21.Fejezet-cím nélkül

Sziasztok!Sajnálom a késést de most a szünetben elutaztam és ezen a héten pedig vagy 5 tz-vel kínoztak meg a tanárok.Minden esetre most visszatértem és remélem még mindig érdekel titeket a történetem!
Kommenteket kérek szépen! :-)
Puszi:Serena
Jah és elnézést a hibákért de bedöglött a gépem és most is csak 5 percre tudtam ideülni a nővérem laptopjához.
Alice lefékezett és csak most vettem észre hogy a Cullen villa előtt állunk.
-Bella,maradsz éjszakára is?-kérdezte Carlise miközben segített nekem a cipekedésben.
-Igen,persze csak akkor ha nem baj!-mondtam bizonytalanul.Carlise elvette tőlem a zacskókat és rám mosolygott.
-Dehogy baj!-mondta és bement a házba a cuccokkal együtt.
-Jasper,Emmet és Nate elmentek.-mondta Carlise.Az utolsó szót olyan nyomatékosan mondta hogy rögtön tudtam hogy vadászni mentek.
-Akkor nézünk filmet?-kérdezte Bonnie türelmetlenül.
-Először a kötelesség!Nekünk leckét kell írnunk!-mondta Alice.Mivel Rosalie másik évfolyamba járt és nem kaptak leckét Bonnieval maradt és lefoglalta amíg Esme és Carlise főzőcskézett én pedig Alicet követtem fel az emeletre.
-Esmének és Carlisenak nem baj hogy főzniük kell?-kérdeztem.
-Nem.Imádnak a konyhában főzőcskézni!-mondta ALice nevetve.Csak most vettem észre hogy nem is Alice szobája felé tartunk.Ö közben benyitott egy szobába.
-Szia Edward!Akarsz velünk leckét írni?-kérdezte olyan vidáman mitnha fagyizni hívta volna meg.
-Van más választásom?-sóhajtott Edward.Halk zene szólt és nekem rögtön beugrott egy emlék.Egy kis ház a fák között ugyan ez a szám és két elmosódott alak.
-Debussy?-kérdeztem.
-Ismered Claire De Lunet?-kérdezte Edward meglepetten.
-Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.Alice közben már leült a földre,Edward vele szemben én pedig közéjük.A leckét gyorsan összedobtuk mivel ők már vagy 100-adjára járják ki a gimit nekem pedig automatikusan beugrottak a válaszok.Közben már 7 óra lett így Bonnieval leültünk vacsorázni.
-Biztos hogy nem vagy éhes?-kérdezte Bonnie Alicetől aki leült velünk szemben.Carliset behívták dolgozni,Edward zenét halgatott a szobájában,Esme és Rosalie pedig elugrottak vásárolni egy közeli szupermarketbe mert állítólag kifogytak az élelmiszerekből.
-Nem kérek,köszi.-mondta Alice.
-Képzeld,Alice beugrott valami amikor meghalottam Edward szobájában azt a számot!-súgtam neki miután megvacsoráztunk és leültünk a nappaliban.
-Tényleg,mi?-kérdezte.
-Nem is tudom.Egy kis ház az erdőben.Ugyan ez a szám szólt és még két elmosódott alak.-mondtam.
-Tudod,mit?Menj fel Edwardhoz és kérj tőle pár cd-t hátha még beugrik valami a zenék miatt!-mondta Alice.
-Oké.-bólintottam és az emelet felé vettem az irányt.Még mielőtt kopogtathattam volna kinyílt az ajtó.Edward mosolyogva állt.
-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem,Gyere be!-mondta és arréb lépett hogy beengedjen.Megint berakta azt a számot én pedig leültem a kanapéjára és csukott szemel hallgattam.Ő a cd lejátszó mellett állt és lemertem volna fogadni hogy engem néz.Csak a zenére koncentráltam és meg is jött a várt hatás.Kezdett tisztulni az emlékkép.Két lány volt még rajtam kívül a szobában.Mosolyogva táncoltunk mind a hárman.Az egyik lánynak göndör,tűzörös haja és ugyanolyan kék szeme volt mint nekem.A másik lány Rosaliera emlékeztetett.Hosszú,szőke haja és szintén kék szeme volt.Mind a két lány gyönyörű volt.A szemükben nekik is ott lobogott az a furcsa tűz.Olyan kecsesen és egyszerre mozogtunk hogy azt eddig elképzelni sem tudtam.Kinyitottam a szemem és újra Edward szobájában voltam.
-Nah,valami?-kérdezte.
-Két lány.Ennyi.-sóhajtottam mivel ezzel az emlékkel nem megyek túl sokra.
-Milyen zenéket szeretsz,mit adjak?-kérdezte.
-Nem tudom.-vallottam be lehangoltan.Edwarddal nagyon sok cd-t végig hallagattunk de sajnos semmi más nem ugrott be.
-Szóval mi a te történeted?Elmeséled?-kérdeztem.
-Kíváncsi vagy rá?-kérdezte Edward egy hamiskás félmosollyal az arcán.Még órákig képes lennék bámulni gyönyörű arcát.-gondoltam magamban.
-Nagyon.-mondtam.Edward mellém ült és egy kis szünet után belekezdett.Amikor mellém ült egy pillanatra elakadt a lélegzetem és nem értettem hogy ez miért van.Miután újra lélegeztem gyorsan dobogott a szívem.Finom illatát mélyen magamba szívtam és legszívesebben azt a kicsi távolságot is áthidaltam volna ami köztünk volt.Nem tudtam levenni a szememet a gyönyörű arcáról,aranyszínű szeméről és bronzbarna,kócos hajáról.Amíg mesélt én végig őt figyeltem.Szomorú volt ahogy keserűen mesélt a halott szüleiről,a spanyol nátháról,az átváltozásról és a vámpírkénti létezéséről.A hangjából azt vettem hogy ki nem örül a halhatatlanágnak és örök fitalaságnak.
-Nem örülsz neki hogy Carlise megharapott?-kérdeztem.
-Néha igen,néha nem,de mindegy is most már nem tudok rajta változtatni.-mondta.
-Szóval az emlékedben a ház egy erdőben volt?-kérdezte Edward más vizekre terelve a beszélgetést.
-Igen.Miért?-kérdeztem.
-Itt a környéken sok erdő van!Ha akarod elviszlek egy párba és hátha beugrik valami!-ajánlotta fel.
-Tényleg?Az jó lenne!-mondtam lelkesen.Kételkedtem benne hogy pár fa láttán beugrana valami de az hogy vele tölthettem egy egész napot nagyon csábítóan hangzott.Kicsit elkeserített amikor rájöttem hogy ő valószínüleg nem úgy tekint rám mint én rá.
-Akkor szombaton?-kérdezte Edward.
-Szuper!-mondtam izgatottan.A mosoly leolvadt az arcomról amikor eszembe jutott hogy szombatra elígérkeztem Jacobnak.Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet és egy nagyszerű ötletem támadt.Frankie megy el helyettem!Sugárzó mosollyal mentem le a földszintre a nyomomban Edwarddal.Közben megjöttek a fiúk is.Alice Jasper ölében ült egy fotelban,Rosalie és Emmet Bonnie mellett ültek a földön és vele építkeztek fakockákból,Esme valami természet filmet nézett Nate pedig gyanús tekintettel méregetett minket.Edward kihívóan nézett rám én pedig egy gíors sóhaj után lekuporodtam Emmet mellé.
-Bonnie,gyere!Elmegyünk fürödni aztán még megnézhetjük a rajzfilmedet!-mondta Esme mivel már 8 órát ütött az óra.
-Én is elmegyek zuhanyozni!-mondtam.
-Kikészítettem neked a fürdőbe mindent!-szólt utánam Alice.
-Köszi-kiáltottam vissza majd bementem a fürdőbe.Mivel már tegnap hajat mostam csak lezuhanyoztam,fogatmostam,megfésülködtem és belebújtam az Alice által kiválasztott hálóingbe.A múltkor is ezt kaptam kölcsön.Fekete,selyem hálóing csipke szegéllyel.Amikor visszamentem a nappaliba Bonnie is ott volt már a kék pizsamájában és épp egy hatalmas adag popkornt próbált meg beletuszakolni a szájába.
-Vigyázz meg ne fulladj!-mondtam neki mosolyogva miközben leültem mellé.Bonnienak végül sikerült lenyelni a popkornt és továbbra is lélegzett.Átmászott az ölembe és kényelmesen elhelyezkedett rajtam.Nekem kicsit uncsi volt a film ezért Bonniet átraktam Rosalie ölébe és inkább kölcsön kértem Alice Ipodját majd visszamentem a szobámba.Kopogtatást hallottam ezért kikapcsoltam a zenét.
-Gyere!-mondtam.Nate lépett be a szobámba.
-Nem akarsz átjönni a szobámba pókerezni?-kérdezte vigyorogva.
-Milyen póker?-kérdeztem gyanakvóan.
-Vetkőző póker!-mondta vidáman.
-Jajj,Nate!Ne fárassz már!-mondtam és neki dobtam egy párnát az ágyról.Gyorsan kitért előle és csalódottan kiment.Újra elindítottam a zenéket és már majdnem elaludtam amikor újabb kopogtatás hangzott fel.
-Nate!Nem akarok veled vetkőzőpókert játszani!-szóltam ki ingerülten.
-Rosalie vagyok!-modta egy lágy hang az ajtó mödül.Teljesen ledöbbentem.
-Oooh,Rosalie!Gyere be!-mondtam barátságosabban.A sötét szobában szinte világított a hófehér bőre.Leült mellém az ágyra.
-Sajnálom azokat amiket délután mondtam de komolyan gondoltam!Ugye,tudod hogy tényleg veszélyesek vagyunk?-kérdezte.
-Tudom,de akkor sem félek tőletek!-mondtam határozottan.
-Furcsa egy lány vagy,Bella!A legtöbben már rég sikítva rohantak volna el előlünk!És neked is ezt kéne tenned!-mondta elgondolkoza.
-Ami azt illeti nem tudom hogy ki vagy mi vagyok szóval............Amúgy ennyire szeretnéd hogy elrohanjak?-kérdeztem.
-Nem,Nem erről van szó,csak akár hiszed akár nem féltelek!Téged,Bonniet és Alicet is!-mondta.
-Alicet miért félted?-kérdeztem értetlenül.
-Nagyon szeret téged!-mondta.Nem értettem hogy Rosalie mire akar kilyukadni de bólintottam.
-Ha féltesz akkor miért utálsz?-kérdeztem .
-Én nem utállak,Bella.Csak nem értelek.Nem értem hogy miért egy csapat vámpírral barátkozol ahelyett hogy megpróbálnál normális életet élni!Én ezt tenném!-magyarázta.
-Nekem ti nem egy csapat vámpír vagytok hanem a családom!És ott van Alice!Ő a testvérem!Hogy hagyhatnám ott azért mert vámpír?Miért ítélnélek el titeket?Nem vagytok gyilkosok,bűnözők vagy gonoszak!-mondtam.
-Tudod Bella,én már öltem embert!Nem is egyet!-mondta Rosalie.Egy ideig döbbentem bámultam rá majd megráztam a fejem.
-Nem számít.Biztos megvolt rá az okod.-mondtam.
-Ami azt illeti,tényleg meg volt rá az okom de ez attól még nem ment fel a tettem alól!-mondta.Láttam a szemeiben a szomorúságot de volt benne valami furcsa elégedettség.
-Miért?Miért öltél?-suttogtam.
-Alice gondolom nem mesélte el nekem hogy miért változtatott át Carlise.-mondta halkan.Megráztam a fejem ezért felsóhajtott és mesélni kezdett.
Csöndben hallgattam végig Rosalie történetét ami borzalmasan szomorú volt.Megértettem hogy miért tette azt amit tett.
-Én is ezt tettem volna.-mondtam halkan.
-Most ezt gondolod.De nem hiszem hogy tényleg megtennéd Bella!Te túl jó vagy ehhez!-mondta.
-Jóság ide vagy oda,bosszút állnék!-mondtam határozottan.
-Most már aludj,Bella.Késő van és holnap suli!-mondta és felállt az ágyamról.
-Rosalie!-szóltam még utána.Megfordult és kérdőn nézett rám.
-Én még most ítéllek el!És tudom hogy te nem igazán kedvelsz de azért én szeretlek!-mondtam neki.
-Köszönöm Bella.És én is ugyanígy érzek!Jó éjt!-mondta majd halványan elmosolyodott és már el is tűnt.
Még sokáig feküdtem és a Rosalivel folytatott beszélgetésen gondolkoztam.Végül valamikor nagyon későn elnyomott az álom..Mélyen aludtam és reggel Alice szólongatására ébredtem.
-Bella!Fel kell kelned vagy elkésünk!-mondta halkan.
-Haggyál!-morogtam és a fejemre tettem egy párnát.Alice halkan felkacagott és levette az arcomról a párnát.
-Bella!Kelj fel!-mondta.Nagyot sóhajtottam,lerúgtam magamról a takarót majd nagy nehezen felültem az ágyban.
-Van még időm inni egy kávét?-kérdeztem.
-Már meg is csináltam neked!Lent van az asztalon pont ahogy szereted!-mondta mosolyogva.Felkecmeregtem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.Az ujjaimmal hátra feésültem az arcomból a hajamat hogy jobban lássak.Tényleg ott volt a konyhaasztalon a kávém de kávémon kívül még majdnem az egész Cullen család is ott volt és persze Nate
-Jó reggelt!-mondtam nem túl lelkesen majd lerogytam egy székre és magamba döntöttem az egész bögre kávét.Nagy ásítások közepette vonszoltam magam vissza a szobámba.Alice addigra már kikészített nekem tiszta ruhát az ágyamra.Egy fehér,elég feszülős,csőfarmer volt,sötétkék övvel és egy világoskék V-kivágású pólóval.Egy fehér kardigán is volt még kikészítve fehérneművel és egy sötétkék tornacsukával.Gyorsan belebújtam a ruhákba amik furcsamód pont jók voltak rám.Csak most esett le hogy ezek a tegnap vásárolt ruháimnak részei.Megéfsültem a hajamat,fogatmostam majd a táskámmal,tegnapi ruháimmal,frissen vásárolt ruháimmal és kabátommal a kezemben lementem a földszintre.Edward figyelmesen kivette a kezemből a cuccokat és bepakolta a kocsiban miközben Esme még a kezembe nyomott egy piritóst és műzliszeletet.
-Bella,gyere!Mutatok neked valamit!-mondta ALice vidáman és megfogta a szabad kezemet majd maga után húzott.A ház mögötti épületbe vezetett amiről kiderült hogy egy garázs.Ott állt az ezüst színű Volvo,fekete Mercedés,egy nagy dzsip,egy narancssárga és egy piros sportkocsi,két csili-vili motor,egy sötétszürke Ferrari és meg egy hófehér Jaguár.Leesett állal néztem a gyönyörű autókat és motorokat miközben ALice a narancssárga sportkocsihoz szökdécselt.
-Ez itt az én kedvenc autóm!Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva és végig simított a gyönyörű autón.
-És ma ezzel megyünk,mi ketten!-tette hozzá tapsikolva.
-Oké.-mondtam kevésbé lelkesen.
-Te nem is örülsz?-kérdezte csalódottan.
-De!Nagyszerű!-nyugtattam meg mosolyogva.Alice beppant a kocsiba én pedig mellé.Kihajtott a garázsból majd megállt a ház előtt.