15.Fejezet-Végre kiderül az igazság

Természetesen Natalie és Serena volt az.Az utóbbi időben mindkettőjükkel jóban lettem de valahogy Serena jobban a szívemhez nőtt,szőke loknijaival.
-Helló csajok!-köszöntem nekik mosolyogva.
-Bella!-mondták egyszerre mosolyogva.Gyorsan betereltük őket majd miután Susan is üdvözölte a két lányt felmentünk Frankie szobájába.
-Épp Bellát öltöztettem fel!Ti is bújjatok szexi ruciba és fényképezkedünk!-mondta Frankie.A három lány gyorsan felöltözött aztán már pózoltunk is.Egész este csak a fiúkról,ruhákról,suliról és bulizásról fecsegtek de nekem máshol járt az agyam.Pontosabban a Cullen háznál.Aggódtam Bonnie miatt és állandóan a Cullenek titkán törtem a fejem.Jacob megadta a kulcsot a titokhoz de nem akartam élni vele.Mivel késő éjszakáig néztünk hororr filmeket másnap 11 előtt 10 perccel ébredtem fel.Amikor az órára pillantottam rögtön felugrottam.Gyorsan lezuhanyoztam.Felkaptam a fekete ruhácskát,fekete harisnyát,piros övet majd belebújtam.Gyorsan megfésülködtem és a fekete loknijaim közé egy vékony piros hajpántot raktam.Mivel a szám alapból is vöröses árnyalatú volt csak egy kis pirosas szájfényt raktam és kihúztam a szemem fekete tussal.Hallottam lefékezni Alice kocsiját így gyorsan beleugrottam a piros,magasszárú Convers tornacipőmbe (inkább hagytam a magssarkút mivel nem tudtam hogy a lányok hova pakolták) majd felkaptam Frankie mobilját akitől még tegnap kölcsön kértem és lesiettem a lépcsőn.Mivel a lányok még aludtak csöndben tevékenykedtem.Írtam egy cetlit hogy elmentem majd belebújtam a fekete,bőrdzsekimbe a nyakamköré tekertem egy piros kendőt és kiléptem az ajtón.Alice a kocsi mellett várt mosolyogva.
-Helló!-köszöntem amikor mellé értem.Gyorsan megpusziltam és beszálltam a kocsiba.
-Milyen csinos vagy!-mondta a kocsiban.
-Jah,köszi.Frankie mostanában próba babának használ.-mondtam mosolyogva.
-Képzeld,tegnap La Pushban jártunk.-mondtam óvatosan.Nem tűnt meglepettnek csak az utat bámulta.
-Megismerkedtem Jacob és Billy Blackkel.Nagyon kedvesek.Jacob sok régi történetet mesélt vérfarkasokról meg ilyesmikről,ismered ezeket?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Igen,egy párat.-mondta és gyorsan az arcomra pillantott.
-Na jó,Alice!Elmondod vagy én kérdezzek rá?-kérdeztem türelmetlenül.Alice nagyot sóhajtott majd gyorsított.
-Majd otthon.-mondta.Bólintottam és szó nélkül vártam hogy elérjük a Cullen házat.Az ablakom mellett elhaladó zöld fákat számolgattam egy idő után már belezavarodtam és Alice halálos vezetési stílusa mellett nehéz is volt.Csak most vettem észre hogy milyen gyönyörű és hatalmas a forks-i erdő.Szinte vonzottak a zöld hegyek így eldöntöttem magamban hogy hamarosan elmegyek túrázni.Végre megérkeztünk és Alice fékezett.
-Szóval....-kezdtem de nem tdtam hogy mit mondjak.
-Mit mondott neked Jacob Black?-kérdezte.
-Valami régi mondákról beszélt,vérfarkasok meg hasonlók.Azt mondta hogy ti nem most először éltek itt Forksban.Azt hiszem hidegeket emlegetett.-mondtam.
-És hittél neki?-kérdezte.
-Én nem tudom hogy mit higgyek!Te nem vagy hajlandó elmondani hogy mik is vagytok és azt sem tudom hogy én mi vagyok!Logikus magyarázat lenne ez a "hidegek" sztori.Megmagyarázná a hideg,kemény bőrödet,változó színű szemedet és még sok mást.-mondtam.
-Jacob meséi igazak voltak.Az vagyok aminek hiszel.-suttogta Alice lehajtott fejjel.
-Vámpír?!-mondtam nyugodt hangon.Nem igazán lepett meg vagy ijesztett meg mivel mindig is tudtam vagy sejtettem hogy Alice nem ember ahogy én sem vagyok az.
-Most utálsz?Figyelj én megértem ha többet nem akarsz velem találkozni.-mondta Alice.
-Tessék?Dehogy utállak!Alice a nővérem vagy!Engem nem érdekel hogy mi vagy,ha maga lennél az ördög akkor is szeretnélek!-mondtam mosolyogva.
-És nem félsz tőlem?-kérdezte.
-Nem,miért félnem kéne?-kérdeztem még szélesebb mosollyal.Alice megkönnyebülten ölelt meg.
-Mindent el kell majd mesélned!-mondtam miután elnegedett.Mielőtt válaszolhatott volna a kis Bonnie szaladt le a lépcsőn és ölelte át alulról a derekamat.
-Szóval hiányoztam?-kérdeztem nevetve.
-Ezt senki sem mondta.-felete Bonnie nevetgélve.
-Köszi,ez jól esett.-mondtam majd felemeltem Bonniet és bevittem a házba az oldalamon Alice-el.
-Szia Bella!-köszönt Emmet amikor beléptünk a nappaliba.Csak ő üldögélt egyedül a kanapén tv-t nézve.
-Bella!Örülök hogy átjöttél!-mondta Esme mosolyogva amikor besétált a szobába és óvatosan megölelt.
-Én is.-mondtam.
-Nem vagy éhes?Reggeliztél már?-kérdezte.
-Öszíntén szóval,későn keltem és még nem reggeliztem.-ismertem be.
-Akkor,gyere!Készítek valami reggelit!-mondta és a konyhába terelt.Alice is követett kézen fogva Bonniet és leültek mellém.
-Mit ennél?-kérdezte Esme gyönyörű hangján.
-Nem tudom.Bármit megeszek.-mondtam mosolyogva.Esme tűnődve nézett majd elővett egy szekrényből egy pár croissant,vajat,mogyorókrémet és elém rakta.
-Köszönöm.-mondtam hálás mosollyal.
-Szóval miért keltél későn?-kérdezte Alice.
-Jah,Frankie áthívta a barátnőit és késő estig hororr filmeket néztünk.-mondtam.
-Én is meg akarok nézni egy hororr filmet!-jelentette ki Bonnie.
-Nem vagy még hozzá kicsi?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem.Mikor nézünk meg együtt egy horrort?-kérdezte Bonnie lelkesen.
-Bonnie,3 évesen még nem kell hororr filmeket nézni!Túl félelmetesek lennének neked!-magyaráztam két falat között.
-Nem is igaz!Nem fogok félni!-ígérte.
-Nem akarsz inkább valami rajzfilmet nézni?Azt hallottam hogy az Oroszlánkirály nagyon jó!-mondta Esme kérlelően.
-Oroszlánkirály?Inkább a halál!-mondta Bonnie.
-Mi lenne ha ma Bella nálunk aludna és megnéznénk együtt valami horrodt?-kérdezte Alice vidáman.
-Szuper!-mondta Bonnie mosolyogva.
-Örülnék neki ha maradnál,Bella.-mondta Esme.
-Na jó,ha Susan megengedi szívesen maradok!-egyeztem bele.Gyorsan legyűrtem a "reggelim" maradékát és a nappliba mentem Alice-el és Bonnivel.
-Emmet,képzeld este horrort nézünk!-újságolta Bonnie boldogan.
-Bonnie,te biztos hogy nem tudnád végig nézni a Kört!-mondta Emmet vigyorogva.
-Fogadjunk hogy végig nézem!-mondta Bonnie durcásan.
-Emmet!-szólt rá Alice a bátyjára.
-Na jó,kislány!Ha végig nézed egy napig azt csinálom amit akarsz!-mondta Emmet mit sem törődve Alice figyelmeztetésével.
-Jó!Készülj mert egy napig a rabszolgám leszel!-mondta Bonnie mosolyogva.
-A többiek hol vannak?-kérdeztem.
-Carlise dolgozik,Rosalie vásárol,Jasper nem sokára megjön,Edward pedig fent gubbaszt a szobájában!-sorolta Alice.Ha Edward találkozni sem akar velem kétlem hogy tetszenék neki.-gondoltam magamban.
-Szia Bella!Nem a szobámban gubbasztottam hanem olvastam,Alice!-mondta Edward miközben feszes léptekkel lesétált a lépcsőn.Intettem neki egyet köszönés képpen.
-A kettő ugyan az!-vonta meg a vállát Alice.Edward csak megcsóválta a fejét és leült Emmet mellé.Hirtelen megcsörrent a zsebemben Frankie telefonja.A Saturdays egyik szám a Just can't get enough című szám szólt.Előhalalásztam a ruha zsebéből a telefont és felvettem.
-Szia Bella!Frankie vagyok!-szólt bele Frankie erőtlen hangon.
-SZia!Jól vagy?-kérdeztem.
-Nem igazán.Te nem érzed magad rosszul mert én,Natalie és Serena is betegek lettünk!-mondta.
-Nem de ha jól emlékszem ti vedeltétek titokban a whiskyt!-suttogtam a telefonba.
-Kösz a támogatást.-mondta Frankie sértődötten.
-Na jó lehet hogy nem másnaposok vagytok csak chips mérgezésetek van!-mondtam vigyorogva.
-Vicces!Szerintem vírus vagy ilyesmi mert lázas is vagyok!-mondta.
-Gyógyulást!Adod egy percre Susant?-kérdeztem.
-Aha.-motyogta majd átadta Susannak a telefont.
-Szia!Hallom Frankie beteg lett!-mondtam.
-Igen,nem tudnál a barátnődnél aludni?Nem akarom hogy te is elkapd!-mondta.
-De!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.Majd hívj fel!Vigyázz magadra!-mondta Susan majd lerakta a telefont.
-Whisky?Azt hittem hogy pizsi-party volt!-súgta Alice vigyorogva.
-Az is volt csak egy kicsit feldobtuk a hangulatot!-súgtam vissza.
-Én megkeresem Esmét!Azt ígérte hogy majd felolvas nekem valamit!-mondta Bonnie majd kiment a szobából.
-Alice,beszélhetnénk?-kérdeztem nyomatékosan.Bólintott így visszamnetünk a konyhába.Felültem a konyhapultra és ő is mellém telepedett.Vagy 100 kérédst tettem fel de Alice türelmesen válaszolgatott rájuk.Majdnem mindent megtudtam Aliceről és még jó sok mindent a családjáról.

14.Fejezet-Frankie és Jacob???

Helló mindenkinek!Sajnálom hogy késtem a fejezettel és még nem válaszoltam a kritikákra csak az új történetemet írtam gőzerővel!
Viszont most újra itt vagyok egy elég hosszú fejezettel.
Jó olvasást és kritikákat kérek! :-)
Puszi mindenkinek:Serena

-Héj,mondtam már hogy ma átjönnek a csajok?Csapunk egy pizsi-partyt!-mondta Frankie vidáman.
-Az most meghívás?-kérdeztem.
-Nem mivel te is házigazda vagy!-mondta mosolyogva.
-Honnan tudod hogy nem voltak más terveim?-kérdeztem.
-Rajzolgatni és táncolni máskor is tudsz!-mondta.
-Héj,ez fájt!Képzeld át akartam menni Alicehez!-mondtam.A várt reakció meg is érkezett.Frankie dühösen húzta össze a szemét.
-Nyugi csak vicceltem!Csúcs lesz a pizsi-party!-mondtam mosolyogva.Mivel a kocsi megállt Frankie felpattant és amikor kiszálltam a nyakamba ugrott.
-Gyerünk,elő kell készítenünk a terepet!-mondta Frankie lelkesen és gyorsan becipelt a házba.Frankie szobájába hálózsákokat raktunk le előkészítettük a sminkeket,italokat és rágcsákat majd készen is voltunk 4-re a lányok pedig csak 8-ra jöttek.
-Amúgy hogy hogy megengedte Susan hogy átjöjjenek a csajok amikor holnap suli van?-kérdeztem miután mindennel végeztünk.
-Holnap nincs suli!Hosszú hétvége van!Hétfő és Kedd szabadnap!-mesélte mosolyogva.
-Király!Kölcsön adod egy percre a mobilod?-kérdeztem.
-Persze!-mondta és odadobta nekem a mobilt.Már fejből tudtam Alice számát így miután átvonultam a szobámba rögtön tárcsáztam.
-Alice?Szia én vagyok!-mondtam a telefonba.
-Bella!Jó hogy hívsz!Már hiányolunk!-mondta Alice csilingelő hangján.Nem az én Alicem nem lehet vámpír.És ha az?Mi változna meg?Ugyanúgy a testvérem maradna és szeretném!-gondoltam magamban.
-Ti is hiányoztok nekem!Holnap átmegyek,oké?-kérdeztem.
-Szuper!11-re érted megyek!-mondta vidáman majd letette a telefont.
-Oké.-mondta az üres vonalnak majd visszamentem Frankie-hez.
-Szóval,miért lógsz annyit Cullenéknél?Alice miatt vagy esetleg Edward miatt?-kérdezte Frankie vigyorogva miután leültem mellé az ágyára.
-Alice miatt.-mondtam gyorsan.
-Szóval nincs köztetek semmi Edwarddal?Nem tetszik?-kérdezte gyanakodva.Nem értettem hogy ezt honnan szedte.
-Nem.Nincs köztünk semmi.-szögeztem le.
-Fura.Pedig mindig "úgy" néz rád.Biztos hogy érez irántad valami.-mondta Frankie.Amikor a Cullenekkel voltam csak újdonsült nővéremre figyeltem így eszembe se jutott ilyesmi.Olyan sok dolog történt és mivel most megjött Bonnie is semmi ilyesmit nem vettem észre.
-Képzelődtél!-mondtam neki fejcsóválva.
-Dehogy képzelődtem!Amikor rád néz mindig felcsillan a szeme!-bizonygatta.
-Miért mindig rólam beszélünk?Mesélj valami te!Kivetetetted már valakire a hálód?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem igazán.Adam elhívott randira de nekem nem igazán jön be.-mondta.
-És akkor ki jön be?-kérdeztem.
-Jacob.-suttogta Frankie.
-Mi?Jacob Black?Te belezúgtál Jacob Blackebe?-ugrottam fel vigyorogva.
-Nem,nem zúgtam bele csak bejön.-mondta Frankie zavartan.
-Héj,nyugodtan kimondhatod hogy tetszik!Miért ilyen nagy dolog?-kérdeztem és visszaültem az ágyra.
-Mert ő Jacob.Mióta megszülettem ismerjük egymást és barátok vagyunk és csak nem rég töltötte be a 16-ot!Ja és azt elfelejtettem hogy én egyáltalán ne érdeklem veled szemben!-hadarta.
-Honnan tudod?Hogy tetszel neki csak félénk kimutatni!Tudod mit?Szombaton te mész helyettem el megtanulni vezetni!-mondtam.
-Bella,nekem már van jogsim!-mondta FRankie.
-És?Ha jól tudom motorozni nem tudsz!-mondtam.
-Nem,veled akar találkozni!-ellenkezett.
-Na jó,akkor ketten megyünk!Majd én összehozlak titeket!-döntöttem el.Frankie csak egy fintort vágott és fejbe dobott egy párnával.
-Harcolni akarsz?Állok elébe!-mondtam vigyorogva és fejbe vertem Frankiet a nekem doboz párnával.Erre ő is felkapott egy párnát és a párnákkal ütlegeltük egymást.
-Lányok!Gyertek le enni valamit!-kiabált fel Susan.Még akkor is nevettünk amikor az étkezőbe értünk.
-Mit terveztek holnapra?-kérdezte Susan miután leültünk és neki láttunk a a levesünknek.
-Én már elígérkeztem Alicenek.-mondtam gyorsan.Frankie csalódottan nézett rám majd megvonta a vállát.
-Akkor majd csinálok valamit a csajokkal.-mondta Frankie.
-Will hol van?-kérdeztem.
-A barátjaival valahol.-mondta Susan
Gyorsan befejztük az evést és visszamentünk Frankie szobájába zenét hallgatni.
-Szóval mit fogsz felvenni holnap?-kiabálta tól a zenét Frankie.
-Miért?Valami különleges alkalom lesz?-kérdeztem értetlenül miközben táncikáltam.
-Ha Alice-el este gondolom találkozni fogsz Edwardal is!Kápráztasd el!Hidd el a te külsőddel nem lesz nehéz!-mondta Frankie mosolyogva miközben lehalkította a zenét.
-Honnan veszed hogy el akarom kápráztatni?-kérdeztem.
-Bella,csinosnak kell lenned és kész!-mondta Frankie.Elrohant majd úgy 10-15 perc múlva egy nagy rakás ruhával tért vissza a szobámból.A ruhákat ledobta az ágyra majd a saját szekrényéből is kirakott jó pár darabot az ágyra.
-Válassz!-mondta és az ágyhoz tolt.Szemügyre vettem a ruhákat.Megakadt a szemem egy fekete ruhán amit még FRankie vett nekem.Fekete,comb középig érő,hosszú ujjú és elég szűk volt.Hátul kivágott volt így egy jó nagy rész kilátszott a hátamból.
-Ez a ruha édes!-mondtam.Miután belebújtam Frankie rám adott egy fekete harisnyát és a ruhához való,vékony,piros övet.
-A piros,lakk magassarkúmmal tökéletes lesz!-mondta csillogó szemekkel.Megszólalt a csengő így egyszerre rohantunk az ajtóhoz

Az új blogom

Helló mindenkinek!
Új történetet kezdtem el írni.Ez is az Alkonyattal kapcsolatos.
Kérlek nézzétek meg hogy eltudjam dönteni hogy folytatom-e.
Köszönöm mindenkinek
Puszi:Serena

13.Fejezet-La Push-i legendák

Most hogy huzamosabb ideig nézhettem közelebbről Edward arcát teljesen elbűvölt.Minden egyes vonása,gyönyörű ívű szája és orra,mély,olvadt karamell színű szeme és bronz színű,borzas haja.Nagy nehezen lefejtettem a pillantásomat Edwardról és kibámultam az ablakon.Miután meguntam a táj bámulását a kocsit vettem jobban szemügyre.Amikor a sebesség jelzőre esett a pillantásom leesett az állam.
-Edward!Ismered azt a szót hogy sebesség korlátozás?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ez igazából két szó amúgy igen ismerem csak nem foglalkozom vele.-mondta vigyorogva.
-Azt látom.-mondtam.Ő csak még szélesebben mosolygott és gyorsított.Lassan 200-al száguldottunk.
-Tudod,mióta Alice megismert téged azaz rád talált,boldogabb mint régen volt.-mondta Edward és az arcomat kezdte el fürkészni.Jobban örültem volna ha inkább az utat nézi de végül nem mondtam semmit csak bólintottam egy aprót.Észre sem vettem hogy időközben beértünk a városba és Edward beparkolt a ház elé.
-Kösz, a fuvart.Majd találkozunk!-mondtam majd a táskámmal és a sok zacskóval megpakolva kiszálltam a kocsiból.Gyorsan,hangtalanul mentem be a házba és osontam fel az emeletre.Leraktam a cuccaimat majd megkerestem a többieket.
-Megjöttem!-kiáltottam.
-Nocsak,eszedbe jutott hogy létezünk?-kérdezte Frankie gúnyosan.Csak úgy sütött a tekintetéből a sértettség.
-Én is örülök hogy látlak!-mondtam mosolyogva.
-Hali!Délután megyünk La Pushba?-kérdezte Will mosolyogva.Legalább ő nem haragszik rám!
-Ki nem hagynám!-mondtam lelkesen.
-Megyek lezuhanyzom,átöltözök,eszek valamit és mehetünk is!-mondtam.Fél óra alatt lezuhanyoztam,fogat mostam és megfésülködtem majd felöltöztem.Gyorsan ettem egy szendvicset és már indultunk is.
-Anya,ti is jöttök?-kérdezte Will.
-Nem de üdvözöljül Billyt és Jacobot!Óvatosan vezessetek!-mondta Susan.Bólintottunk és beszálltunk az autóba.
-Milyen messze van La Push?-kérdeztem a hátsó ülésről.Frankie tudomást sem vett rólam Will viszont rögtön válaszolt.
-10-15 perc alatt ott leszünk.-mondta.Tényleg hamar ott voltunk és Will lefékezett egy rozsdavörös kis ház előtt.Will rögtön kipattant és kinyitotta nekünk az ajtót.Egy magas,nyúlánk,rézbarna bőrű,mogyoróbarna szemű,hosszú,fekete hajú fiú lépett ki a házból.A szeme izgatottan csillogott,dús,fekete haja lófarokban volt,telt ajkai mosolyra húzódtak amikor kezet fogott Willel.Fiatalos arca volt de mégis férfias.
-Will,jó rég voltatok itt!-mondta mosolyogva majd Frankiet is megölelte.
-Jake,ő itt Bellal!-mutatottt be engem is.
-Helló!-mosolyogtam.Jacob rám mosolygott majd beterelt minket a házba.
-Apa,nézd csak kik vannak itt!-mondta Jacob hangosan a házban.Egy tolószékben egy öregebb,szintén fekete hajú és rézbarna bőrű férfi ült.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva.
-Apa ő itt Bella!-mutatott be Jacob.
-Helló Bella!-köszönt Billy.
-Héj,srácok képzeljétek vettem egy pár régi motort nagyon olcsón!Meg akarjátok nézni őket?-kérdezte Jacob lelkesen.
-Persze!Majd segítek kipofozni!-mondta Will vigyorogva.Jacob a garázshoz vezetett minket ami elég kicsi volt.Egy tök jó,új fekete,csili-vili motor és három régi roncs darab állt benne.Will rögtön elkezdte vizsgálgatni a régi motorokat.
-Elvigyek valakit egy körre?-kérdezte Jacob a fekete motor felé intve a fejével.Rögtön felcsillant a szemem.
-Anya nem engedné.-mondta Frankie fintorogva.
-Mivel én nem ismerem az anyámat én benne vagyok!-mondtam vigyorogva.Jacob elmosolyodott majd előkapott két bukósisakot.Összecipzároztam a bőrdzsekimet,szorosabbra húztam a kendőmet a nyakam körül és feltettem a bukósisakot.
-Majd jövünk!-mondtam és felpattantam Jacob mögé.Szorosan átkaroltam Jacob derekát majd amikor kilőtt a motor mégjobban kapaszkodtam belé.Fantasztikus volt ahogy száguldoztunk és Jacob nagyon jó sofőrnek bizonyolt.Miután már vagy 10 perce mentünk megálltunk egy kicsit pihenni.
-Megtanítasz engem hogy hogy kell vezetni?-kérdeztem reménykedve.
-Hát,nem hiszem hogy a szüleid örülnének neki.-mondta Jacob.
-Mégszerencse hogy nincsenek szüleim.A nyáron,a tengerparton találtak engem Frankie-ék eszméletlenül.Tudod amnéziám van és a szüleim meg nem keresnek így nincs akadálya!-mondtam.Jacob egy ideig emészgette a hírt majd bólintott.
-Na jó,szombatonként lehet róla szó!-adta be a derekát.
-Köszi,köszi,köszi!-mondta miután a nyakába ugrottam.Kicsit meglepődött a reakcióm és zavarba jött.
-Bocsi,néha kicsit túl közvetlen vagyok.-mondtam.
-Semmi baj.-mondta vigyorogva.
-Gyerünk vissza!-mondtam majd felültem Jacob mellé.Frankie még mindig dühös volt Will viszont jól el volt a motorokkal.
-Frankie!Ne haragudj már!Itt vagyok!Csak egy napra mentem el!-mondtam amikor visszaértünk.
-Igen de legközelebb már 2 nap lesz aztán pedig vissza sem jössz Cullenéktől!-mondta.Mielőtt még válaszolhattam volna Will szólalt meg.
-A Cullenekről jut eszembe!Bellát nagyon érdeklik a régi Quileti legendák!-mondta Will.
-Ha szeretnéd mesélhetnék egy párat!-ajánlotta fel Jacob lelkesen.
-Benne vagyok!-mondtam angyali mosollyal és hátra dobtam a hajam.
-Bella!Én is itt vagyok!-mondta Frankie idegesen és felém integetett.
-Tudom!Gyertek ti is!Lemegyünk együtt a partra és Jacob misztikus sztorikat mesél nekünk!-mondtam mosolyogva.Mind benne voltak így elindultunk a partra.
-Szóval mire vagytok kíváncsiak?Hidegek,farkasok vagy mi?-kérdezte miután leültünk egy nagy sziklára.
-Kik azok a "hidegek"?-kérdeztem értetlenül.
-Na jó,kezdjük az elejéről.-mondta Jacob.
-A Quileti indiánok állítólag a farkasok leszármazattojai.A törzsből páran vérfarkasokká változtak ha a hidegek a közelben voltak.Egy nap megint hidegek érkeztek a városba.Ők mások voltak mint a többi.Azt mondták hogy ők mások és nem bántanak senkit így az őseim megállapodtak velük.Ők nem jöhettek a rezervátumba és cserébe békében éltek egymás mellett.-mesélte Jacob.
-És ez hogy kapcsolódik a Cullen családhoz?-kérdeztem.
-Ők a hidegek!-mondta Jacob.
-De te azt mondtad hogy ez még nagyon rég volt!Nem tűnnek 100 évesnek!-mondtam.
-Igen akkor itt éltek aztán elmentek pár éve pedig megint visszatértek!-magyarázta Jacob.Frankie és Will unottan hallgattak mivel ők már halloták ezt a történetet.
-Még mindig nem értem!Hogy élhetnek még mindig ha ők ugyanazok?És mit fed az hogy hidegek?-kérdeztem.
-Igen ők ugyanazok csak akkor még egy kicsit kevesebben voltak!Tudod a hidegek vérivók!A ti népetek vámpíroknak nevezi őket és ők nem öregednek!-magyarázta Jacob.Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.Vámpír.Vámpír.Vámpír.-viszhangoztt a fejemben.Alice hideg és kemény bőre,emberfeletti szépsége változó szemszíne.Összeállt a kép.Hiszen Alice nem öregszik és ennek nem lehet más oka mint hogy vámpír,de akkor én is vámpír vagyok,vagy mi?Én sem öregszem!Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és elmosolyodtam.
-És ti elhiszitek ezeket a rémtörténeteket?-kérdeztem gúnyosan.
-Nem,de te akartad hallani!-mondta Will majd elmosolyodott.
-Nem ebédeltek velünk?-kérdezte Jacob.
-Nem lenne baj?-kérdezte Frankie.
-Dehogy is!-nyugtatta meg Jacob.Nagyon jól éreztem magam Jacobéknál.Rendeltünk pizzát és jókat nevettünk.Jacob bele egyezett hogy szombatonként megtanít engem motorozni majd 2 körül elbúcsúztunk tőlük.
-Jacob jófej!-mondtam a kocsiban.
-Igen,kár hogy szegényt magadba bolondítottad!-mondta Frankie és hátra fordult az anyósülésről.Kicsit dühösen nézett rám.
-Tessék?Nem.Én nem!-védekeztem.
-Ugyan már,Bella!Motorozás,séta a parton,nevetgélés és jövő szombaton randi!-sorolta a tényeket vigyorogva.Will csöndben ült és le nem vette a szemét az útról.
-Nem randi csak szívesség!Megtanít motorzni,ennyi!Különben is olyan fiatal!Még csak 16 éves!-mondtam.
-Te tudod!Viszont vigyázz mert úgy vonzod a pasikat mint a mágnes!-mondta Frankie fejcsóválva.
-Ez nem igaz!-tiltakoztam hevesen.

12.Fejezet-Az új család

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.
-Neked is!Korán kelő vagy?-kérdeztem meglepetten.
-Aha,Persze.-mondta még mindig mosolyogva.
-Bonnie még alszik?-kérdezte.
-Igen.-mondtam.
-Gondolom éhes vagy!Gyerünk reggelizni!-mondta és a konyhába vezetett.Leültetett a konyha asztalhoz és egy nagy adag müzlit,piritóst,kávét és gyümölcsöt rakott le elém.
-Tudod azon gondolkoztunk este hogy nem lenne egyszerűbb ha ideköltöznél?-kérdezte.Erre a kérdésre megakadt a falat a torkomon és köhögő rohamom támadt.Alice veregette meg a hátamat hogy újra kapjak levegőt.
-És mi lesz Frankievel?Mi lesz Susannel,Willel és Tommal?Hogy magyaráznám meg nekik a helyzetet?És a testvéreid meg a szüleid?Nem hiszem hogy Esme és Carlise örülne neki ha egy hét alatt két lánnyal is bővülne a gyerekeik száma!-hadartam.
-Esme és Carlise örülnének neki akárcsak a többeik,Susannek be beadnánk valami történetet!-mondta.
-Nem tudom,Alice.Át kéne még gondolnom pár dolgot.-mondtam.
-Jó,ez csak egy ötlet volt.Annyit gondolkodsz amennyit csak akarsz!-mondta mosolyogva.Alice hirtelen a lépcső irányába kapta a fejét és pár másodperc múlva megjelent Bonnie.
-Bella!Éhes vagyok!-mondta édes,csilingelő,magas hangján.
-Oké.Mit kérsz reggelire?Van müzli,piritós és gyümölcs.-mondtam.
-Van tojás is a hűtőben.-tette hozzá Alice
-A müzli jó lesz.-mondta és lehuppant mellém egy székre.Olyan aranyos volt hogy a rövid és vékony lába le sem ért a székről.Töltöttem neki is müzlit majd felöntöttem tejjel és leraktam elé.3 adagot nyomott le mire jól lakott.
-Na jó,gyere!Fogat kéne mosnod,fürödni,átöltözni és aztán megismerkedhetsz a család többi tagjával!-mondtam.
-Egyedül szoktál fürödni meg ilyesmi?-kérdeztem.Nemet intett a fejével.
-Oké.Alice segítesz neki vagy menjek?-néztem kérdőn Alicre.Nővérkém nagyon megijedt ettől az egyszerű kérdéstől.
-Szerintem neked jobban menne.-mondta.
-Jól van,akkor megmutatod hogy hol tartjátok a törülközőket?-kérdeztem.
-Persze!-mondta Alice és elrohant.Egy nagy törülközővel,fogkefével,fogkrémmel,fésüvel és tiszta ruhával tért vissza.Megmutatta hogy a fürdő majd távozott.Egy nagy kádba vizet engedtem Bonnienek majd a kád mellett ülve hagytam hadd pancsoljon.Miután leszappanoszkodott kiszedtem a kádból megtörölgettem és ráadtam az ALice által hozott ruhákat.Egy kicsi,fekete,pamut cicanadrág volt hozzá tartozó fehér tunikával amin különböző misztikus minták voltak,fekete kardigán és egy meleg,fekete zokni.Nagyon aranyosan festette bár Alice egy kicsit sötét öltözéket hozott neki így a hófehér bőre fekete kardigánja,fehér tunikája és koromfekete haja hatalmas kontrasztban voltak egymással.Megmosta a fogát majd miután kifésültem a jó nagy adagnyi haját kész is voltunk.
-Hál istennek hogy Alice nem valami cuki,rózsaszín cuccot hozott!-miután felemeltem és megnézte magát a csap fölötti tükörben.Mintha én mondtam volna!El is mosolyodtam rajta hogy mennyire hasonlít rám Bonnie.
-Na,gyere!Ismerkedj meg az új családoddal!-mondtam neki mosolyogva.
-Azt hittem hogy az te,Alice,Esme és Carlise vagytok!-mondta.
-Vannak még egy páran!-mosolyodtam el.Az egész cullen család lent üldögélt a nappaliban.Minden szem ránk szegeződött amikor beléptünk.Egymás mellet látni az arcukat elbűvölő volt.Mind olyan tökéletes és gyönyörűek voltak amilyen ember nem lehet.Emmet mosolygott,Rosalie elérzékenyült és vágyakozva nézte Bonniet,Jasper a szokásos világfájdalmas képével ült míg Edward gyönyörű arcán egy furcsa kifejezés jelent meg.Nem értettem hogy mi ez a kifejezés minden esetre mind kedvesen üdvözölték Bonniet,ő pedig vidáman mosolyogtt és ugra-bugrált a házban.
-Lassan,haza kéne mennem.-mondtam Alicenek.
-Muszály?-kérdezte szomorúan.
-Hidd el én is szívesebben lennék veletek,de fürödnöm kell meg átöltözni sem ártana.-mondtam.
-Azt itt is tudsz!-mondta Alice.
-Elmész?-kérdezte hirtelen Bonnie.
-Igen,tudod én nem itt lakom de egész közel van a házam és majd visszajövök.-mondtam.
-Miért nem a családoddal laksz,velünk?-kérdezte értetlenül.
-Bonnie,ez bonyolult!-mondtam.A szomorúság és düh keveréke ült ki az arcára.
-Ígérem,hamarosan visszajövök!-mondtam miközben belebújtam a kabátomba és fel vettem a táskám.Bonnie szomorúan ölelt meg majd Alice bepakolta a kocsiba az újonnan vásárolt cuccaimat.
-Sajnálom de én most nem tudlak elvinni mert van egy kis dolgom.-mondta Alice miközben megölelt.
-Semmi baj,gyalog is hamar haza érek!-mondtam.
-Dehogy is!Majd Edward elvisz!-mondta Alice és Edwardra pillantott aki először dühösen meredt Alicere majd bólintott. Elköszöntem a többiektől majd Alice,Bonnie és Edward kíséretében kimentem a kocsihoz.

11.Fejezet-Egy kis vásárlás

Az utazásom előtt még gyorsan felraktam egy rövid és nem túl eseménydús fejezetet ami nem lett a legjobb de nagyon siettem vele.

Puszi mindenkinek,Serena!






Fogtunk egy taxit és bezsúfolódtunk.Carlise ült előre én Esme és Alice hátra és én vettem az ölembe Bonniet.Alice és Esme valahogy féltek felemelni vagy megölelni amit furcsálltam is.A taxi kitett minket egy hatalmas bevásárlóközpont előtt amitől Alice arcán lázas mosoly terült szét.
-El ne engedd a kezem és maradj mindig mellettem!-mondta Bonnienak.Boldogan bólintott és apró kezével megszorította az enyémet.
-Nem gondolod hogy Bonnienek is kéne egy pár ruha?-kérdeztem Alicetől.
-Mi már vettünk!Otthon vannak!-mondta Esme mosolyogva.Látszott rajta hogy nagyon örül neki hogy van egy új lánya.
-Nem baj!Imádok bab ruhákat nézni!-mondta Alice mosolyogva.
-Nem vagyok baba!Pár nap és 4 éves leszek!-tiltakozott Bonnie sértődötten.Alice rögtön egy információs pulthoz sietett és miután végzett célirányosan indult el az emberek tömegében.Nagyon sokan voltak így jobban láttam felvenni Bonniet és a karomban vinnie.Egy toll pihének éreztem a súlyát ami nem is csoda mivel elég vékony volt.Alice vagy egy tucat ruhát vett Bonnienak,nekem,magának,Esmének és még Carlisenek is.Elértük a 6 órakor induló gépet,7-re Port Angelesben,fél 8-ra pedig már Forks-ban voltunk.
-Anabell!Aludj ma nálunk!-kérlelt Alice a kocsiban.Bonnie feje az ölemben pihent mivel elaludt a repülőn és nem keltettük fel csak befektettük a kocsiba.Selymes hajával játszadoztam és rosszul lettem attól hogy nem sokára el kell válnom tőle.
-Felhívom Susant.-mondtam és elővettem a kölcsön kapott mobilt.
-SZia!Persze hogy jól vagyok!Most megyünk visszafelé és Alice nagyon szeretné ha náluk aludnék és én is örülnék neki.Tudod tartunk egy csajos pizsama partyt.-magyaráztam.Susan beleegyezett csak először beszélt Carlise-el hogy minden rendben van-e.
-Tényleg nem baj hogy itt alszom?-kérdeztem Esmét miközben leparkoltunk a Cullen ház előtt.
-Dehogy is!Örülünk neki hogy itt vagy!-nyugtatott meg mosolyogva.Ahogy leparkolt a kocsi Bonnie is lassan kinyitotta a szemét.
-Megjöttünk,de nyugodtan aludhatsz tovább ha szeretnél!-mondtam neki.Álmosan bólintott és újra lehunyta a szemét.Kiszálltam a kocsiból és óvatosan kiemeltem a kocsiból.
-Olyan édes!-mondta Alice miközben óvatosan végig simított az arcán.Kecses léptekkel szállítottam be a házba Bonniet míg a többiek a sok új cuccot hozták magukkal.Edward,Rosalie és Emmet a házban vártak minket.Mind hárman elkerekedett szemekkel nézte az alvó Bonniet majd engem és Alicet.
-Normális hogy ilyen pici?-kérdezte Emmet.
-Emmet!Ő egy gyerek,persze hogy ilyen kicsi!-mondta Alice.Rosalie fájdalmas arccal nézte Bonniet míg Edward inkább engem bámult.
-Erre van a szobája!-mutatta Esme az utat.El kell ismerni gyönyörű gyerek szobát rendeztek be Bonnienek.A felek narancs sárgák voltak.Egy kis asztal,kis székekkel,könyvespolc,gyerek könyvekkel és játékokkal megrakodva és a hintalótól kezdve majdnem minden volt benne,kivéve az ágyat.
-Nincs ágy.-mondtam.
-Jajj,tényleg!Azt még nem szerelték össze a fiúk!-csapott a homlokára Esme.Egy újjab szobába vezetett ami a vendég szoba volt.Egy nagy francia ágy pihent benne amire rögtön lefektettem Bonniet.Lehúztam a lábáról a kopott,régi cipőcskét majd betakartam.Az összes Cullen az ágy mellett állt és érdeklődve figyelték az alvó kislányt.
-Hát nem tündéri?-kérdezte elérzékenyülve Esme.Carlise mosolyogva ölelte át a feleségét és bólintott.Én is levettem a cipőmet,kabátomat és pulcsimat majd leültem Bonnie mellé az ágyra.
-Gondolom fáradt vagy.-mondta Alice.
-Aha.Miért ti nem?-kérdeztem.
-Jah,de,persze.-mondta Alice majd mindenkit kiterelt a szobából.Lefeküdtem Bonnie mellé és alvó arcában gyönyörködtem míg el nem nyomott engem is az álom.
Reggel korán ébredtem.Bonnie még aludt így halkan osontam ki a szobából.
Elég hideg volt a házban így a kardigánomba belebújtam.Amint kiléptem az ajtón Alice-el találtam szemben magam.

10.Fejezet-Az árvaház

Sajnálom a sok késést csak egy csomó dolgom volt mostanában és nem jutottam gépközelbe.Most újra itt vagyok egy elég hosszú fejezettel,remélem mindenkinek tetszeni fog.Szombat reggel elutazom nyaralni egy hétre de előtte még lehet hogy felrakok egy új fejezetet.
Puszi:Serena

Nagy karikákkal a szemem alatt és fejfájással ébredtem.A rossz kedvemet csak tetőzte az eső és a szürke ég.Teljesen feketébe öltöztem a hangulatomat tükrözve:fekete csőnadrág,fekete topp,fekete pulcsi,cipő,táska stb.
-Valaki vagy nagyon rossz kedvű vagy gyászol.-jegyezte meg Alice az első órán nevetgélve.Csak fintorra futotta a hangulatomból.Sosem fogom megérteni hogy Alice hogy lehet mindig ilyen jókedvű...........Így telt az egész hét,rosszkedvűen és fejfájással.Annyi megválaszolatlan kérdésem és gondom volt hogy zúgott a fejem.Szombat reggel pontban 8-kor ébresztett a vekkerem.Kelletlenül másztam ki az ágyamból majd megmostam az arcom és a fogam.Belebújtam az új,feszes,fekete csőnadrágomba,hosszított szabású,fehér pólómba,piros kardigánomba majd a feket Conversembe.Egy vállon átvethető táskámba már tegnap bepakolt nekem Susan mindenféle kaját,itókát,egy mobilt meg hasonlókat.Lementem a földszintre ahol csak Susannel találkoztam.
-A többiek még alszanak.-suttogta.Bólintottam majd leküzködtem a reggelimet.Egy újabb fogmosás következett majd megpróbáltam valamit kezdeni a hajammal.Miután úgy 100-szor átfésültem tökéletes,fekete,hullámokban omlott a vállamra.Kinéztem az ablakon és megpillantottam egy fekete,elegáns és drága kocsit.Rögtön tudtam hogy ezek Alicék lesznek.Gyorsan belebújtam a Frankietől kapott fekete,bőrdzsekimbe a nyakam köré tekertem a piros-fekete kockás kendőmet és felkaptam a táskám.
-Este felé jövök!-mondtam majd két puszi után magára hagytam Susant.
-Helló!-köszöntem Alicenek aki az ajtóban várt rám.
-Szia!-üdvözölt mosolyogva majd megölelt.Besszáltunk a kocsi hátsó ülésére.
-Helló!-köszöntem az elöl ülő Esmének és Carlisenak.
-Tessék itt van az útleveled,személyid és anyakönyved!Mind hamis de kérni fogják az árvaházban és így jobb ha vannak nálad.-mondta és átnyújtott nekem egy nagy adag papírt és igazolványt.Anabell Cullen név állt benne,17 éves,tanuló.
-Hogy csináltad?-kérdeztem elképedve.
-Az maradjon az én titkom.-mondta cinkos mosollyal.
-Alice,ha egyszer lebuksz én nem fogom kifizetni az óvadékot.-mondta Carlise.
-Nem is kell,mert sosem fogok lebukni!-mondta vigyorogva Alice.Carlise csak megcsóválta a fejét majd elindította a motort.Carlise gyorsan de határozottan vezetett így gyorsan kiértünk a repülőtérre.A korábban már megvásárolt jegyekkel felsszáltunk a gépre és innentől kezdve minden ment magától.Felszálltunk majd le,fogtunk egy taxit és már indultunk is az árvaházhoz.Kiderült hogy hosszú az út így én el is aludtam.
-Anabell!Megjöttünk!-ébreszgetett Alice.Kinyitottam a szeme.Felemeltem a fejem Alice válláról és kipillantottam az ablakon.Nem ismertem fel a helyet ahol voltunk.Egy nagy,régi épület előtt parkolt le a taxi..
-Ez itt az árvaház.-mondta Alice és a régi épületre mutatott.Bólintottam és mind a négyen kiszálltunk.Idegesen babráltam a hajammal és követtem Esmét és Carliset a kapuhoz.
-Ne aggódj.Minden rendben lesz.-nyugtatott Alice és megfogta a kezem.Megszorítottam jéghideg kezét és elnyomtam magamban a kétségek áradatát.Carlise kopogtatott kettőt majd várt.
-Jó napot!Capital árvaház,Mrs.Sombero vagyok!-köszönt meglepetten a nő.Őszhaját konytba csavarta,szürke kosztümöt viselt,ráncos arcán szemüveget viselt.
-Jó napot!A nevem Carlise Cullen ő itt a feleségem,és a két lányom.Szeretnénk egy 3-4 év körüli kislányt örökbefogadni.-mondta Carlise egy barátságos mosollyal megfűszerezve.A nő egy ideig meglepetten,elkerekedett szemekkel nézett minket majd összeszedte magát,bólintott és beinvitált minket.
-Ki kel majd tölteni jó pár nyomtatványt,kérnék igazolványokat,munka igazolványt és még mi egy mást.-mondta a nő.
-Jól van,először megnézhetnénk a gyerekeket?-kérdezte Carlise még mindig mosolyogva.
-Persze.Persze.-mondta a nő.Felvezetett minket az emeletre és ott egy nagy szobába terelt be minket.Ott 2-8 éves korig voltak a gyerkeek vegyesen.Mind szürke,egyenruha féleséget viseltek és fa játékokkal játszottak.Ápoltak voltak csak szürkék és kicsit vékonyak.Megakadt a szemem egy kislányon aki egyedül üldögélt.Hófehér bőre,dús,egyenes szálú,fekete haja a válláig ért és az elöl fru-fruja a hosszú,fekete szempilláit súrolta.Telt,vörös ajka és amitől ledöbbentem az volt hogy ugyanolyan nagy,macskavágású,kék szeme volt mint nekem.Szikrázóan kék szemében ott volt ugyan az a tűz mint az enyémben.Biztos voltam benne hogy ő Bonnie.Egy szó nélkül gyors léptekkel sétáltam hozzá.
-Szia!Anabell vagyok,téged hogy hívnak?-kérdeztem mosolyogva.Nagy,kék szemeit rám szegezte és hosszasan bámult.Leültem mellé a földre és vártam a választ.
-Bonnie.Bonnie Waldorf.-mondta csilingelő hangján.Pont olyan volt mint az enyém és Alicé csak kicsit magasabb.Időközben Alice is odasétált mellénk és csodálattal nézte a gyönyörű kislányt.Mrs.Sombero is mellénk ért Carlisel és Esmével együtt.
-Ő itt Bonnie Waldorf.Szeptemberben jött hozzánk lassan egy éve.Október 26.-án lesz 4 éves.-mondta Mrs.Sombero.Carlise és Esme félre vonult a nővel gondolom az adoptálásról beszélgettek.Alice is helyet foglalt mellettem a földön.Bonni vonásai ugyanolyan gyönyörűek és finomak voltak mint Alicé vagy az enyém.
-Hasonlítasz az anyukámra.És te is!-mondta Bonnie.
-Tényleg?Miért,milyen volt az anyukád?-kérdeztem mosolyogva.
-Csak arra emlékszem hogy gyönyörű.-mondta.Apró,fehér kezével a padlón dobolt egy számomra ismeretlen ütemet.
-Miért vagytok itt?-kérdezte hirtelen.
-Hogy elvigyünk innen!-mondtam határozottan.Hitetlenkedve nézett rám.
-Mi anyukád rokonai vagyunk és szeretnénk ha inkább velünk élnél.-magyarázta Alice.
-Tényleg?Komolyan mondod Bella?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Tényleg!-mondtuk Alice-el egyszerre.Bonnie hirtelen pattant fel és ugrott a nyakunkba.3 éves létére nagyon fürge volt.Azon is csodálkoztam hogy hiba nélkül beszélt mintha felnőtt lenne.Esme,Carlise és Mrs.Sombero eltűntek a teremből.
-Anyunak kijei vagytok?-kérdezte miután elengedett minket.
-Unokatestvér féleség.-rögtönöztem.
-Fura.Azt mondták már nincs élő rokonom.-mondta Bonnie.
-Hát,tévedtek!-mondta Alice.
-És hova megyünk?-kérdezte izgatottan a kis Bonnie.
-Forksba.-mondtam.
-Forks?Ti nem New Yorkban laktok?-kérdezte Bonnie.
-Nem.-rázta meg a fejét Alice.
-Akkor én nem megyek veletek.-mondta Bonnie határozottan.Meglepődötten néztünk össze Alice-el majd újra Bonniera néztünk.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Nem hagyhatom itt New Yorkot!Csak ez emlékezetet anyura!Ha elmegyek innen el fogom felejteni!-mondta rezzenéstelen arcal.
-Dehogy fogod elfelejteni!Hidd el sosem fogjuk elfelejteni!-mondtam bíztatóan.
-Ígéred?-kérdezte.
-Ígérem.-mondtam és megfogta az apró kezecskéjét.Sosem hittem volna hogy az örökbefogadás ilyen macerás.Egy csomó papír,kérdések és hasonlók.Már délután 3 órát ütött az óra mire végeztünk.
-Akkor irány a reptér!Még pont elérjük a 4-kor induló gépet!-mondta Carlise.
-Arról szó sem lehet!Addig nem megyünk el New Yorkból míg nem vásároltam pár új rucit!-mondta Alice csillogó szemekkel.Carlise ismerte már annyira nővéremet hogy tudja ha valamit a fejébe vesz azt már nem lehet kiverni belőle.
-Hát jó,akkor egy későbbi járattal megyünk.-mondta Esme

9.Fejezet-Az emberek mindig pletykálnak...

-Foglaljunk az interneten jegyet a gépre!-mondta és az asztaláról áthelyezte az ágyra az Apple laptopját majd bekapcsolta.Alice egy perc alatt lefoglalt négy jegyet majd az internetről letöltött egy térképet.Goggleben kikerestük az árvaház címét és készen is voltunk.Alice legnagyobb meglepetésemre egy csomó fényképet is csinált rólam mondván hogy majd a hamis iratokba kell.
-Mi van ha már nincs is ott?Be kéne telefonálnunk!-mondtam elgondolkozva.
-Jó ötlet!-mondta mosolyogva.
-Kérem a mobilod!-mondtam.Alice átnyújtotta kicsi,ezüst színű Motoroláját majd tárcsáztam a tudakozót.
-New York,Capital Street 28.-olvastam be a címet.A kedves,női gép hang már tárcsázta is nekem az árvaházat.
-Capital Árvaház.-szólt bele egy unott női hang a vonalba.
-Jó napot!Egy gyermek iránt szeretnék érdeklődni akiket az önök árvaházába vittek!Bonnie Waldorf még maguknál van?-kérdeztem a legkedvesebb hangomon.
-Pillanat.-mondta a női hang.Papírok zörgését hallottam majd újra megszólalt a nő.
-Igen.-mondta.
-Értem.Köszönöm.-mondtam majd kinyomtam a telefont.Alice egy elismerős mosollyal díjazta a kis akciómat amin el is nevettem magam.
-Megjöttek a többiek!-mondta hirtelen Alice.Izgatottan pattant fel és indult el a földszint irányába.Én is felpattantam és ugyanolyan kecses mozdulatokkal mentünk le.Pont egyszerre álltunk meg amin el is mosolyodtam.Alice először gyorsan megcsókolta Jaspert majd visszajött mellém.
-Anabell ő itt Rosalie,Emmet,Jasper és Edward!-mutogatott végig a testvérein.Rosalie bizalmatlanul méregetett,Emmet mosolyogva integetett,Jasper kevésbé lelkes de őszinte mosollyal nézett engem míg Edward egy furcsa kifejezéssel az arcán meredt rám.
-Tényleg,nem vagy éhes?-kérdezte ijedten Alice.Nem értettem hogy miért ijedt meg ennyire hiszen ő sem halt bele hogy nem evett egy ideje.
-Nem,de mi ez a nagy ijedtség?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Semmi,Mindegy azért nézzük meg hogy mi van itthon!-mondta és a konyhába terelt.Sorban kinyitogatta a szekrényeket de legnagyobb meglepetésemre mind üres volt.Csak egy almát talált az asztalon amit rögtön megetetett velem.
-Elfelejtetettek egy ideje bevásárolni vagy mi?-kérdeztem nevetve.
-Valami olyasmi.-mondta zavartan Alice.Nem értettem a reakcióját minden esetre szó nélkül hagytam.A konyhában beszélgettünk amikor bejött Esme mosolyogva.
-Sajnálom hogy csak egy alma van itthon,nem tudtuk hogy vendégünk lesz.-mondta Esme.
-Semmi baj úgy sem vagyok éhes,viszont nem tudom elégszer megköszönni hogy befogadjátok Bonniet.-mondtam hálásan.
-A családért bármit.-mondta Esme.Nem volt teljesen határozott de bizonytalan sem.A délután további részét is a Cullen házban töltöttem majd 6 körül haza vitt Alice.Susan nem haragudott amiért átmentem hozzájuk csak Frankie.
-Nem értem hogy mit akarsz tőlük!-mondta dühösen este.
-Nem barátkozhatok velük,vagy mi?-kérdeztem.
-Ők mások mint mi!Nem értem hogy mit akarsz tőlük!-mondta.
-Mi az hogy mások??-kérdeztem élesen.
-Tudod mindenféle pletykát hallani róluk.-mondta csöndesebben.
-Az emberek mindig pletykálnak!-mondtam határozottan.
-De nem mindig alaptalanul.-mondta.
-Na jó,mit mondanak róluk?Miért mások?-kérdeztem.
-Én nem akarok erről beszélni nem az én dolgom.Ha kíváncsi vagy rá kérdezz meg egy Quileti indiánt.-mondta Frankie majd kiment a szobámból.Egy percig csöndben álltam majd miután fürödtem meg hasonlók a pizsamámba bújva átosont
átosontam Will szobájába.Ő a gép előtt ült és meglepődötten nézett rám.
-Szia!Kérdezhetek valamit?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze.-mondta.Leültem az ágyára és tűnődve néztem szép vágású fiatal arcát.
-Kik azok a Quileti indiánok?-kérdeztem.
-Miért érdekel?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Mondott valamit Frankie.Szóval kik ők?-kérdeztem.Forks északi partján van a La Push-i rezervátum.Ott élnek a Quileti indiánok,régi törzs.-mondta Will.
-És mi féle pletykák keringenek?-kérdeztem.
-Nem igazán tudom mert ezek csak a rezervátumban népszerűek.Valami régi konfliktus a Quiletik és a Cullenek között.-mondta Will tűnődve.
-Ha ilyen kíváncsi kérdezz meg egy Quiletit.-mondta.
-Jó.Vasárnap lemegyünk La pushba a partra.-mondtam határozottan.
-Jó,akkor legalább meglátogathatom az egyik barátomat Jacob Blacket.-mondta Will.
-Oké.Köszi.Jó éjt!-mondtam mosolyogva majd visszamentem a szobámba.Próbáltam nem ezen rágódni éjszaka de nem nagyon ment.Olyan sok dolog volt ami aggasztott hogy tele volt a fejem.

8.Fejezet-Előkészületek

Elvégeztem a szokásos esti teendőimet és aztán korán lefeküdtem hogy reggel időben ébredjek.Reggel borús,szürke időre ébredtem.Szürke,feszülős,csőnadrágot vettem fel,fekete magasszárú Convers tornacipőt.Egy kicsit hosszabb,sötét szürke pólót és fekete kardigánt.A hajamat egy hajpánttal rögzítettem hogy a kusza,hullámos,fekete tincseim ne lógjanak bele az arcomba.A szeme ma reggel is kísértetiesn kék lángokban égett mint mindig.Hamar bent voltam az első órámon ami Frankie nélkül volt.A teremben leraktam a cuccom a szokásos helyemre majd rögtön Alicehez sétáltam és mivel még nem érkezett meg Edward leültem mellé.
-Na,belementek?-kérdeztem idegesen.
-Vannak kétségeik és kikötéseik de belementek.Szombaton elkísér minket Carlise és Esme hogy minden rendben legyen.-újságolta Alice.Boldogan öleltem meg.Láttam hogy midenki minket figyel és súgdolózik de cseppet sem érdekelt.
-Susan úgy tudja hogy a közelbe megyünk túrázni az egész családoddal.-mondtam.
-Oké.-bólintott Alice.
-De hogy fogjuk egy nap alatt megjárni?-kérdeztem.
-Kocsival megyünk Port Angelesig és onnan repülővel New York-ig!Megkeressük az árvaházat elintézzük a dolgokat és kész is vagyunk!-mondta Alice.Úgy tűnt hogy mindent megtervezett így kicsit megnyugodtam.
-Mi van ha nem engedik hogy Carlise örökbefogadja?-kérdeztem.
-Akkor is elvisszük valahogy!De,nyugalom!Carlise nagyon meggyőző tud lenni,ha akar!-mondta határozottan.
-Suli után gyere át hozzánk hogy pontosítsuk a tervet!-mondta Alice.Bólintottam és tűnődve meredtem magam elé.Arra eszméltem hogy Edward lép be az ajtón és áll meg mellettem.Felvillantottam angyali mosolyom majd kecsesen visszavonultam a helyemre.Egész nap a szombati kiruccanásunkon járt a fejem így minden órán leszidott a tanár hogy nem figyelek.Ciki ha rögtön a második tanítási napon semmire sem tudsz válaszolni de most nem tudtam ilyen dolgokra figyelni.Amikor kicsöngettek az utolsó órámról is elbúcsúztam Frankietől és Willtől mondván hogy még van egy kis dolgom és a parkolóban vártam Alicet.
-Hova megyünk?-kérdeztem amikor megérkezett.
-Hozzánk!_mondta mosolyogva.
-Biztos?Úgy értem nem kéne inkább a partra mennünk vagy ilyesmi?-kérdeztem.
-Dehogy is!Esme már nagyon szeretne megismerni!-mondta Alice mosolyogva.Megadóan bólintottam és követtem egy tűzvörös Ferrarihoz.Az biztos hogy gyönyörű és nagyon drága kocsi volt így jó páran megbámulták a kocsit majd minket.
-A te kocsid?-kérdeztem.
-Igen.Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva.Beültem az anyós ülésre és vártam hogy Alice indítson.Jó gyorsan vezetett az biztos.
-Hogy ha nálunk lesz Bonnie sokszor kéne majd átjönnöd mivel nekünk fogalmunk sincs hogy hogy kell egy 3 éves kislánnyal bánni!-mondta Alice elgondolkodva.
-Mintha én többet tudnék a gyerekekről!-mondtam ironikusan.
-Nálunk biztos többet.-mondta Alice fanyar mosollyal.Nem tudtam mire vélni ezt a megjegyzést mivel Esme és Carlise 5 gyereket fogadtak örökbe így biztos mindent tudnak a gyerek nevelésről.Észre sem vettem hogy kiértünk a városból és a zöld erdők mentén haladtunk egy kis úton.Úgy 10 perc múlva ritkultak a fák és egy nagy ház bontakozott ki előttünk.Az alsó szintet régi módi,nagy,fa verenda ölelte körül.Halvány,fehérre festették a ház nagy falait.Három emelet magas volt és minden emeleten hatalmas,üveg ablakok voltak.Az elegáns ház elég réginek nézett ki de modern,felújított volt kívülről.
-Szép a házatok!-mondtam mosolyogva.
-Köszi.-mondta ALice miközben a veranda lépcsőin ugrált fel.Gyorsan követtem és egyszerre léptünk be a házba.Belülről tágas,világos terek fogadtak minket.A lépcső aljában Dr.Cullen és gondolom Esme állt.Ő is ugyanolyan ember felttien szép,hófehér bőrű,és méz szemű volt mint a többi Cullen.Kicsit alacsonyabb és teltebb alkatú volt mint a többi Cullen.Karamell színű haja,lágy hullámokban omlott az arcára és szív alakú arcán kedves mosoly terült szét.
-Anabell!Örülök hogy végre megismerhetlek!-mondta mosolyogva és legnyagyobb meglepetésemre megölelt.
-Én is.-mondtam és elővettem e legszebb mosolyomat.Tétován álltam Alice mellett.
-Örülök hogy eljöttél hozzánk Anabell!-mondta Dr.Cullen mosolyogva.Hihetetlenül jó képű volt és nagyon fiatal.
-Örülök hogy újra láthatom Dr.Cullen!-mondtam.
-Szólíts nyugodtan Carlisenek.-mondta.Bólintottam és tétován álldogáltam Alice mellett.
-Kísérteties a hasonlóság!-mondta Esme miközben Alice és köztem járatta a szemét.
-Mi felmegyünk a szobámba!-mondta Alice majd kézen fogott és felszökdécselt velem az emeletre.A szobája pont olyan volt mint ő maga.Világos és kedves.