Kratív Blogger

Nagyon örültem amikor megláttam a kommenteknél hogy Nita nekem ítélte az egyik díjat,és nagyon,nagyon köszönöm.

Nita blogja:http://nita-irasaim.blogspot.com/

Akkor eleget teszek a feltételeknek...

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem õket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

A hét blogger akikre gondoltam:

1. Angyal,mivel neki köszönhetem hogy kipattant a fejemből a történetem

http://twilight-angyal.blogspot.com/

2.Lena,mert a története a Volturi egyik extagjáról szól és mert én már a Twilightban is imástam a Volturit

http://lenasfanfic.blogspot.com/

3.Fairy Tale,bár a történetét már befejzte de én imádtam és néha még mindig újra olvasom

http://mist.blog.hu/

4.Tanya Cullen,mert már a története címe is nagy on tetszett (Black Rose),hát még a történet

http://blackrose-tanyacullen.blogspot.com/

5.Phoneix,mert én is imádom az Átkozott Boszorkákat és a történetét is

http://ejfel-boszorkany-evek.blogspot.com/

6.Stefi,igaz még csak nemrég kezdtem el olvasni a blogját de kezdem egyre jobban megszeretni

http://onelove-stefi.blogspot.com/

7.EdenCoven,a Sebzett Lelkeket is csak nemrég óta olacsom de már a végére értem és nagyon várom az újfejezetet mert imádom Emmát

http://edencoven.blogspot.com/

Hét dolog magamról:

1.Imádok táncolni (főleg balettozni) és ha tehetném napi 24 órában csak táncolnék

2.Gondolom nem meglepgő hogy imádom a Twilightot és a vörös pöttyös könyveket

3.Imádom a nyarat és a meleget,de ugyanígy vagyok a hideggel is

4.Imádom a csokit :D

5.Nagyon szeretek írni és sokszor jutnak az eszembe újabb és újabb történetek

6.Szeretek ficeket olvasni mert nagyon sok jó van

7.Imádom a Skins nevű sorozatot

Mégegyszer nagyon köszönöm Nitának

Puszi:Serena

26.Fejezet-Baseball

-Úristen egy hadseregnek vásároltatok?-kérdezte Emmet a kanapéról.
-Nem tudtuk hogy miből mit kell venni így szinte mindent megvásároltunk.-mondta Carlise.Carlise tanácstalan arckifejezésén elnevettem magam.
-Segítek kipakolni!-mondtam mosolyogva és követtem őket a konyhába.
-Mi az a puffasztott rizs?-kérdeztem szemöldök ráncolva és az egyik zacskóra mutattam.
-Fogalmam sincs.-mondta Edward miután ő is szemügyre vette.
-Megnézzem hogy ehető-e?-kérdeztem és elkezdtem felbontani.
-Lehet hogy nem kéne kockáztatni.-mondta és visszahúzta a kezem.Amikor a jéghideg keze hozzám ért mintha áramot vezettek volna belém persze csak jó értelemben.Még mindig a kezemet fogta és nekem eszem ágában sem volt tiltakozni.Csak bámultam a gyönyörű aranyszínű szemeit ahogy ő az én kék szemeimet.A háttérben Carlise megköszörülte a torkát mire mind ketten magunkhoz tértünk.Zavartan elengedtük egymás kezét és én elpirultam.Beraktam egy szekrénybe a puffasztott rizst és folytattam a kipakolást.Másodpercenként pillantottam Edwardra és mindig összetalálkozott a pillantásunk.Mosolyogva fordultam vissza a zacskókhoz.
-Nincs kedvetek velem összedobni valami ebédet Bonnienak és neked?-kérdezte Carlise izgatottan.Olyan vicces volt hogy milyen élvezettel főzőcskézett.
-De.Megyek megkérdezem Bonniet hogy mit kér!-mondtam mosolyogva és visszasiettem a nappaliba.Ott érdekes látvány fogadott.Bonnie épp Emmet vállán lógott majd egy pillanat múlva már Jasper kezében volt és ő rohangált vele.Bonnie nevetve és tapsikolva ficergett a fiúk vasmarkában.Lefagyva álltam az ajtóban majd elnevettem magam.
-Ti sem vagytok normálisak.-mondtam fejcsóválva.
-Szeretnél te is játszani,Bella?-kérdezte Emmet és már mellettem is termett.
-Nem hiszem hogy engem is olyan könnyen dobálnátok mint Bonniet.-mondtam vigyorogva.
-Dehogy nem!-mondta Emmet és mire észbe kaptam már a vállán is lógtam.A hosszú,hullámos,fekete hajam Emmet vállára omlott mivel a fejem előre bicsaklott.
-Emmet tegyél le!-kiabáltam nevetve.
-Sajnálom Bella de nem lehet,rád fér egy kis szórakozás úgy is olyan savanyú vagy mostanában.-mondta.
-Hogy micsoda?Savanyú vagyok?-kérdeztem felháborodva és jól hátba vertem Emmetet.
-Nem úgy értette csak olyan szomorú vagy.-mondta Jasper miközben Bonnieval rohangált fel-alá.
-Pontosan!Próbáld meg élvezni az életet azaz a létezést!-mondta Emmet vidáman.
-Jó,jó megpróbálom csak tegyél már le mert mindjárt kihányom a reggelimet!-mondtam miközben még mindig fejjel lefelé lógtam.
-Várj még nem repülőztünk!Jasper egy verseny?-kérdezte Emmet kihívóan.
-Jajj,ne már!-mondtam Emmet hátát püfölve.
-Benne vagyok!-mondta jAsper.
-Vigyázz,kész és rajt!-kiabálta Emmet.A következő pár másodpercben csak annyit érzékeltem hogy Emmet iszonyú gyorsan rohan én pedig ide-oda dobódok a hátán mint egy rongybaba.
-Ha letettél ezért egyszer még számolunk!-kaibáltam.
-Nyertem!-kiabálták egyszerre.
-Nem is nyertél!-tiltakozott Emmet.
-Emmet,tegyél már le!-kiabáltam túl a két fiút.Emmet egy mozdulattal levette a hátáról és óvatosan lerakott a földre.Mélyeket lélegeztem hogy megtudjak állni egy helyben miközben Jasper és Emmet még mindig veszekedtek.
-Gyere,Bonnie ahogy elnézem ez még eltart egy darabig.-mondtam és felkaptam majd a konyhába mentem vele.
-Nem tudom hogy hogy bírod ezt a "repülőzést" de ha engem még egyszer felvesz Emmet a hátára esküszöm hogy kinyírom.-morogtam Bonnienak.
-Puhány vagy!-mondta nevetve.
-Na szép!Te is melléjük állsz?-kérdeztem tetett felháborodással.
-Én pártatlan vagyok mint Svájc!-mondta.Mindig elképedek rajta hogy ilyen fiatalon milyen okos.
-Jól van akkor megnuygodtam.Nah,mi legyen az ebéd?-kérdeztem.
-Spagetti!-mondta tapsikolva.
-Segítesz nekünk?-kérdeztem.
-Igen!.mondta.
-Döntöttetek?-kérdezte a konyhából Carlise.
-Igen,spagetti lesz.-mondtam.Carlise bólintott és egy nagy lábosba felrakott vizet főni.Mivel úgy tűnt hogy Carlise tökéletesen boldogul leraktam Bonniet Edward mellé egy székre és az emeletre indultam
-Hova mész?-kérdezte Bonnie amikor észrevette hogy elindulok.
-Csak zuhanyozni!Mindjárt jövök!-nyugtattam meg.Az emeletre mentem és forró vizet engedtem magamra.Megmostam a hajam majd egy törülközőbe bugyololálva fogat mostam és az újdonsült szobámba siettem.Belebújtam az első kezembe akadó ruhába ami egy sötétkék,Alice által vásárolt ruha volt,megfésültem a még nedves hajamat majd szemügyre vettem magam a tükrömben.Furcsa volt hogy ilyen hirtelen lettem a régi ön magam.A szemem ragyogása a hajam fényessége és az arcom gyöngyház árnyalata még nagyon új volt.Amikor lementem a földszintre már az összes Cullen jelen volt.
-Meghoztuk a cuccaidat!-csiripelte Alice és két nagy zsákra mutatott.
-Nem is tudtam hogy ennyi cuccom van.-mondtam szemöldök ráncolva.
-Hát,igen tényleg elég szegényes a ruhatárad,legalább a háromszorosára kéne bővítenünk!-mondta Alice tapsikolva.Nem válaszoltam neki csak megforgattam a szemeimet.
-Megyek kipakolok.-motyogtam és elkezdtem magam után húzni a zsákokat.Szinte még el sem indultam amikor két hófehér kéz el is vette tőlem és Edward egy pillanat alatt el is tűnt az emeleten.A délután a pakolással ment el amiben Alice és Rosalie szívesen segítettek.Sok ruhát ítéltek elajándékozásra a vöröst keresztnek de még ennél is többet tukmáltak rám a sajátjaik közül. Este 6-kor Emmett izgatottan jelent meg a szobámban és közölte velünk hogy ideje készülődni a baseballozásra.
-Gyere Bella keresünk neked ruhát!-mondta Alice és a saját szobája felé húzott.Egy sötétkék,gumis és tapadós nadrágot adott fehér toppal és egy világos kék ¾-es ujjú pólóval. Egy fehér Convers tornacipőt vettem fel és készen is voltam. A többiek is kék-fehér öltöztek és Rosalie még Bonniera is ilyen ruhákat adott. Negyed 7-kor már Emmett dzsipjének a hátuljában ültem Bonnieval együtt. A vihar még nem tombolt de lassan a vihar előtti csönd végére értünk. A hely gönyörű volt amit Emmették kiszemeltek a játék helyszínének.Távol a várostól a hegyekben egy hatalmas,zöld rét. Emmett,Jasper,Edward és Carlise felállították a pályát amíg Alice és Rose elmagyarázták nekem a szabályokat. Nem tűnt bonyolultnak csak egy kicsit esélytelennek,mivel vámpírokkal játszottam. Nekem is voltak képességeim és én is erősebb voltam az embereknél de nem voltam olyan erős mint egy vámpír. Mindenki felállt a helyére én pedig Esme és Bonnie mellől figyeltem a játszmát. Alice mozdulatlanul állt a labdával a kezében mígnem hirtelen meglendült a keze és miközben a lábát fellendítette hihetetlen erővel és gyorsasággal eldobtam a labdát. Rose még pont időben lendítette fel az ütőt és egy hatalmas lendülettel beleütött a labdába. Amikor a labda találkozott az ütővel iszonyú nagy csattanás hallatszott. Rose ledobta az ütőt és elindult hogy körbe fussa a pályát miközben Edward a labda után vette magát. Minden nagyon gyorsan történt de mire észbe kaptam Edward már a földön volt a labdával együtt és előbb ért be mint Rose.
-Kint volt!-erősítette meg Esme mire Rose egy nem túl kedves pillantással végigmérte Edwardot majd leült.
-Bella!Te jössz!-kiáltott nekem Alice.Izgatottan pattantam fel és elfoglaltam Rose helyét majd felemeltem az ütőt. Alice megint várt egy darabig majd hihetetlenül gyorsan egyenesen felém hajította a labdát. A kezem reflexszerűen lendült és egy hatalmasat ütöttem a labdába majd meg sem várva az eredményt eldobtam az ütőt és futásnak eredtem ugyanazon az útvonalon ahol előttem Rose futott.Minden elmosódott körülöttem,a hajamat össze-vissza fújta a szél és pont a cél előtt pillantottam meg Edward közeledő alakját. Gyorsítottam egy spárga-ugrás szerű szökenéssel beértem a célbe,még Edward előtt. Mosolyogva egyenesedtem fel és kisimítottam az arcomból a hajam.
-Klassz voltál,Bella!-mondta Emmett vigyorogva.Legyőzted Edwardot!Végre valaki!-ugrált Alice boldogan és Edwardra nyújtotta a nyelvét.
-Szegény Edward....megverte egy lány!-mondta Rosalie egyszerre gúnyosan és boldogan.
-Hogyha eleget cikiztétek Edwardot,folytathatnánk?-kérdezte Carlise fejcsóválva.Mindenki visszament a helyére és a játék folytatódott.

25.Fejezet-Az Új évi fejezet

Helló mindenki! Utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet! Meghoztam az új fejezetet de még nem volt időm átnézni a helyesírását ezért előre is elnézzést kérek a hibák miatt! Kereken 30 rendszeres olvasóm van aminek nagyon-nagyon örülök! Remélem 2010-ben is olvasni fogtok,jó szorakozást! Puszi:Serena
-Bella,egy kicsit függesszük fel a kertészkedsét és hívd fel Susant mert ide akar jönni érted!-mondta Alice.Rögtön a kocsinál termettem kivettem a táskából a mobilt és tárcsáztam Susant.
-Szia!Én vagyok!Most értünk vissza a túráról!Itt vagyok Alicenél.-mondtam.Susan szerencsére megnyugodott és nem jött értem de továbbra sem tudtam hogy hogy lesz ez a költözéses dolog.A többiek is csodálkoztak először egy kicsit de nem nagyon kérdezősködek.Emmet elejtett pár tündér keresztanyós beszólást,Nate még többet bámult de én a legtöbbször észre sem vettem mert Edward vonzotta a tekintetemet.Mint valami mágnes ami arra vonza a szemem.
-Na és mit szólnál ehhez?Elkaptál egy nagyon súlyos és fertőző betegséget és Carlise karantémba rakott nálunk?-kérdezte Alice.A kanapén ültünk és azon gondolkoztunk hogy mit mondjunk Susannek.
-És egésznap a házban kéne dekkolnom?-kérdeztem fintorogva.
-Sajnálom de mindennek ára van.Esténként kisurranhatnál valami eldugott helyre de suliba nem mehetnél.-mondta.
-A sulit nem nagyon sajnálom.-mondtam mosolyogva.
-Megkérdezem Carliset hogy mit szól hozzá!-mondta és felpattant.Bonnie az ölemben ül azaz aludt.A fejét a vállamra fektette és csöndben szuszogott.
-Tetszik neki csak ki kéne találni a betegség nevét!-mondta Alice.
-Lepra?-kérdeztem.
-Valami átlagosabb kéne.-mondta elgondolkozva.Kicsit rosszul éreztem magam emiért hazudni fogunk azoknak akik befogadtak az életükbe és ráadásul fájdalmat fogunk nekik okozni.
-Megvan!-mondta és leírt egy lapra egy számomra kimondhatatlan és megjegyezhetetlen betegséget.Magaslázzal jár és fertőtő tünetekkel.
-Tökéletes!-mondta Carlise elégedetten amikor lejött hozzánk a dolgozó szobájából.
-Elfogják hinni?-kérdeztem aggódva.
-Igen.-nyugtatott meg.
-Carlise nagyon meggyőzően játssza az aggódó orvos szerepét.-mondta Alice vigyorogva.
-El tudom képzelni.-mondtam kuncogva.Carlise csak egy mosollyal felelt.
-Mikor mondod meg nekik?-kérdeztem.
-Nem sokára.Azt mondom hogy belázasodtál és jobb lesz ha ma itt maradsz nálunk.Aztán majd az jön hogy rosszabul vagy és lehet hogy ez valami fertőző.AZtán megtudjuk a betegség nevét és karanténba teszünk.Egy ilyen betegségnek akár 5 hónap is lehet a lefolyási ideje.-mondta Carlise.Felsóajtottam.Hiányozni fognak,főleg Frankie.
-Bella ez a legjobb megoldás.-mondta Carlise.
-Tudom.-bólintottam és megsimogattam Bonnie arcát.Legalább egész nap vele lehetek.Fáradt voltam így óvatosa helyezkedtem egy kicsit és én is megpróbáltam elaludni.Bonnie egyenletes lélegzése megnyugtatot és hamar elaludtam.Mélyen aludtam és reggel egy idegen szobában ébredtem.Miután jobban körülnéztem rájöttem hogy Alice szobájában vagyok.Jasper a sarokban ült egy fotelben és teljesen belemélyedt egy könyvbe.
-Jó reggelt!-mondta fel se nézve a könyvéből.
-Neked is.Miért vagyok itt?Mi van a szobámmal?-kérdeztem álmosan.
-Alice,Esme és Rose egész éjszaka azt csinálták.Imádnak lakberendezni.-mondta egy kis sóhajjal.Elmosolyodtam és kimásztam az ágyból.
Az ajtóban Alice várt.
-Kész a szobád!-mondta boldogan.
-Oké.-mondtam és a konyha felé indultam.ALice rögtön elkapta a kezem.
-Nem akarod megnézni?-kérdezte mosoly nélkül.
-De.Perzse,menjünk!-mondtam gyorsan.
-Csukd be a szemed!-monda izgatottan.Engedelmesen becsuktam a szemem ő pedig vezetni kezdett.
-Biztos vagyok benne hogy tetszeni fog!-mondta.
-Kinyithatod!-mondta pár másodperc múlva.A vendégszobában voltunk ami mostantól az én szobám volt.A falak mélykékek voltak a padlón egy puha,hófehér szőnyeg volt és minden bútor fehér színnű volt.A nagy,francia ágyamon halványkék ágytakaró tette teljessé az összhangot.
-Na?-kérdezte Alice türelmetlenül.
-Nagyon,nagyon tetszik!Köszönöm Alice!-mondta és megöleltem.
-Mondtam hogy tetszeni fog!-mondta nevetve.
-Beszélt már Carlise Susannel?-kérdeztem kevésbé vidáman.
-Igen este felhívta őket.Nagyon aggódtak de elhitték a történetet.Reggel mégegyszer felhívta őket Carlise és elakartak jönni meglátogatni de Carlise mondta hogy fertőző.Minden rendben van.Majd átmegyek a cuccaidért még ma.-mondta Alice.Bólintottam de nem könnyebültem meg.
-Ne aggódj!Carlise mindent elrendez!-mondta és kézen fogott majd a konyhába vezetett.Ott Bonnie,Esma és Rosalie ültek.Esme épp reggelit csinált Rosalie pedig Megpróbálta ráerőszakolni Bonniera a meghámozott zöldségeket.
-Ezek nagyon egézségesek!Szüksége van rá a szervezetednek!-mondta.
-Nem kérek.-mondta Bonnie határozottan és eltolta Rosalie kezét a zöldséggel együtt.
-Használhatod az új smink készletemet ha megeszed!-mondta Rosalie elkeseredetten.Bonnie szeme felcsillant és egyszerre három répát próbált meg beletömni a szájába.
-Szép volt,Rose!-mondta Alice vigyorogva és leült a nővérével szembe.Bonnie egy szó nélkül tömte magába a zöldségeket.
-Rose,ne zsarold a gyereket!-szólt rá Esme rosszalóan.
-Bella,Susan állandóan hív minket hogy hogy vagy!Nem akarsz vele beszélni?-kérdezte a tűzhely mellől Esme.
-Beszéljek vele?-kérdeztem tanácstalanul.
-Igen és játszd el hogy nagyon rosszul vagy!-mondta Alice lelkesen.Csöndben bólitottam.
-Nem muszály beszélned velük.Mondhatjuk hogy ki vagy ütve a lázcsillapítóktól.-javasolta Rosalie.Hálásan pillantottam rá.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Emmet elterpeszkedett a kanapén és valami uncsi meccset bámul.-mondta Rosalie szem forgatva.
-Hallotam ám!-kiabált ki a nappaliból Emmet.
-Az volt a cél!-kiabált vissza Rosalie.
-Carlise és Edward elmentek vásárolni.Jah és Nate pedig vadászni ment csak vasárnap fog visszajönni.-mondta Esme.
-Délutánra programunk van!-mondta Alice vigyorogva.
-Mi?-kérdezte Bonnie izgatottan.
-Játszani fogunk,ugye Emmet?-kérdezte Alice.
-Tényleg?-kérdezte Emmet mohón.
-Igen,vihar lesz délután.-mondta Alice.
-Király!-mondta Emmet boldogan.A reggel további részében megreggeliztünk majd csak feküdtünk a kanapén és a tv-t bámultuk.Alice délelőtt Rosalievel és Esmével átmentek a cuccaimért így én,Bonnie,Emmet és Jasper maradtunk otthon.A lányok távozása után két perccel megjött Carlise és Edward jó sok zacskóval együtt.

24.Fejezet

-Jól vagy?Mi történt?-kérdezte aggódva.Elengedett és végig nézett rajtam.A meglepettségtől egy ideig meg sem tudott szólalni.

-Semmi baj,ALice.Jól vagyok!-nyugtattam meg.Edward is odajött ALice mellé.

-Látod?Még élek!-mondtam Edwardnak mosolyogva.

-Mi történt?-követelte Alice.

-Tündér vagyok!Ezért élek még és ezért vagyok fiatal!-mondtam nekik.Nagy szemekkel meredtek rám.

Mindent elmeséltem nekik teljesen az elejétől kezdve.Hogy öngyilkos akartam lenni,az átváltozást és hogy azért talált meg Fianna és Leila mert amikor egy tündér átváltozik azt érzik a társai és automatikusan megtalálják és azt hogy itt maradok Forksban.A végének láthatóan örültek.

-Szóval?Mit szóltok ehhez?-kérdeztem bizonytalanul.

-Azt hogy ez csúcs!-mondta ALice mosolyogva.

-Szóval nem baj?-kérdeztem.

-Miért lenne baj?-kérdezte Edward.

-Legalább mert mindenre van magyarázatunk és nem kell attól félnem hogy a húgom egy zombi vagy ilyesmi!-mondta Alice vidáman.

-Szerinted van hasonlóság köztem és egy zombi közt?-kérdeztem egy kicsit sértődötten.

-Tudod hogy hogy értettem.-mondta Alice.

-Már csak egy gond van.-sóhajtottam.

-Azt hiszem elég feltűnő változások vannak rajtam.-mondtam.

-Oh a külsőd.Tényleg.-modta Alice.

-A hajadra majd azt mondjuk hogy hajfesték,a többit pedig lehet egy jó sminkesre fogni.-mondta Alice.

-És szerinted nem fog feltűnni Susannek vagy Frankienek hogy természet ellenesen gyorsan mozgok?-kérdeztem.

-De.Sóval muszáj lesz hozzánk költöznöd!-mondta boldogan.Elkezdtem a fejemben egy listát készíteni a pozitív és negatív érvekről.

Pozitív:-Edwarddal lehetek majdnem a nap 24 órájában

-Alice,Bonnie,Rosalie,Esme,Emmet,Jasper és Carlise it ott lesznek

-Nem kéne titkolóznom

-Imádnék velük élni

Negatív:-Ott kéne hagynom Susant,Frankiet,Willt és Tomot

-Megbántanám őket

-Bella!Itt vagy?-kérdezte Alice.

-Jah,persze csak elgondolkodtam.-motyogtam.

-Szóval hozzánk költöznél?-kérdezte.

-Mit fogunk mondani Susannek és a többieknek?-kérdeztem.

-Ó,azt bízd csak rám,Carlisera és Esmére.Hidd el simán rábeszéljük Susant hogy elengedjen.-mondta Alice.

-És a családod többi tagja nem bánja?-kérdeztem.

-Viccelsz?Már rég megbeszéltük és mind benne voltak!-mondta Alice.

-Akkor nincs több kifogásom.Benne vagyok!-mondtam.Alice boldogan elmosolyodott és a nyakamba ugrott.

-Hamar kész lesz a szobád és a gardróbod!-biztosított róla.

-Alice!Nem kell túlzásokba esni!Elég lesz egy szekrény is!-mondtam neki.Ő mintha meg sem hallott volna engem magában motyogott a szoba szín összeállításáról és hasonlókról.Nem akartam zavarni ezért inkább kikerültem és Edward mellé sétáltam.Már majdnem a kocsinál voltunk és elkezdtek ritkulni a fák is.

-Sajnálom.-mondtam neki.

-Mit?-kérdezte meglepetten.Megborzongtam a hangjától.

-Hogy minden fajta magyarázat nélkül ott hagytalak.-mondtam lehajtott fejjel.

-Nem haragszom.Azt tetted amit kellet és visszajöttél!-mondta és az utolsó sónál elmosolyodott.Ettől a mosolytól eszeveszettül dobogott a szívem és felgyorsult a légzésem is.Biztos voltam benne hogy hallja a szívem megváltozott ritmusát de nem szólt egy szót sem csak még szélesebben mosolygott.Én természetesen egy kicsit elpirultam és a földet kezdtem pásztázni.Alice még mindig a színekről beszélt és ügyet sem vetett ránk.A kocsihoz értünk és Alice beszállt hátulra én és Edward pedig előre.

-Bonnienak mit mondjak?-kérdeztem.Senki sem válaszolt és szinte hallani véltem ahogy zakatol az agyuk a válaszon gondolkozva.

-Nem hazudhatunk neki örökké.-mondtam.

-Akkor mondd meg az igazat!-mondta Alice.

-És azt is mondjam meg hogy ti vámpírok vagytok?Szerinted hogy fog ráreagálni egy 3 éves?-kérdeztem.

-Bonnie nagyon okos a korához képest.Megfogja érteni ha elmagyarázod neki.-mondta határozottan Edward.Mély levegőt vettem és bólintottam.Pár perc múlva a Cullen ház előtt voltunk és Edward leállította a motort.

-Edward de mondj el mindent a többieknek!Alice,kérlek segíts elmagyarázni Bonnienak!-mondtam és esdeklően néztem a nővéremre.Mind ketten bólintottak és kiszálltunk a kocsiból.Bonnie boldog mosollyal az arcán állt a verandán és ránk várt.Amikor közelebb értünk hozzá gyönyörű arcán értetlenség és meglepettség tükröződött.

-Bella,miért vagy olyan más?-kérdezte csilingelő hangján.

-Én vagyok az Bonnie csak egy kicsit megváltoztam!-mondtam neki és lehajoltam hogy megpusziljam.Még mindig meglepett volt egy kicsit de apró kezeit keresztülfonta a nyakamon és pedig felemeltem őt.

-Miért változtál meg?-kérdezte miközben az egyik tincsemmel játszott.

-Nagyon más vagyok?-kérdeztem tőle.Alice csöndben állt mellettünk.

-Nem annyira csak szebb vagy.Régebben is nagyon szép voltál de most........-nem fejezte be a mondatot.

-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Bonnie tudod mi nem vagyunk emberek.-kezdte Alice.Vetett egy óvatos pillantást Bonniera de ő érdeklődve hallgatta így folytatta.

-Mások vagyunk mint a többiek.-mondta.

-Én ezt mindig is tudtam.Tudtam hogy ti nem vagytok átlagosak.Ti különlegesek vagytok!-mondta mosolyogva.

-Így is fogalmazhatunk.-mondtam és halványan elmosolyodtam.

-Szóval mik vagytok pontosan?-kérdezte kíváncsian.

-Vámpírok,de ne ijedj meg mi nem bántjuk az embereket és téged sem fogunk!-mondta Alice.Bonnie egy ideig csak nézett maga elé aztán bólintott.

-Oké.És te Bella te is vámpír vagy?-kérdezte.

-Nem én nem vagyok vámpír.Én tündér vagyok.-mondtam egy szuszra.

-De hol vannak a szárnyaid?-kérdezte Bonnie szemöldök ráncolva.

-Én nem olyan tündér vagyok.-mondtam mosolyogva.

-Akkor mit tudsz?-kérdezte.

-Mutassak neked valamit?-kérdeztem.

-Igen!-vágta rá.A kezemben Bonnieval és az oldalamon Alice-el a fák felé sétáltam.Az egyik fa törzsére tettem a kezem és az érintésemre kivirágzott a lombja,szinte feléledt a fa.Bonnie nevetve tapsikolni kezdett.Úgy tűnt tetszik neki a dolog ezért letettem majd leguggoltam és földre helyeztem a tenyerem.Úgy egy km-es körzetben minden kivirágzott.

23.Fejezet-Tündérek vagy vámpírok?

Sziasztok!Meghoztam az újfejezetet és jó hosszúra hagytam nektek! :)
December 10.-én drukkoljatok nekem mert tánc előadásom lesz és már most nagyon izgulok!
Puszi:Serena

-Jajj,Bella!Annyira hiányoztál!-mondta Fianna szipogva.
-Ti is nekem!-mondtam.Öröm könnyek csordultak le az arcomon.
-Most már haza mehetünk?-kérdezte Leila.Erre nem tudtam mit mondani mivel a haza nekem most már itt volt.
-Bella!Mi történt?Jól vagy?Kik ezek?-kérdezte Edward.Felé fordultam és nem értettem hogy miért néz rám olyan furán.
-Bella,jól van.Csak újra átváltozott.Mi a testvérei vagyunk,és te?-felelt Leila helyettem.Edward értetlenül nézett rám majd Leilára és Fiannára.
-Edward,nekem most el kell mennem.-mondtam lehajtott fejjel.
-Sehova sem kell menned!-csattant fel.
-Nem sokára visszajövök.-mondtam.
-Bella,mégis hova mész?-kérdezte kétségbeesetten.
-Kérlek,falazz nekem!-mondtam.Fianna és Leila már eltűntek a fák között és én is indultam volna utánuk de Edward elkapta a kezemet.
-Sajnálom de muszáj.-suttogtam.
-Bella,kik ezek?És hová mész?-kérdezte.
-Kérlek,ne szólj ALicenek,jó?Mondd azt hogy haza mentem!-mondtam eleresztve a fülem mellett a kérdéseit.
-Ha esetleg idejönne nyugtasd meg hogy jól vagyok!Ígérem sietek vissza!-mondtam.Edward arcát látva még nehezebb volt elszakadnom tőle.Muszály volt így hát kiszabadítottam a kezem szorításából és elindultam.Gyorsan bevetettem magam a fák közé.
-Ki volt ez a fiú?-kérdezte Fianna amikor utolértem őket.
-Edward.-sóhajtottam.
-Bella,mindent el kell mesélned!Hogy miért mentél el és hogy kerültél és hogy kik ezek és legfőképp azt hogy mit kerestél itt!-mondta Fianna.
-Amikor elmentem nagyon zaklatott voltam.-mondtam.
-De hova mentél és mit csináltál?-vágott közbe Leila.
-Meg akartam ölni magam.-suttogtam.
-De miért?-kérdezte rémülten Fianna.Gyönyörű angyal arca értetlenséget és elborzadást tükrözött.
-Mert nem akartam többé tündér lenni.Még ti meséltétek hogy egy tündér nem tud meghalni csak elveszti az erejét és közönséges ember válik belőle!-magyaráztam.
-Bella én akkor sem értettelek de még most sem!Miért nem akarsz tündér lenni?Mi ebben a rossz?-kérdezte Leila.
-Örök fiatalság,szépség,gyorsaság é még sorolhatnám.Sokan ölni tudnának ezekért!-mondta Fianna.
-Egyáltalán miért létezünk mi?-kérdeztem.
-Bella,hogy kérdezhetsz ilyet!Azért létezünk hogy fent tartsuk a jó és rossz közötti egyensúlyt és azért hogy megvédjük a természetet!Ha mi nem lennénk a rossz felé billenne a mérleg és annak mérhetetlen következményei lennének!-mondta Leila.Hátra felé mutatott hogy lássam amerről jöttünk minden kivirágzott mögöttünk.
-Sajnálom de ez nekem kevés.-mondtam.
-Na jó hagyjuk ezt a témát,mondd hogy mi történt veled!-szólt közbe Fianna.
-Azt hiszem vízbe fulladtam.Itt Forksban mosott partra a víz és egy család rám talált.Semmire sem emlékeztem.-mondtam.
-És aztán?-sürgetett Fianna kíváncsian.
-Megtaláltam a testvéremet.-mondtam.A lányok értetlenül meredtek rám ezért folytattam.
-Az igazi testvéremet.17 évesen tűnt el otthonról.A neve Alice.-mondtam.
-De hát ez nagyszerű!Ő is tündér?-kérdezte Fianna izgatottan.
-Nem nem tündér.-mondtam.
-Angyal?-megráztam a fejem.
-Sellő?-találgatott Fianna.
-Véla?-csatlakozott Leila.
-Vámpír.-sóhajtottam.A lányok leesett állal meredtek rám.
-Ugye ezt nem mondod komolyan?-kérdezte Leila olyan szemrehányóan mintha én tehetnék róla.
-Ne nézz így rám!Nem én tehetek róla hogy megharapta egy vámpír!-védekeztem.
-Bella,mi nem barátkozhatunk vámpírokkal!-mondta Fianna határozottan.
-Ő a testvérem,az iker testvérem!-fakadtam ki.
-Ő egy vámpír!Gyilkos!Emberek véréből táplálkozik!-mondta Leila hisztérikusan.
-Nem,Alice nem olyan.Ő és a családja csak állatok vérével táplálkoznak mert nem akarnak gyilkosok lenni.-magyaráztam.
-Egy állat életét kiontani is ugyan akkora bűn!-mondta Leila.
-Ennyi erővel te is gyilkos vagy mert szoktál húst enni!-vágtam vissza.
-Te is tudod hogy az nem ugyanaz,és most nem is ez a fontos!Akkor is veszélyesek!Bármikor bánthattak volna!-mondta.
-Ők sosem bántanának.-mondtam határozottan.
-Ez az Edward is vámpír?-kérdezte Fianna.
-Igen ő ALice testvére.-mondtam.
-Hányan vannak?-kérdezte Leila.
-Most 8-an mert itt van egy barátuk de amúgy 7 tagú a család.-mondtam.Kicsit úgy éreztem magam mintha kihallgatáson lennék.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Fianna Leilától.
-Először haza megyünk.-mondta Leila.
-Jó,de nem maradhatok el sokáig.Aggódni fognak.-szóltam közbe.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Fianna.
-Te vissza akarsz menni hozzájuk?-kérdezte Leila és fejével arra felé intett ahonnan jöttünk.
-Igen.-suttogtam.
-Bella,tudod hogy ezt nem teheted!-tiltakozott Fianna.
-Szeretem őket!-mondtam halkan.
-Jajj,Bella most csináljunk veled?!-kérdezte Leila fejcsóválva.
-Engedjétek hogy a saját utamat járjam.-mondtam halkan.
-Azért jöttem el mert nem voltam boldog!Ha most visszamegyek ugyan ez lesz!-mondtam.Fiannának egy ezüst színű könny csepp gördült végig gyönyörű arcán Leila pedig bánatosan nézett rám.
-Mennyünk haza és beszéljünk a többiekkel.-javasolta Liela.
-Jó de sietnem kell!-mondtam.Egyszerre gyorsítottunk.Már nagyon hiányzott a szélsebes futás.Ilyenkor szabadnak éreztem magam.Ahol elhaladtunk minden kivirágzott.Tél eleje volt de a jelenlétünktől még is virágba borultak a fák.Ez egy fura kapcsolat a természet és a tündérek között.Pár perc múlva ott álltunk az otthonunk előtt.A tündérek városa.Ez a hely egy Washington állambeli hatalmas erdő belsejében volt.Aranyos kis házak és egy nagyobb palota szerűségből állt.Nem volt sok tündér így mind ismertük egymást.A kapuban Gabriel várt ránk.Gabriel olyan volt nekem mint az anyukám.Könnyes szemmel várt ránk és amikor odaértünk rögtön megölelt.
-Bella!Végre hazajöttél?-kérdezte elfúló hangon.Kicsit Esmére elékeztetett.Mogyoró barna haja az arcomat csiklandozta.
-Nem tudok sokáig maradni.-suttogtam.
-Miért?-kérdezte Gabriel.
-Megtaláltam a nővéremet Alicet.-mondtam.
-Meddig maradsz?-kérdezte.
-Csak amíg összepakolok de ígérem hamarosan újra eljövök hosszabb időre!-mondta.Gabriel egy halk sóhaj után elengedett.A házunkhoz mentünk.Nem szóltunk semmit.Tudtam hogy a lányok azon gondolkodnak hogy hogy tudnának maradásra bírni.Gyorsan összepakoltam a ruháimat,képeimet és fontosabb dolgaimat.Kicsit zavart ez a sok ruha ami rajtam volt.Mivel újra tündér voltam akár meztelenül is szaladgálhattam volna úgysem fáznék.Érzékeljük a hideget és meleget de nincs ránk hatással.Belebújtam egy kezem ügyébe akadó fehér ruhába és a tornacipőt lecseréltem egy kényelmes ezüst színű sarura.Belepillantottam a tükörbe.Újra a régi voltam.Gyöngyház fényű,hófehér bőr,Hosszú,koromfekete,selymes,dús haj azzal a furcsa kékes árnyalattal.A szemem még kékebb volt és a lángok tisztán kirajzolódtak benne.(mMinden tündér szeme ilyen volt.)Az arcom vonásai finomak és gyönyörűek voltak és kecsesebben mozogtam mint egy balett-táncosnő.A tükörben észre vettem hogy Fianna az ajtóban áll.Gyönyörű arcát könnyek áztatták.Felsóhajtottam és a következő másodpercben már mellette voltam és megöleltem.
-Úgy hiányoztál és most újra elmész!-mondta szipogva.
-De nem örökre!És találkozhatunk!-mondtam neki.
-AZ nem ugyanaz!-mondta.
-Sajnálom.Ti is hiányozni fogtok nekem,de érzem hogy most el kell mennem!-mondtam neki és elengedtem.Letöröltem a könnycseppeket az arcáról maja a saját arcomról is.
-Mennem kell.-mondtam halkan.Bólintott és kikísért.Leila a kijáratnál várt.Őt is megöleltem.
-Mindenkit puszilok és hamarosan eljövök!Ígérem!-mondtam majd gyorsan elindultam.Tíz perc múlva már a tisztás közelében voltam.Amikor kiléptem a fák közül még csak meg sem lepődtem hogy Edwardon kívül Alice is ott van.Idegesen tördelte a kezét és amikor meglátott rögtön hozzám rohant és óvatosan megölelt.A rét hirtelen kivirágzott.

22.Fejezet-A kirándulás

-A suliban találkozunk!-kiáltott majd felpörgette a motort és elhajtott.Olyan gyorsan hajtott hogy egybefüggű falnak néztem a melletünk elsuhanó tájat.Alice a kocsihoz fűződő történetet mesélte boldogan.
-Szerinted Rosalie sajnálja hogy Carlise átváltztatta ahelyett hogy hagyta volna meghalni?-kérdeztem hirtelen.Alice az út helyett engem nézett fürkésző pillantásával.
-Nem hiszem hogy bánja hogy Carlise nem hagyta meghalni csak Rosalie nem elégszik meg azzal amilye van.Tudod,Rosalie nagyon szeretne gyereket de a vámpíroknak nem lehet és Rose ezt nagyon bánja.-mesélte Alice.Közben megérkeztünk az iskolához és Alice beparkolt egy üres helyre.MIndenki tátott szájal bámulta az autót majd minket.Serena és Natalie is a parkolóban álldogáltak és minket bámultak.Mosolyogva odaintettem nekik ők pedig kevésbé lelkesen viszonozták majd összesúgtak.Alice gonoszan elvigyorodott és a lányok felé nézett.
-Miről súgdolóznak?-kérdeztem.
-A hasonlóságunkról aztán arról hogy milyen felvágós az autó,és arról hogy miért velem vagy helyettük.-mondta Alice.Csak egy fintort vágtam.Alice megállt egy padnál és leült.Mellé ültem ő pedig a téli szüneti tervveiről beszélt nekem.Norvégiába szeretne utazni a téli szünetre és azt akarja hogy én is mennyek velük.Közben beparkolt még két méreg drága kocsi.Az ezüst Volvo és a sötétszürke Ferrari.A ferrariból Jasper és Nate szállt ki míg a Volvóból Rosalie,Emmet és Edward.Közben feltűnt a parkolóban Frankie és Will is.Mosolyogva integgetem nekik de FRankie úgy tett mintha nem látná Will pedig mosoly nélkül visszaintett.
-Mindjárt jövök!-mondtam Alicenek majd Frankiehez siettem.
-Hali!Látom meggyógyultatok!-mondtam mosolyogva.
-Ó,eszedbe jutott hogy létezünk?Milyen megható!-mondta Frankie gúnyosan.
-Jajj,ne csináld már!Te is tudod hogy nem felejtettem el hogy léteztek csak egy kicsit Alicéknél voltam!-mondtam.
-Kicsit?Mindig ott vagy!-mondta Frankie élesen.
-Sajnálom hogy vannak barátaim!-mondtam mérgesen.
-Ez nem lenne baj de neked már csak ők léteznek!Nem is értem hogy miért vagy velük,olyan furák!-mondta Frankie.Hallottam a hangján hogy nem furákat akart mondani.
-Nem is ismered őket!-mondtam.
-Tudod mit?Nem is akarom megismerni őket!-mondta Frankie majd faképnél hagyott.Will felé fordultam aki csöndben állt mellettünk.
-Te is haragszol?-kérdeztem.
-Nem haragszom,Bella.-nyugtatott meg.
-Köszönöm.-mondtam majd rámosolyogtam és visszamnetem Alicehez.
-Sajnálom hogy miattam haragszanak rád a barátaid.-mondta ALice.
-Nem a te hibád,hanem az enyém.-sóhajtottam.Még mielőtt megpróbált volna megvígasztalni Alice megszólaltam.
-Mennyünk órára!-mondtam és elindultam az épület felé.A hideg szél csípte az arcomat és össze-vissza fújta a hajamat.Ilyenkor irigyeltem Alice rövid tincseit.AZ első két órám dupla rajz volt aire csak Alicel jártunk együtt.Így leültünk az utolsó padba az ablak mellé és csöndben vártuk a becsöngetést.Alice láthatólag nagyon törte valamin a fejét aminek én nem nagyon örültem.Rajzon portrét kellett rajzolnunk a padtársunkról.Mivel már nagyon sokszor rajzoltam le Alicet most is gyönyörűre sikerült és nagyon valósághűre.Az ő rajza is szép lett rólam csak nem tudta olyan tökéletesen tónusozni mint én.Lassan telt a nap.Frankie levegőnek nézett,ALice próbált felvidítani de egész nap a gondolataimba mélyedve néztem magam elé.Suli után Alice haza vitt és segített felcipelni a cuccaimat majd elbúcsúzott és haza ment.Amint kipakoltam átmentem Frankiehez hogy beszéljünk.Hangosan szólt a kedvenc száma:The Saturdaystől a Just Can't get enough.
-Frankie!Beszéljük meg!-próbáltam túl üvölteni a zenét.
-Nem hallom de nem is érdekel!_kiabálta Frankie.Mérgesen kikapcsoltam a zenét majd leültem FRankie ágyára.
-Ne haragudj!-mondtam.
-Azért mert rám se bagóztál vagy azért mert nem szóltál nekem róla hogy egy szívdöglesztő pasi érkezett a suliba?-kérdezte FRankie az elején még kicsit dühösen de a mondat végén már vigyorgott.
-Nate?-kérdeztem.
-Igen!-vágta rá.
-Bocsi,én még ott tartottam hogy Jacob a menő.-mondtam mosolyogva.
-Hát,igen.JacobDe Nate a leghelyesebb pasi a suliban.-sóhajtott Frankie.
-Hát,nem tudom szerintem Edward sokkal de sokkal helyesebb.-mondtam csillogó szemekell.
-Csak nem?!-kiáltott fel Frankie.
-Csak nem mi?-kérdeztem értetlenül.
-Tetszik neked?-kérdezte mohón.Nem válaszoltam.
-Tetszik neked!-mondta Frankie vigyorogva.
-Tudod én holnap nem érek rá és arra gondoltam hogy elmehetnél helyettem Jacobhoz!-tereltem a témát.Ez bejött.
-Milyen dolgod van?Tud erről Jacob?Éa mi van ha nem fog örülni nekem?-zúdította rám a kérdéseit Frankie.
-Túrázni megyek Edwarddal,Jacob még nem tudja és biztos örülni fog neked!-mondtam.Az Edward szót próbáltam minnél halkabban kiejteni.
-Edward Cullennel?-kérdezte Frankie még szélesebb mosollyal az arcán.
-Igen,miért?-kérdeztem.
-Te és Edward Cullen?-tátogta.
-Én és Edward barátok vagyunk.-mondtam nyomatékosan.Igazából nem tudtam volna megmondani hogy Edward nekem mim de a barát szó talán szóba jöhetett.Igazából én ennél többre vágytam de ő valószínüleg nem.
-Elmegyek de csak akkor ha előre szólsz Jacobnak!-jelentette ki Frankie.
-Jó,megyek és felhívom!-mondtam és elővettem a mobilomat.Átmentem a szobámba és kikerestem Jacob számát.Két csörgés után fel is vette.
-Halló!-szólt bele rekedtes hangján.
-Szia Jacob!Bella vagyok.-mondtam.
-Szia Bella!
-Sajnos nem tudok holnap menni mert közbe jött valami.
-Óóóó,kár.De jövő szombaton azért jössz?
-Igen.Viszont arra gondoltam ha már én nem tudok menni Frankiet megtaníthatnád motorozni!
-Öööö,jó persze.Ugye Susan nem bánja?
-Hát,ami azt illeti Susannek nem kéne szólni erről a motorozásról.
-Bella!Nem hazudhatok Susannek!
-Nem is kell hazudnod!Csak ne szólj róla senkinek és valami elhagyatott helyre menjetek!
-Na jó,Frankie jöjjön át 1-re hozzánk.
-Köszönöm.Szia!-köszöntem el és letettem.
-El van intézve!Nagyon örült neked!-mondtam mosolyogva.Gyorsan eltelt az este vacsoráztunk,fürödtem,hajatmostam aztán fáradtan feküdtem le az ágyamba..Másnap 10 körül ébredtem.Megreggeliztem majd elővettem a mobilomat.Edwardot hívtam aki rögtön felvette.
-Edward?Bella vagyok!
-Szia!Átmenjek érted?-kérdezte.Még a telefonban is ugyanolyan bársonyos volt hangja.
-Aha,az jó lenne.Mondjuk egy óra múlva,oké?
-Rendben.Egy óra múlva a házatok előtt!-mondtam majd kinyomta a telefont.Visszazuhantam az ágyamba és még egy fél órára visszaaludtam.Amikor újra felébredtem fogatmostam aztán elkezdtem túraruhát keresgélni.Az idő hideg,szeles és esős volt.Egy farmer csőnadrágot vettem,fekete tornacipőt,egy toppot arra hosszú újjú pólót,kapucnis pulcsit,fekete széldzsekit és egy nagy,vastag kendőt tekertem a nyakam köré.A hajamat szoros copfba fogtam majd elköszöntem a többiektől és kimentem a házból.AMint átléptem a küszöböt megjelent az ezüst Volvo a ház előtt.
-Helló!-köszöntem mosolyogva amikor beszálltam a kocsiba.
-Szia!Készen állsz a túrázásra?-kérdezte csibészesen vigyorogva.
-Naná!-vágtam rá rögtön.Edward gázt adott és szélsebesen indult meg az úton.
-Pontosan hová is megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Először körülnézünk a Forks melletti erdőkben aztán felnézhetünk a hegyekbe is ha akarod.-mondta.Blintottam és az ablak mellett elsuhanó tájat figyeltem.Edward lefékezett majd leparkolt egy kis erdei ösvény mellett.Kipattant a kocsiból és még milelőtt megmozdulhattam volna kinyitotta nekem az ajtót.Edward arréb húzta nekem az ágakat,elkapott amikor megbotlottam és segített átmászni a kidőlt farönkökön.Az erdő gyönyörű volt de sajnos semmi sem jutott az eszembe.Mondjuk nem is nagyon figyeltem a tájat csak őt bámultam tátott szájjal mint egy idióta.Az eső szemerkélni kezdett ezért felvettem a kapucnimat és becipzároztam a dzsekim.
-Semmi?-kérdezte Edward amikor leültünk egy farönkre pihenni.
-Semmi.-mondtam szomorúan.
-Van egy ötletem!-mondta csillogó szemekkel és felsegített majd tovább indult
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-mondta titokzatosan.Jó 40 perce gyalogoltunk már amikor a fák ritkulni kezdtek és egy kis fény is átszűrődött a nagy ágak között.Gyorsabb tempóra kapcsoltam és a fény felé siettem.Amikor kiléptem a fák közül egy kis kör alakú tisztáson találtam magam.A fű zöld volt és így virágtalanul is gyönyörű látványt nyújtott.A fűn ezüstösen csillogott az eső az ég kezdett kitisztulni és a sötétszürke egybefüggű réteg alól kezdtek előbújni a fehér felhők és a kék ég.Becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam mintha máshol lettem volna.Egy ugyanilyen tisztás csak nagyobb és a közepén egy kis ház állt.Ragyogóan sütött a nap ameddig a szem ellát zöld fák és színes virágok borítottak mindent.Három lány ült a fűben.Ugyan az a gyönyörű vörös és szőke lány mint a múltkor.Csak annyi volt a különbség hogy volt még velük egy fekete hajú lány.Rögtön ráismertem magamra.Én voltam de közben mégsem.A mostaninál is sötétebb volt a hajam színe és volt benne egy kis kékes tónus.A bőröm ugyanolyan hófehér volt csak ezüstös fényt árasztott.Nagy kék szemeiban tisztán kirajzolódtak a kék lángok.Gyönyörű voltam.Hirtelen több dolog is beugrott.Lassan visszajött minden.Emlékeztem a múltamra.A vörös hajú lány Fianna a szőke pedig Leila.Mindenre emlékeztem!Boldogan nyitottam ki a szemem hogy újra a jelenben találjam magam.
-Bella,jól vagy?-kérdezte Edward ilyedten.Nem értettem hogy mi a baja egészen addig amíg ki nem nyitottam a szemem.Csak most vettem észre hogy furán szikrázik körülöttem a levegő én meg abszurd módon csillogok.....................
A következő amire emlékszem azaz hogy a fűben fekszem.Kinyitotam a szemem de csak elmosódott foltokat láttam.Három alak hajolt fölém.Pislogtam egy párat és kitisztult a kép.Először Edward aggódó arcát pillantottam meg aztán Fiannát és Leilát.Fianna egy halványzöld ruhácskát viselt míg Leila halványrózsaszínt.Egyikük lábán sem volt cipő.Fogalmam sem volt hogy hogy kerültek ide minden esetre nagyon örültem.Felpattantam és boldogan öleltem meg őket.

21.Fejezet-cím nélkül

Sziasztok!Sajnálom a késést de most a szünetben elutaztam és ezen a héten pedig vagy 5 tz-vel kínoztak meg a tanárok.Minden esetre most visszatértem és remélem még mindig érdekel titeket a történetem!
Kommenteket kérek szépen! :-)
Puszi:Serena
Jah és elnézést a hibákért de bedöglött a gépem és most is csak 5 percre tudtam ideülni a nővérem laptopjához.
Alice lefékezett és csak most vettem észre hogy a Cullen villa előtt állunk.
-Bella,maradsz éjszakára is?-kérdezte Carlise miközben segített nekem a cipekedésben.
-Igen,persze csak akkor ha nem baj!-mondtam bizonytalanul.Carlise elvette tőlem a zacskókat és rám mosolygott.
-Dehogy baj!-mondta és bement a házba a cuccokkal együtt.
-Jasper,Emmet és Nate elmentek.-mondta Carlise.Az utolsó szót olyan nyomatékosan mondta hogy rögtön tudtam hogy vadászni mentek.
-Akkor nézünk filmet?-kérdezte Bonnie türelmetlenül.
-Először a kötelesség!Nekünk leckét kell írnunk!-mondta Alice.Mivel Rosalie másik évfolyamba járt és nem kaptak leckét Bonnieval maradt és lefoglalta amíg Esme és Carlise főzőcskézett én pedig Alicet követtem fel az emeletre.
-Esmének és Carlisenak nem baj hogy főzniük kell?-kérdeztem.
-Nem.Imádnak a konyhában főzőcskézni!-mondta ALice nevetve.Csak most vettem észre hogy nem is Alice szobája felé tartunk.Ö közben benyitott egy szobába.
-Szia Edward!Akarsz velünk leckét írni?-kérdezte olyan vidáman mitnha fagyizni hívta volna meg.
-Van más választásom?-sóhajtott Edward.Halk zene szólt és nekem rögtön beugrott egy emlék.Egy kis ház a fák között ugyan ez a szám és két elmosódott alak.
-Debussy?-kérdeztem.
-Ismered Claire De Lunet?-kérdezte Edward meglepetten.
-Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.Alice közben már leült a földre,Edward vele szemben én pedig közéjük.A leckét gyorsan összedobtuk mivel ők már vagy 100-adjára járják ki a gimit nekem pedig automatikusan beugrottak a válaszok.Közben már 7 óra lett így Bonnieval leültünk vacsorázni.
-Biztos hogy nem vagy éhes?-kérdezte Bonnie Alicetől aki leült velünk szemben.Carliset behívták dolgozni,Edward zenét halgatott a szobájában,Esme és Rosalie pedig elugrottak vásárolni egy közeli szupermarketbe mert állítólag kifogytak az élelmiszerekből.
-Nem kérek,köszi.-mondta Alice.
-Képzeld,Alice beugrott valami amikor meghalottam Edward szobájában azt a számot!-súgtam neki miután megvacsoráztunk és leültünk a nappaliban.
-Tényleg,mi?-kérdezte.
-Nem is tudom.Egy kis ház az erdőben.Ugyan ez a szám szólt és még két elmosódott alak.-mondtam.
-Tudod,mit?Menj fel Edwardhoz és kérj tőle pár cd-t hátha még beugrik valami a zenék miatt!-mondta Alice.
-Oké.-bólintottam és az emelet felé vettem az irányt.Még mielőtt kopogtathattam volna kinyílt az ajtó.Edward mosolyogva állt.
-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem,Gyere be!-mondta és arréb lépett hogy beengedjen.Megint berakta azt a számot én pedig leültem a kanapéjára és csukott szemel hallgattam.Ő a cd lejátszó mellett állt és lemertem volna fogadni hogy engem néz.Csak a zenére koncentráltam és meg is jött a várt hatás.Kezdett tisztulni az emlékkép.Két lány volt még rajtam kívül a szobában.Mosolyogva táncoltunk mind a hárman.Az egyik lánynak göndör,tűzörös haja és ugyanolyan kék szeme volt mint nekem.A másik lány Rosaliera emlékeztetett.Hosszú,szőke haja és szintén kék szeme volt.Mind a két lány gyönyörű volt.A szemükben nekik is ott lobogott az a furcsa tűz.Olyan kecsesen és egyszerre mozogtunk hogy azt eddig elképzelni sem tudtam.Kinyitottam a szemem és újra Edward szobájában voltam.
-Nah,valami?-kérdezte.
-Két lány.Ennyi.-sóhajtottam mivel ezzel az emlékkel nem megyek túl sokra.
-Milyen zenéket szeretsz,mit adjak?-kérdezte.
-Nem tudom.-vallottam be lehangoltan.Edwarddal nagyon sok cd-t végig hallagattunk de sajnos semmi más nem ugrott be.
-Szóval mi a te történeted?Elmeséled?-kérdeztem.
-Kíváncsi vagy rá?-kérdezte Edward egy hamiskás félmosollyal az arcán.Még órákig képes lennék bámulni gyönyörű arcát.-gondoltam magamban.
-Nagyon.-mondtam.Edward mellém ült és egy kis szünet után belekezdett.Amikor mellém ült egy pillanatra elakadt a lélegzetem és nem értettem hogy ez miért van.Miután újra lélegeztem gyorsan dobogott a szívem.Finom illatát mélyen magamba szívtam és legszívesebben azt a kicsi távolságot is áthidaltam volna ami köztünk volt.Nem tudtam levenni a szememet a gyönyörű arcáról,aranyszínű szeméről és bronzbarna,kócos hajáról.Amíg mesélt én végig őt figyeltem.Szomorú volt ahogy keserűen mesélt a halott szüleiről,a spanyol nátháról,az átváltozásról és a vámpírkénti létezéséről.A hangjából azt vettem hogy ki nem örül a halhatatlanágnak és örök fitalaságnak.
-Nem örülsz neki hogy Carlise megharapott?-kérdeztem.
-Néha igen,néha nem,de mindegy is most már nem tudok rajta változtatni.-mondta.
-Szóval az emlékedben a ház egy erdőben volt?-kérdezte Edward más vizekre terelve a beszélgetést.
-Igen.Miért?-kérdeztem.
-Itt a környéken sok erdő van!Ha akarod elviszlek egy párba és hátha beugrik valami!-ajánlotta fel.
-Tényleg?Az jó lenne!-mondtam lelkesen.Kételkedtem benne hogy pár fa láttán beugrana valami de az hogy vele tölthettem egy egész napot nagyon csábítóan hangzott.Kicsit elkeserített amikor rájöttem hogy ő valószínüleg nem úgy tekint rám mint én rá.
-Akkor szombaton?-kérdezte Edward.
-Szuper!-mondtam izgatottan.A mosoly leolvadt az arcomról amikor eszembe jutott hogy szombatra elígérkeztem Jacobnak.Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet és egy nagyszerű ötletem támadt.Frankie megy el helyettem!Sugárzó mosollyal mentem le a földszintre a nyomomban Edwarddal.Közben megjöttek a fiúk is.Alice Jasper ölében ült egy fotelban,Rosalie és Emmet Bonnie mellett ültek a földön és vele építkeztek fakockákból,Esme valami természet filmet nézett Nate pedig gyanús tekintettel méregetett minket.Edward kihívóan nézett rám én pedig egy gíors sóhaj után lekuporodtam Emmet mellé.
-Bonnie,gyere!Elmegyünk fürödni aztán még megnézhetjük a rajzfilmedet!-mondta Esme mivel már 8 órát ütött az óra.
-Én is elmegyek zuhanyozni!-mondtam.
-Kikészítettem neked a fürdőbe mindent!-szólt utánam Alice.
-Köszi-kiáltottam vissza majd bementem a fürdőbe.Mivel már tegnap hajat mostam csak lezuhanyoztam,fogatmostam,megfésülködtem és belebújtam az Alice által kiválasztott hálóingbe.A múltkor is ezt kaptam kölcsön.Fekete,selyem hálóing csipke szegéllyel.Amikor visszamentem a nappaliba Bonnie is ott volt már a kék pizsamájában és épp egy hatalmas adag popkornt próbált meg beletuszakolni a szájába.
-Vigyázz meg ne fulladj!-mondtam neki mosolyogva miközben leültem mellé.Bonnienak végül sikerült lenyelni a popkornt és továbbra is lélegzett.Átmászott az ölembe és kényelmesen elhelyezkedett rajtam.Nekem kicsit uncsi volt a film ezért Bonniet átraktam Rosalie ölébe és inkább kölcsön kértem Alice Ipodját majd visszamentem a szobámba.Kopogtatást hallottam ezért kikapcsoltam a zenét.
-Gyere!-mondtam.Nate lépett be a szobámba.
-Nem akarsz átjönni a szobámba pókerezni?-kérdezte vigyorogva.
-Milyen póker?-kérdeztem gyanakvóan.
-Vetkőző póker!-mondta vidáman.
-Jajj,Nate!Ne fárassz már!-mondtam és neki dobtam egy párnát az ágyról.Gyorsan kitért előle és csalódottan kiment.Újra elindítottam a zenéket és már majdnem elaludtam amikor újabb kopogtatás hangzott fel.
-Nate!Nem akarok veled vetkőzőpókert játszani!-szóltam ki ingerülten.
-Rosalie vagyok!-modta egy lágy hang az ajtó mödül.Teljesen ledöbbentem.
-Oooh,Rosalie!Gyere be!-mondtam barátságosabban.A sötét szobában szinte világított a hófehér bőre.Leült mellém az ágyra.
-Sajnálom azokat amiket délután mondtam de komolyan gondoltam!Ugye,tudod hogy tényleg veszélyesek vagyunk?-kérdezte.
-Tudom,de akkor sem félek tőletek!-mondtam határozottan.
-Furcsa egy lány vagy,Bella!A legtöbben már rég sikítva rohantak volna el előlünk!És neked is ezt kéne tenned!-mondta elgondolkoza.
-Ami azt illeti nem tudom hogy ki vagy mi vagyok szóval............Amúgy ennyire szeretnéd hogy elrohanjak?-kérdeztem.
-Nem,Nem erről van szó,csak akár hiszed akár nem féltelek!Téged,Bonniet és Alicet is!-mondta.
-Alicet miért félted?-kérdeztem értetlenül.
-Nagyon szeret téged!-mondta.Nem értettem hogy Rosalie mire akar kilyukadni de bólintottam.
-Ha féltesz akkor miért utálsz?-kérdeztem .
-Én nem utállak,Bella.Csak nem értelek.Nem értem hogy miért egy csapat vámpírral barátkozol ahelyett hogy megpróbálnál normális életet élni!Én ezt tenném!-magyarázta.
-Nekem ti nem egy csapat vámpír vagytok hanem a családom!És ott van Alice!Ő a testvérem!Hogy hagyhatnám ott azért mert vámpír?Miért ítélnélek el titeket?Nem vagytok gyilkosok,bűnözők vagy gonoszak!-mondtam.
-Tudod Bella,én már öltem embert!Nem is egyet!-mondta Rosalie.Egy ideig döbbentem bámultam rá majd megráztam a fejem.
-Nem számít.Biztos megvolt rá az okod.-mondtam.
-Ami azt illeti,tényleg meg volt rá az okom de ez attól még nem ment fel a tettem alól!-mondta.Láttam a szemeiben a szomorúságot de volt benne valami furcsa elégedettség.
-Miért?Miért öltél?-suttogtam.
-Alice gondolom nem mesélte el nekem hogy miért változtatott át Carlise.-mondta halkan.Megráztam a fejem ezért felsóhajtott és mesélni kezdett.
Csöndben hallgattam végig Rosalie történetét ami borzalmasan szomorú volt.Megértettem hogy miért tette azt amit tett.
-Én is ezt tettem volna.-mondtam halkan.
-Most ezt gondolod.De nem hiszem hogy tényleg megtennéd Bella!Te túl jó vagy ehhez!-mondta.
-Jóság ide vagy oda,bosszút állnék!-mondtam határozottan.
-Most már aludj,Bella.Késő van és holnap suli!-mondta és felállt az ágyamról.
-Rosalie!-szóltam még utána.Megfordult és kérdőn nézett rám.
-Én még most ítéllek el!És tudom hogy te nem igazán kedvelsz de azért én szeretlek!-mondtam neki.
-Köszönöm Bella.És én is ugyanígy érzek!Jó éjt!-mondta majd halványan elmosolyodott és már el is tűnt.
Még sokáig feküdtem és a Rosalivel folytatott beszélgetésen gondolkoztam.Végül valamikor nagyon későn elnyomott az álom..Mélyen aludtam és reggel Alice szólongatására ébredtem.
-Bella!Fel kell kelned vagy elkésünk!-mondta halkan.
-Haggyál!-morogtam és a fejemre tettem egy párnát.Alice halkan felkacagott és levette az arcomról a párnát.
-Bella!Kelj fel!-mondta.Nagyot sóhajtottam,lerúgtam magamról a takarót majd nagy nehezen felültem az ágyban.
-Van még időm inni egy kávét?-kérdeztem.
-Már meg is csináltam neked!Lent van az asztalon pont ahogy szereted!-mondta mosolyogva.Felkecmeregtem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.Az ujjaimmal hátra feésültem az arcomból a hajamat hogy jobban lássak.Tényleg ott volt a konyhaasztalon a kávém de kávémon kívül még majdnem az egész Cullen család is ott volt és persze Nate
-Jó reggelt!-mondtam nem túl lelkesen majd lerogytam egy székre és magamba döntöttem az egész bögre kávét.Nagy ásítások közepette vonszoltam magam vissza a szobámba.Alice addigra már kikészített nekem tiszta ruhát az ágyamra.Egy fehér,elég feszülős,csőfarmer volt,sötétkék övvel és egy világoskék V-kivágású pólóval.Egy fehér kardigán is volt még kikészítve fehérneművel és egy sötétkék tornacsukával.Gyorsan belebújtam a ruhákba amik furcsamód pont jók voltak rám.Csak most esett le hogy ezek a tegnap vásárolt ruháimnak részei.Megéfsültem a hajamat,fogatmostam majd a táskámmal,tegnapi ruháimmal,frissen vásárolt ruháimmal és kabátommal a kezemben lementem a földszintre.Edward figyelmesen kivette a kezemből a cuccokat és bepakolta a kocsiban miközben Esme még a kezembe nyomott egy piritóst és műzliszeletet.
-Bella,gyere!Mutatok neked valamit!-mondta ALice vidáman és megfogta a szabad kezemet majd maga után húzott.A ház mögötti épületbe vezetett amiről kiderült hogy egy garázs.Ott állt az ezüst színű Volvo,fekete Mercedés,egy nagy dzsip,egy narancssárga és egy piros sportkocsi,két csili-vili motor,egy sötétszürke Ferrari és meg egy hófehér Jaguár.Leesett állal néztem a gyönyörű autókat és motorokat miközben ALice a narancssárga sportkocsihoz szökdécselt.
-Ez itt az én kedvenc autóm!Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva és végig simított a gyönyörű autón.
-És ma ezzel megyünk,mi ketten!-tette hozzá tapsikolva.
-Oké.-mondtam kevésbé lelkesen.
-Te nem is örülsz?-kérdezte csalódottan.
-De!Nagyszerű!-nyugtattam meg mosolyogva.Alice beppant a kocsiba én pedig mellé.Kihajtott a garázsból majd megállt a ház előtt.