja csak állatok vérével táplálkoznak mert nem akarnak gyilkosok lenni.-magyaráztam.
-Egy állat életét kiontani is ugyan akkora bűn!-mondta Leila.
-Ennyi erővel te is gyilkos vagy mert szoktál húst enni!-vágtam vissza.
-Te is tudod hogy az nem ugyanaz,és most nem is ez a fontos!Akkor is veszélyesek!Bármikor bánthattak volna!-mondta.
-Ők sosem bántanának.-mondtam határozottan.
-Ez az Edward is vámpír?-kérdezte Fianna.
-Igen ő ALice testvére.-mondtam.
-Hányan vannak?-kérdezte Leila.
-Most 8-an mert itt van egy barátuk de amúgy 7 tagú a család.-mondtam.Kicsit úgy éreztem magam mintha kihallgatáson lennék.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Fianna Leilától.
-Először haza megyünk.-mondta Leila.
-Jó,de nem maradhatok el sokáig.Aggódni fognak.-szóltam közbe.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Fianna.
-Te vissza akarsz menni hozzájuk?-kérdezte Leila és fejével arra felé intett ahonnan jöttünk.
-Igen.-suttogtam.
-Bella,tudod hogy ezt nem teheted!-tiltakozott Fianna.
-Szeretem őket!-mondtam halkan.
-Jajj,Bella most csináljunk veled?!-kérdezte Leila fejcsóválva.
-Engedjétek hogy a saját utamat járjam.-mondtam halkan.
-Azért jöttem el mert nem voltam boldog!Ha most visszamegyek ugyan ez lesz!-mondtam.Fiannának egy ezüst színű könny csepp gördült végig gyönyörű arcán Leila pedig bánatosan nézett rám.
-Mennyünk haza és beszéljünk a többiekkel.-javasolta Liela.
-Jó de sietnem kell!-mondtam.Egyszerre gyorsítottunk.Már nagyon hiányzott a szélsebes futás.Ilyenkor szabadnak éreztem magam.Ahol elhaladtunk minden kivirágzott.Tél eleje volt de a jelenlétünktől még is virágba borultak a fák.Ez egy fura kapcsolat a természet és a tündérek között.Pár perc múlva ott álltunk az otthonunk előtt.A tündérek városa.Ez a hely egy Washington állambeli hatalmas erdő belsejében volt.Aranyos kis házak és egy nagyobb palota szerűségből állt.Nem volt sok tündér így mind ismertük egymást.A kapuban Gabriel várt ránk.Gabriel olyan volt nekem mint az anyukám.Könnyes szemmel várt ránk és amikor odaértünk rögtön megölelt.
-Bella!Végre hazajöttél?-kérdezte elfúló hangon.Kicsit Esmére elékeztetett.Mogyoró barna haja az arcomat csiklandozta.
-Nem tudok sokáig maradni.-suttogtam.
-Miért?-kérdezte Gabriel.
-Megtaláltam a nővéremet Alicet.-mondtam.
-Meddig maradsz?-kérdezte.
-Csak amíg összepakolok de ígérem hamarosan újra eljövök hosszabb időre!-mondta.Gabriel egy halk sóhaj után elengedett.A házunkhoz mentünk.Nem szóltunk semmit.Tudtam hogy a lányok azon gondolkodnak hogy hogy tudnának maradásra bírni.Gyorsan összepakoltam a ruháimat,képeimet és fontosabb dolgaimat.Kicsit zavart ez a sok ruha ami rajtam volt.Mivel újra tündér voltam akár meztelenül is szaladgálhattam volna úgysem fáznék.Érzékeljük a hideget és meleget de nincs ránk hatással.Belebújtam egy kezem ügyébe akadó fehér ruhába és a tornacipőt lecseréltem egy kényelmes ezüst színű sarura.Belepillantottam a tükörbe.Újra a régi voltam.Gyöngyház fényű,hófehér bőr,Hosszú,koromfekete,selymes,dús haj azzal a furcsa kékes árnyalattal.A szemem még kékebb volt és a lángok tisztán kirajzolódtak benne.(mMinden tündér szeme ilyen volt.)Az arcom vonásai finomak és gyönyörűek voltak és kecsesebben mozogtam mint egy balett-táncosnő.A tükörben észre vettem hogy Fianna az ajtóban áll.Gyönyörű arcát könnyek áztatták.Felsóhajtottam és a következő másodpercben már mellette voltam és megöleltem.
-Úgy hiányoztál és most újra elmész!-mondta szipogva.
-De nem örökre!És találkozhatunk!-mondtam neki.
-AZ nem ugyanaz!-mondta.
-Sajnálom.Ti is hiányozni fogtok nekem,de érzem hogy most el kell mennem!-mondtam neki és elengedtem.Letöröltem a könnycseppeket az arcáról maja a saját arcomról is.
-Mennem kell.-mondtam halkan.Bólintott és kikísért.Leila a kijáratnál várt.Őt is megöleltem.
-Mindenkit puszilok és hamarosan eljövök!Ígérem!-mondtam majd gyorsan elindultam.Tíz perc múlva már a tisztás közelében voltam.Amikor kiléptem a fák közül még csak meg sem lepődtem hogy Edwardon kívül Alice is ott van.Idegesen tördelte a kezét és amikor meglátott rögtön hozzám rohant és óvatosan megölelt.A rét hirtelen kivirágzott.