7.Fejezet-Az árván maradt kislány

Az árván maradt Waldorf lány!
2009.Szeptember 1.-én újra lecsapott a new york-i mészárló.Johanna Waldorfot 36 éves özvegy nőt brutális kegyetlenséggel ölte meg.3 éves kislányát Bonnie Waldorfot rokonok híján ideiglenesen az árvaházba szállították.-állt a rövid cikkben.Elkerekedett szemekkel olvastam a cikket.
-Johanna volt April unokája?Bonnie pedig a dédunokája?-kérdeztem.
-Pontosan!-mondta Alice.
-És meghalt.Megölték!-mondtam elkeseredetten.
-Igen.-mondta szomorúan ALice.
-Viszont Bonnie még életben van!És egy árvaházban csücsül 3 évesen!El kell onnan hoznunk!-mondta Alice határozottan.-Jó terv,de hova és hogyan?-kérdeztem tűnődve.Ha racionálisan végig gondoltam volna a dolgot őrültségnek tűnt volna viszont majdnem az utolsó élő rokonomról volt szó.
-Egyszerű!Mivel hozzátok nem vihetjük és nem tudnánk mit mondani rábeszélem Carliset és Esmét hogy hozzánk vigyük és ők örökbe fogadják!-mondta mosolyogva.
-Nem tudom Alice.Ez az egész nagyon zavaros.Én magam sem tudom hogy ki vagyok vagy ki voltam!És őrültségnek hangzik ez az egész!Itt vagy te a szakasztott másom és mind ketten 17-nek nézünk ki de már vagy 100 évesek vagyunk vagy kéne lennünk!És mekkora véletlen hogy pont annak a városnak a partján találnak meg ahol te is élsz az új családoddal!!-fakadtam ki.
-Anabell!Nyugodj meg!Előbb utóbb minden kiderül és helyre jön!-bíztatott Alice csilingelő hangján.
-Hogy nyugodjak meg?Nem emlékszem az életemre és úgy tűnik az egyetlen élő rokonom te vagy meg egy 3 éves kislány!Mikor fog minden rendbe jönni??-kérdeztem.
-Sok kérdés van amire én sem tudok válaszolni és te sem,de majd együtt kitalálunk valamit!-mondta és átkarolta a vállamat.Hideg érintése és finom,édes illata megnyugtatott.
-Sajnálom.-mondtam már nyugodtabban.
-Semmi baj,teljesen megértelek!-mondta mosolyogva.
-Szóval mi lesz Bonnieval?-kérdeztem.
-Ma beszélek Esmével és Carlise-al,te megemlíted Susannek hogy hétvégén szívesen eljönnél az új barátnőddel Alice-el túrázni!Ha mindent lerendeztünk elmegyünk New Yorkba megkeressük az árvaházat és elhozzuk Bonniet!Ha ezzel készen vagyunk a többit majd később megoldjuk!Olvasgasd otthon a naplód hátha eszedbe jut valami!-mondta a tervet Alice.
-Te irányíthatnád a világot is teljesen egyedül!-mondtam mosolyogva.Alice elmosolyodott majd elköszöntünk és mind ketten haza indultunk.
-Susan,azon gondolkoztam hogy hétvégén esetleg elmehetnék-e Alicel és a családjával túrázni?-kérdeztem angyali mosollyal,
-Milyen Alicel?-kérdezte Susan.
-Alice Cullen.-mondtam.Will és Frankie hatalmas szemeket meresztettek rám míg Susan óvatosan méregetett.Tom csöndben összehúzta magát amin el is mosolyodtam.
-Mi értesz azalatt hogy hétvégén éd hogy a családjával?-kérdezte.
-szombaton,Alice-el a testvéreivel és természetesen a szüleivel!-hazudtam rezzenéstelen arccal.Rossz érzés volt átverni Susant hiszen ő befogadott és úgy viselkedett velem mintha a lánya lennék de mindent a családért.
-Hova mennétek?-kérdezte.
-Hát csak a közelbe,egy itteni erdőbe vagy ilyesmi.-rögtönöztem.Nem tudom hogy Alice hogy gondolta hogy egy nap alatt elrepülünk New Yorkba megkeressük az árvaházat majd egy kisgyerekkel visszarepülünk de muszály volt mondanom valamit.
-Elmehetsz csak ígérd meg hogy vigyázol magadra!-mondta Susan mosolyogva.
-Ígérem!-mondtam boldogan majd felmentem a szobámba.
-Te és a Cullen lány?Nem is tudtam hogy ilyen jóban vagytok!-mondta Frankie miután követett a szobámba.Láttam az arcán hogy féltékeny és kicsit sértődött.
-Nem vagyunk olyan jóban csak Dr.Cullen szerint jót fog tenni nekem!-mondtam.
-Aha.-mondta Frankie még mindig ugyan olyan sértetten.
-Alice csak egy ismerős!Te vagy a legjobb barátnőm!-nyugtattam meg.Végül is nem hazudtam akkorát mert Frankie tényleg a legjobb barátnőm volt Alice viszont a testvérem.Frankie elmosolyodott és egy ölelés után magamra hagyott.

6.Fejezet-Utolér a múlt

Másnap reggel kicsit elaludtunk így késve értünk be az első tanítási napra.Nekem és Frankienek is biosz volt az első óránk így együtt mentünk be.Leültünk egy szabad padba és onnan nézelődtünk.Rögtön felfedeztem jó pár ismerős arcot:Natalie,Serena,Alice és Edward.Csak most jutott eszembe hogy esetleg be kéne mutatkoznom a tanárnak így felpattantam és előre sétáltam.
-Jó reggelt!Anabell vagyok!-mondtam mosolyogva.A tanár mosolyogva nézett rám.
-Szia Anabell!Tudom,már meséltek rólad!Próbálj meg felzárkózni majd Frankie segít!-mondta.Mosolyogva bólintottam majd visszaültem Frankie mellé.Kicsöngetés után Alice sétált oda az asztalomhoz,kihasználva az alkalmat hogy Frankie épp Serenával cseveg.
-Suli után gyere le a partra!Beszélnünk kéne!-mondta.Bólintottam majd csatlakoztam Frankiehez.Tesi következett.Frankie természetesen tesi cuccot is kölcsön adott.Mind kettőnkön ugyanolyan fekete,feszülős rövidnadrág (nagyon rövid) és topp volt.Nem is mindkettőnkön hanem a mind a négyünkön.Csak most vettem észre hogy Natalie és Serena is ugyanilyet viselt.A hajamat összefogtam majd négyen egymás mellett elindultunk a tesi terembe.Füttyögést hallotam az egyik oldalról és amikor odapillantottam egy nagyobb fiúcsapat bámult minket.
-Hűsd le magad George!-szólt oda neki Frankie.
-Ne már Frankie,be sem mutatsz az új barátnődnek?-kérdezte miközben megállt melletünk.Magas,izmos,rövid,barna hajú és barna bőrű fiú volt.
-Anabell!Ő itt George!-mondta kelletlenül Frankie.
-Örvendek!-mondta George vigyorogva miközben le nem vette volna rólam a szemét.Frankie csak egy tarkón csapással véleményezte ahogy George megstírölt.
-Én is!-mondtam és mosolyogva rápillantottam nagy,kék szemeimmel.
-Szóval új vagy itt?-kérdezte George.
-Igen,Frankie-éknél lakom.-mondtam.
-Miért?-kérdezte értetlenül.
-Mert a tenger parton találtak rám eszméletlenül és mivel amnéziás vagyok befogadtak!-mondtam rezzenéstelen arccal.
-Hú,az szívás!-nyögte ki amikor végre megtudott szólalni.
-Az.-bólintottam és faképnél hagytam.
-Jó voltál,Anabell!-mondta Natalie nevetve.Időközben megérkezett a tanár is és csak most vettem észre hogy itt van Alice és Edward is.Alicere mosolyogtam majd a tanárra fordítottam a tekintetemet.Gyorsan eltelt a nap és ahogy Alicnek ígértem tanítás után a partra mentem.Nem tudom hogy hogy volt ilyen gyors de ő már ott állt a megbeszélt helyen és mosolyogva nézte ahogy könnyed léptekkel közeledek.
-Szia!Mi az?Mi történt?-kérdeztem kíváncsian.
-Azt hiszem ez a tiéd!-mondta és átadott nekem egy eléggé elhasznált bőrkötésű napló féleséget.Ahogy a kezembe vettem rögtön belém nyilallt a felismerés hogy ez az én régi naplóm.Belelapoztam de elég unalmas volt:Baletton 16 tourt forogtam,Aprillel összevesztünk és hasonlók.
-És van itt még valami!-mondta és átnyújtott egy kivágott újság cikket.

5.Fejezet-Az évnyitó

-Héj,Bella,kész vagy?-szólt be a szobámba Frankie.Ő már rég felöltözött egy rövid,fekete ruhába.
-Mit vegyek fel?Ünneplőt?-kérdeztem fintorogva.
-Majd én kezelésbe veszlek!-mondta mosolyogva.Egy fehér,mell alatt vágott alul bővülő ruhát adott rám,fehér balerina cipővel.A hajamat begöndörítette és egy kis sminkkel még jobban kiemelte az így is feltűnően kék szemeimet.
-Will!Ha nem leszel kész 2 percen belül nélküled megyünk!-fenyegetőzött Frankie Will szobája előtt.
-Jól van na itt vagyok!-mondta.
-Nah hogy nézünk ki?-kérdezte Frankie mosolyogva.Will szeme rajtam állapodott meg ezért Frankietől kapott egy jó nagy ütést a hátára.
-Nah,jó induljunk vagy elkésünk!-mondtam mosolyogva és letáncikáltam a lépcsőm.A hosszú,fekete,göndör hajam csak úgy lobogott ahogy ugráltam.Meleg nap volt bár a nap nem sütött de fülledt idő volt.Csak egy kis szellő lebegtette meg néha a ruhám alját.
-Megjöttünk!-mondta Frankie mosolyogva.Egy nagy,modern épület előtt álltunk.Hatalmas ablakok,füves udvar tele virágokkal és nagyon sok diák.
-Héj,Lily,Cinty!Helló csajok!-üdvözölt két lány Frankie mosolyogva.Úgy tűnt hogy mindenkit ismer a suliban és mindenkivel jóban van.
-Tudod a suliban elég nagy kasztok vannak!Tudod külön csoportok!Frankie és a barátnői vannak a legbefolyásosabb legnépszerűbb kasztban!-magyarázta Will.
-És most már te is!-mondta Frankie majd kézen fogott és az udvar felé vezetett.
-Natalie!Serena!-ugrott a barátnői nyakába Frankie.
-Szia Anabell!-üdvözöltek engem is egy-egy öleléssel.
-Nézzétek kik vannak ott!A Cullenek!-súgta Serena.Rögtön kiszúrtam Alicet.az oldalán egy szőke fiúval.Ő is földöntúlian szép volt,mézbarna szemű és szőke,göndör hajú.A fájdalmas arckifejezésről rögtön felismertem Jaspert.Alice másik oldalán Edward ment mellette pedig Rosalie és Emmet.Rosalie tényleg gyönyörű volt.hosszú,hullámos,szőke hajú lány volt akinek,ugyanolyan gyönyörű vonásai voltak és neki is karamell színű szeme volt és hulla fehér bőre.Magas,vékony testalkatú volt és minden szempontból tökéletes.Emmet nagy darab,izmos,rövid,fekete hajú,karamell színű szemű és szintén gyönyörű volt.
-Csak én vettem észre hogy Bella kísértetiesen hasonlít Alicere?-kérdezte Frankie.
-Tényleg,ez durva!-mondta Natalie is.
-Mintha ikrek lennétek!-csatlakozott Serena.Most aztán rátapintottak a lényegre!Csak rontott a helyzeten hogy Alice épp felém táncikált!
-Szia Anabell!-mondta majd megölelt.
-Szia Alice!-köszöntem vissza mosolyogva.
-Majd beszélünk!-mondta miután elengedett és visszament a testvéreihez.
-A hangja a mozgása minden!-mondta Serena tátott szájjal.
-Miért ölelt meg?Ismeritek egymást?-kérdezte Frankie csodálkozva.
-Hát,Dr.Cullen irodájából!-rögtönöztem.
-Akkor is félelmetes!-mondta Natelie.Hátra pillantottam Alicere és a szemem sarkából még láttam hogy Edward engem néz.
-Valaki körbe vezet?-kérdeztem gyors téma váltással.
-Persze!-mondta Frankie lelkesen.Az egész iskolát bejártuk és mindenről egy óráig beszélt de azért jó móka volt.Nagyon szép volt az iskola belülről is az udvar pedig gyönyörű.
-Ez pedig a tánc terem!Ha beszélsz a portással vagy a tesi tanárral biztos megengedik hogy gyakorolj!-mondta miközben egy elég nagy tükrökkel teli terembe vezetett.Még balett rúd is volt a falon.Rögtön odaszaladtam hozzá.Nem tudtam hogy honnan jön de most is automatikusan táncolni kezdtem.Csináltam ami jött és végig táncoltam a termen boldogan és mosolyogva.
-Olyan csodálatosan táncolsz!-mondta Frankie miután odaforogtam hozzá.
-Nah,gyerünk!Hátha vége van már az igazgató uncsi beszédének!-mondtam majd visszamentünk az udvarra.A legtöbb diák boldogan beszélgetett ügyet sem vetve az igazgató beszédére.
-Hogy tetszik a suli?-kérdezte Natalie.
-Király!-mondtam.
-Nem ugrunk el enni valamit miután ennek vége?-kérdezte Serena.
-De!Mennyünk!-mondtuk mind a hárman.
-Hova mennyünk?A plázába vagy csak a Cool Food-ba?-kérdezte Serena.
-Cool Food!-vágtam rá.Nagyon megszerettem azt a helyet a nyár alatt.Majdnem minden nap ott lógtunk Frankievel,Willel meg a csajokkal.Néha jöttek Will haverjai is és olyankor teljes volt a társaság.
-Will!Jöttök a Cool Food-ba?-kiabált Frankie Willnek.
-Ki nem hagynánk!-vágta rá a haverjaival együtt.Mivel elég közel volt az étterem gyalog indultunk el.Kicsit feltámadt a szél de én élveztem ahogy a hajamat fújja és az arcomat csiklandozza.Leültünk egy nagy asztalhoz és sorban mindenki rendelt.Zac,Adam és Will disznóviccekkel szórakoztatták a lányokat míg én inkább Frankivel beszélgettem.Miután ettünk és beszélgettünk még lementünk a partra sétálni majd 8 körül mind haza mentünk.

4.Fejezet-Gyorsan eltelik a nyár.......

A part felé vettem az irányt és ott üldögéltem.
-Anabell!-hallottam meg a hátam mögül a csilingelő hangot.Nem fordultam meg csak néztem a kék vizet.Alice leült mellém a homokba és az arcomat figyelte.
-Lehet hogy ez egy kicsit sok volt neked!-mondta.
-Lehet.-hagytam rá.
-Úgy nézek ki mintha 154 éves lennék?-kérdeztem ironikusan.
-Nem ahogy én sem nézek ki úgy.-mondta Alice.
-Akkor a könyvben téves információk voltak!-mondtam.
-Nem Anabell,a könyv nem tévedett.Több bizonyíték is van rá hogy 1856-ban születtünk!-mondta Alice.
-Alice ez lehetetlen!-mondtam és az arcára fordítottam a tekintetem.
-Én tudom hogy hogy lehetek itt 17 éves kinézettel viszont te......!-nem fejezte be a mondatot.
-Hogy lehetsz itt?-kérdeztem és kérdőn felhúztam a szemöldököm.
-Anabell sokat nem tudsz rólam és családomról!Talán majd egy nap elmondom a Cullen család titkát de nem most.Viszont szeretnélek jobban megismerni végtére is a húgom vagy!-mondta.
-A 154 éves húgod!-mondtam és elmosolyodtam.Alice átölelt és olyan hihetetlennek tűnt ez az egész hogy pislogtam egy párat de tényleg megtörtént mind ez!Az a könyv,a Cullen család titka a létezésem titka és hogy nem tudtam hogy ki vagy mi vagyok,nagyon felkavart.
-Nekem haza kell mennem.-mondtam.
-Haza??Ja,Susanhez meg a családjához!-mondta Alice.
-Igen most már az az otthonom.-mondtam.
-Miért nem költözöl hozzánk?-kérdezte Alice csillogó szemekkel.
-Nem hagyhatom ott Frankiet és különben is lehet hogy testvérek vagyunk de nem ismerjük egymást.-mondtam szomorúan.
-Hát akkor majd újra megismerjük egymást és majd én is segít neked emlékezni!-mondta mosolyogva.Kevésbé derűlátóan álltam fel mint ő,minden esetre jól esett hogy számíthatok rá.
-Tessék ez itt a számom!Hívj fel bármikor!Hétfőn találkozunk!-mondta majd megölelt és elindult.Lassú léptekkel mentem a mostanra már jól ismert ház felé.
-Na milyen volt?-kérdezte Frankie mosolyogva amikor beléptem az ajtón.Sosem fogom megérteni hogy hogy lehet mindig ilyen boldog.Nem tudtam hogy mit mondjak neki Aliceről mert az igazságot semmi kép sem tudhatja meg mivel még én sem tudom.
-Király.-mondtam és felrohantam az emeletre eldugni a rajzokat.Mosolyt erőltettem az arcomra és lementem segíteni az ebéd főzésében.
-Miben segíthetek?-kérdeztem.
-Ülj csak le,Anabell!Te itt vendég vagy!-mondta mosolyogva Susan.
-Szeretném valamivel meghálálni hogy befogadtatok!Szívesen segítek!-mondtam.
-Az a legkevesebb hogy befogadunk!Mi örülünk neki hogy itt vagy!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm de tényleg szívesen segítek!-győzködtem.
-Na jó,akkor menj és segíts teríteni Frankienek!-mondta.Bólintottam és az étkezőbe mentem.Frankievel együtt megterítettünk majd amikor csatlakozott Susan,Will és Tom is megebédeltünk.
-Anabell,mondta Frankie hogy milyen jól táncolsz!Ha van kedved beiratkozhatsz itt egy tánc szakkörre vagy ilyesmire!-javasolta Susan.
-Anya,Bella szerintem nem azon a szinten van mint egy itteni tánc szakkör!Ő már tényleg profi!-mondta Frankie mosolyogva.Minden nap ugyanúgy telt.Nem volt unalmas csak egyhangú.A legtöbb időt Frankievel és Willel töltöttem.Majdnem minden nap lementünk a partra fürödni a tengerben,gofrizni és napozni a parton meg hasonlók.Minden hétfőn visszament Dr.Cullenhez az újabb és újabb rajzaimmal és sokat beszélgettünk Alice-el.Tagadhatatlan volt hogy testvérek vagyunk.Nem csak a külsőnk volt majdnem ugyanolyan de a gondolkodásunk,viselkedésünk mindenünk.Jól éreztem magam Forksban és Frankie barátnőivel is egész jóban lettem.A Cullen családról nem igazán tudtam meg túl sok mindent csak azt hogy Alice nagyon szereti őket.Alice sokat mesélt a fogadott testvéreiről:Rosalie,Emmet,Edward és Jasper.Megtudtam hogy Alice és Jasper és Rosalie meg Emmet egy pár.Alice szavaiból azt vettem ki hogy nagyon szereti Jaspert.Lassan eltelt a nyár és eljött a szeptember 1.-je.Mivel a szüleimet nem találták és ők sem kerestek engem Susan és Tom beírattak a gimibe.

3.Fejezet-Alice

A napokban nagyon sokat rajzoltam és egy pár képen meglepődötten fedeztem fel hogy balettoztam.Az egyik képen én és az Alice nevű lány egy balett rúdnál álltunk arabeszkeben.Egy másik képen spárgában voltunk míg a harmadikon fél lábon forogtunk spiccen.Az egyik délután megpróbáltam utánozni a mozdulatokat és könnyen ment mindegyik.Magától értetődően táncoltam bonyolult lépéseket,ugrásokat és forgásokat.Nagyon hajlékonynak bizonyultam mivel gond nélkül mentem le mind a három spárgába.Ez egyik este átmentem Frankiehez és nála néztük a tv-t.Akkor először beszélgettünk komolyan és belsőségesen.
-Örülök neki hogy mi találtunk meg mert végre úgy érzem hogy van egy nővérem!-mondta mosolyogva.
-És is örülök neki.-mosolyogtam neki vissza.
-Tudod most már a család tagja vagy.-mondta és megölelt.Rövid,szőke tincsei csiklandozták az arcomat de boldogan szívtam magamba finom Chanel parfümjének és kiwis samponjának illatát.Amikor a hétvégén bemutattam Frankienek a balett tudományomat leesett állal nézte ahogy táncikálok.
-Hú,olyan vagy mint egy profi!-mondta mosolyogva.
-Tényleg?-kérdeztem boldogan.Nagyon jól éreztem magam mivel Frankie már olyan volt mint a nővérem,Willt is nagyon megkedveltem,Susan pedig úgy viselkedett velem mintha a lánya lennék.Tommal is jóban voltunk csak nem nagyon volt otthon mert dolgozott.
-Tényleg!Nagyon ügyes vagy!Tánc suliba kéne járnod!-mondta.Végre eljött a hétfő és a már vagy 15 rajzommal mentem vissza Dr.Cullen irodájába.Amikor beléptem rögtön Alicet pillantottam meg.Az íróasztalon ült velem szemben.Pont olyan volt mint a rajzokon csak még szebb.Rövid,fekete haja ide-oda meredezett de ettől lett olyan mint egy kis tündér.Hófehér arca csak úgy sugárzott és mézszínű szemeit rám szegezte.Nálam alacsonyabb volt viszont ugyanolyan vékony mint én.Amikor felém indult mintha táncolt volna.
-Úgy örülök hogy megismerhetlek Anabell!Alice vagyok!-mondta sugárzó mosollyal és megölelt.Ugyanolyan csilingelő hangja volt mint nekem és ugyanolyan kecsesen járt mint én.Nagyon hideg volt a teste de jól esett az ölelése.
-Én is!-mondtam.Letettem az asztalra a többi rajzot és helyet foglaltam a szokásos fotelomban.
-Nagyon tehetségesnek tűnsz!-mondta Alice miután megnézte a rajzokat.
-Köszönöm,de nem beszélhetnénk végre arról amiért jöttünk?-kérdeztem türelmetlenül.
-De,persze.-mondta Dr.Cullen.
-Szóval Alice,elmondanád nekem hogy mi ketten honnan ismerjük egymást és miért hasonlítunk ennyire?-kérdeztem Alicehez fordulva.
-A helyzet az hogy én sem nagyon értem ezt az egészet de hoztam valamit!-mondta és elővett egy nagy könyve."Waldorf Családfa"-volt a könyv címe.Alice fellapozta és odaadta nekem a könyvet.
Cecyl Berger-Colin Waldorf
Alice Waldorf/Anabell Waldorf
April Waldorf
-Nagy valószínűséggel Cecyl az anyánk Colin pedig az apánk volt,April pedig a húgunk lehetett.-mondta Alice.
-Anabell Waldorf.-suttogtam a nevem.
-A gond csak az hogy a könyv szerint mi 1856-ban születtünk,egypetéjű ikrek voltunk.17 évesen meghaltunk és a szüleink is meghaltak így April egy árvaházban nevelkedett fel majd született egy lánya így még mindig élnek rokonaink azt hiszem.-mondta Alice.Elkerekedett szemekkel meredtem rá.
-1856?Egy petéjű ikrek?Halál?-kérdeztem értetlenül és magamra majd Alicre majd újra magamra mutattam.
-Anabell!Nyugodj meg!Majd minden megoldódik!-mondta Alice és megfogta a kezem.Minden megoldódik?-ezt már hallottam egy párszor!
-Én most inkább megyek!-mondtam majd felpattantam és kirohantam a szobából majd az épületből.

2.Fejezet-Rejtélyek

-Jó napot!-köszöntem.Dr.Cullen ma is ugyanolyan ész veszejtő volt mint a múltkor csak volt az irodában még egy fiú.Neki is falfehér bőre és méz színű szeme volt mint Dr.Cullennek.Bronz színű haja volt ami szőke vörös és barna keverékéhez hasonlított.Gyönyörű arcának minden egyes vonása tökéletes volt.Olyan földöntúlian szép volt hogy alig hittem a szememnek.Tökéletes arcához tökéletes felsőtest tartozott.
-Helló Anabell!Ő itt az egyik fiam Edward!-mondta Dr.Cullen.A fiú rám emelte gyönyörű tekintetét majd amikor kicsit tovább bámult a kelleténél elkapta rólam a tekintetét és kiviharzott a szobából.
-Hmmm,barátságos fiú.-mondtam mosolyogva.Dr.Cullen eleresztette a füle mellett a megjegyzésemet én pedig helyet foglaltam az íróasztalával szemben lévő fotelben.
-Szóval kérlek mesélj magadról valamit.-mondta nyugodt hangon.
-Az nehéz lesz mivel semmire sem emlékszem!-emlékeztettem szem forgatva.
-Jó.Akkor mondjuk mondd el hogy mi jut eszedbe a zenéről!-mondta Dr.Cullen.
-Semmi.-mondtam.
-Nem emlékszel rá hogy szerettél volna valamilyen művészetet?-kérdezte.Megráztam a fejem.
-Na jó akkor rajzol nekem valamit.Bármit ami az eszedbe jut!-mondta és a kezembe adott egy papírt meg egy ceruzát.Elvettem őket és mintha a kezem magától járt volna rajzolni kezdtem.Nem észleletem magam körül semmit csak öntudatlanul rajzoltam.Amikor befejeztem meglepetten pillantottam a rajzra.Azon egy vékony,alacsony gyönyörű lány volt és én.A lány olyan volt mint egy kis tündér és kobold ötvözése.Gyönyörű arca volt és nagyon hasonlított rám.Csak most vettem észre hogy nagyon szépen rajzolok.Dr.Cullen elkerekedett szemekkel nézte a rajzomat majd amikor észrevette hogy nézem rendezte az arcvonásait.
-Honnan ismered ezt a lányt?-kérdezte Dr.Cullen és a rajzra mutatott.
-Nem tudom.-mondtam.
-Nagyon szép rajz,de szerintem mára ennyi elég lesz.Otthon is rajzold le azt ami az eszedbe jut és hozd be nekem!Jövő hétfőn ugyanekkor!A jövő hétig kölcsön adod nekem ezt a rajzot?-kérdezte a doktor.
-Persze,megtarthatja.Akkor jövőhéten!Viszlát!-mondtam és kecsesen kivonultam a szobából.
-Hát ez rövid volt!-mondta Frankie csodálkozva az ajtó előtt.
-Igen.-mondtam vállat vonva majd elindultam.
-És mit csináltatok?-kérdezte kíváncsian.
-Csak beszélgettünk.-mondtam.
-Te is láttad a fiát?-kérdezte vigyorogva.
-Jah a fiú a rendelőből?-kérdeztem.
-Igen.Ő Edward.Talán még helyesebb mint az apja,nem?-kérdezte.
-Nem tudom nem néztem meg annyira.-mondtam miközben a rajzon gondolkoztam.Igazából nagyon megnéztem Edwardot és tényleg iszonyú jóképű és gyönyörű volt.Amikor visszaértünk Frankiék házához mindenki kíváncsi volt hogy emlékszem-e már valamire de semmi.Ahogy Dr.Cullen tanácsolta kértem egy pár lapot és ceruzát és rajzoltam a szobámba.Leültem az ágyamra és becsuktam a szemem.Megint magától megindult a kezem.Már színes ceruzával rajzoltam így még többet megtudtam az ismeretlen lányról.Hófehér bőre volt akárcsak nekem és ugyanolyan koromfekete haja.Neki rövid volt a haja és minden tincse másfelé állt.Az volt a legfurcsább hogy a képen nekem nem kék szemem volt hanem ugyanolyan mogyoró barna mint a másik lánynak.A képen egy zöld réten ültünk és ő átkarolta a derekamat én pedig a vállára hajtottam a fejem.Nagyon hasonlítottunk egymásra csak én mintha magasabb lettem volna.Még vagy 5 hasonló képet rajzoltam csak különböző helyszíneken.Furcsálltam hogy csak ő meg én vagyunk minden rajzon de más nem jutott az eszembe.Izgatottan vártam a következő Hétfőt és amikor eljött megint zavartan álltam a ruhás szekrényem előtt.Végül egy piros-fekete kockás comb középig érő ing ruhát választottam fekete,magas szárú Converssel és fekete derék övvel a ruhán.A hajamat kiengedve hagytam és a rajzokkal a kezemben indultam a kórházba.Ma Will kísért el.Kopogtattam majd beléptem a már ismerős rendelőbe.
-Jó napot!-köszöntem csilingelő hangomon.
-Szia Anabell!-köszönt mosolyogva.Helyet foglaltam a fotelben és átnyújtottam neki a rajzokat.
-Mindig ugyanazt rajzolom.Magamat ezzel a lánnyal csak más-más helyszínen!-mondtam.Dr.Cullen töprengve nézte a rajzokat jó sokáig.
-Milyen furcsa!Itt barna a szemed!-mondta.
-Tudom én sem értem.-mondtam.
-Anabell tudod én ismerem ezt a lányt a rajzodról de nem tudom elképzelni hogy te honnan ismerheted!-mondta.Mi?Ő ismeri és csak most mondja?
-Honnan ismeri és ki ő?-kérdeztem gyorsan.
-Tudod nagyon hasonlítotok egymásra de testvérek nem lehettek!-mondta töprengve.
-Hahó!Honnan ismeri és ki ő?-tettem fel újra a kérdést türelmetlenül.
-Ő itt Alice Cullen.Az egyik örökbe fogadott lányom.-mondta Dr.Cullen.
-És.....ez.....hogy?-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Nem tudom,én sem értem hogy honnan ismerhetitek egymást.-mondta.
-Hát akkor majd ő elmondja!Hívja ide!-mondtam.
-Anabell!EZ nem ilyen egyszerű!-mondta.
-Miért ne lenne egyszerű!Hívja ide és ő majd elmondja hogy honnan ismerem!-szótagoltam neki a mondandóm.
-Nem vagyok gyenge elméjű,Anabell!-mondta mosolyogva.Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal a combomon.
-Jól van jövő hétfőn ő is itt lesz!-adta be a derekát Dr.Cullen.
-Akkor jó!-mosolyodtam el.
-Hétfőn jövök!-mondta majd kisiettem.
-Will,te ismered ezt a lányt?-kérdeztem és rajzomra mutattam.
-Persze!Ő Alice Cullen!Az évfolyam társad lesz!Mit keres ő ezen a rajzon?És ki rajzolta?-kérdezte.
-Az én rajzom és fogalmam nincs hogy miért rajzoltam le.-mondtam.
-Gyönyörűen rajzolsz!-mondta Will.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.

1.Fejezet-A kezdetek

Halkan kopogott és egy kiszűrődő "szabad" után benyitott.Frankie kicsit sem túlzott.Dr.Cullen tényleg iszonyú jóképű volt.Szőke,haja,falfehér bőre,mézbarna,csillogó szeme és gyönyörű vonású arca volt.Szemei alatt nagy karikák húzódtak de ettől függetlenül is irtó jóképű volt.
-Köszönöm hogy rögtön fogadtál minket!-mondta Susan hálásan.
-Igazán nincs mit Susan,de lássuk a betegünket!-mondta a doktor mire én is beléptem az ajtón.Dr.Cullen szeme jósokáig nézett fürkészően majd megállapodott az arcomon azaz a szememen.
-Anabell vagyok!-mutatkoztam be.
-Nagyon örvendek!Helló Frankie!-köszönt az orvos mosolyogva és elkapta rólam a tekintetét.
-Kimenjünk?-kérdezte Susan.
-Igen,megköszönném.-mondta még mindig mosolyogva.Miután Susan és Frankie kiment helyet foglaltam Dr.Cullennel szemben egy fotelban.
-Szóval,Anabell!Mire emlékszel?-kérdezte.
-Nagyjából semmire.Csak arra hogy Anabell a keresztnevem és hogy 17 éves vagyok.-mondtam. -És arra sem emlékszel hogy hogy kerültél a vízbe?-kérdezte.
-Nem de önnek nem megvizsgálnia kéne?-kérdeztem.
-De.-mondta a doktor.Miután meghallgatta a szívhangomat,ellenőrizte a pulzusomat a csontjaim épségét az ujját a szememhez tette és kérte hogy kövessem a tekintetemmel.
-Nagyon szép szemeid vannak!-mondta miután mint mindenki ő is elveszett lángoló kék pillantásomban.
-Köszönöm.-mondtam kicsit zavartan.
-Úgy tűnik hogy semmi bajod nincs!Makk egézséges vagy!-mondta.
-És mi van az amnéziámmal?Hogy fogom majd vissaznyerni az emlékeimet?Mi lesz velem?Nem lehetek örökké Susannéknél!-borultam ki.
-Nyugodj meg!Megfogjuk találni a családodat.-mondta.
-És mi van ha nincs is családom????Honnan tudjam hogy ki vagyok??Semmire nem emlékszem csak a koromra és a keresztenevemre!-mondtam és az arcomra böktem.
-Idővel majd visszatérnek az emlékeid!Ha akarod bejárhatsz hozzám egy héten egyszer-kétszer mert pszihológiát is tanultam!Megpróbálhatjuk visszahozni az emlékeidet!-nyugtatgatott.
-Az jó lenne,köszönöm.-mondtam hálásan.
-Akkor jövő hétfőn gyere be háromra!És ha jelentkezne valami tüneted rögtön hívjatok!-mondta majd az ajtóhoz kísért.
-Köszönöm.-mondtam mégegyszer majd kisétáltam az ajtón.Susan még bement beszélni pár szót az orvossal én pedig kint várakoztam Frankievel.
-Megmondtam hogy jópasi!-mondta igyorogva amikor meglátta a vágyakozó pillantásomat.Amikor "haza" értünk mind leültünk az asztalhoz megbeszélni a dolgokat.
-Mi van ha több évig fog tartani amíg visszanyerem az emlékeimet?-kérdeztem.
-Természetesen addig nálunk fogsz lakni!-mondta Susan.
-Nem várhatom el tőletek hogy befogadjatok!-mondtam lehajtott fejjel.
-Pedig mi ragaszkodunk hozzá!-mondta Frankie.
-Szeptemberben te is mehetsz Frankivel a gimibe!-mondta Tom.
-De hát nincsenek is irataim!Még a vezeték nevemet sem tudom!-mondtam kétségbeesetten.
-Majd mi mindent elrendezünk!-mondta Susan.Hálásan rámosolyogtam.
-Na,gyere!Majd én körbevezetlek a házban meg mindent megmutatok!-mondta Frankie lelkesen.Mind kiderült az én szobám az lesz ahol felébredtem és ennek örültem mivel nagyon szép és barátságos szoba volt.Frankie szobája élénk rózsaszín falú volt míg Nate szobája olajzöld.
-Dr.Cullen nagyon jó orvos így biztos hogy nem sokára visszatérnek az emlékeid amíg meg nem,mi örülünk neki hogy velünk vagy!-mondta Frankie.
-Nah,gyere kerítünk neked még pár ruhát a cuccaim közül!-mondta és a szobájába vezetett.Gyakorlatilag az összes cuccát kidobálta az ágyára majd a felét felpróbáltatta velem.
-Mit szólnál hozzá a holnap én és a barátnőim elvinnénk vásárolni?-kérdezte sugárzó mosollyal.
-Frankie!Nekem nincs pénzem sőt semmim sincs!-mondtam.
-De nekem pénzem is van és minden más ami kell!Ne izgasd magad a ház állja!-mondta mosolyogva.
A nap hátra lévő részében Frankie folyton az iskoláról,fiúkról,lányokról,ruhákról és cipőkről fecsegett.Este lezuhanyoztam,hajat mostam majd fáradtan dőltem be az ágyamba.Reggel felvettem egy Frankietől kapott farmer rövidnadrágot,egy spagettipántos fekete toppot és a strand papucsot.Miután megreggeliztem Frankie rögtön kocsiba ültetett és elvitt egy közeli bevásárlóközponthoz.A barátnői már ott vártak az épület előtt.Az egyiknek rövid,barna haja volt,rézbarna bőre és szinte fekete szeme.Mint kiderült ő volt Natalie.A másik lánynak a háta közepéig ért a szőke,göndör haja és zöld szeme volt.Mind ketten eléggé megbámultak de azért kedvesek voltak.
-Csajok ő Anabell!Anabell ő Natalie és Serena!-mondta Frankie.
-Húúú,de szépek a szemeid!Kontaklencse?-kérdezte Natalie nagyokat pislogva.
-Köszönöm de nem kontaklencse,igaziak.-mondtam.
-Szóval tényleg semmi re sem emlékszel a múltadból?-kérdezte Serena.Megráztam a fejem.
-Elég a fecsegésből!Irány vásárolni!-mondta Frankie.Az egész bevárásló központot végigjártuk és szinte minden üzletben vettünk valamit.
-Nézzétek ott van az egyik Cullen lány a barátjával!-mondta Serena és a fejével az egyik üzlet felé bökött.Először egy magas,vékony,gyönyörű lányt láttam meg.Falfehér bőre volt akárcsak Dr.Cullenek és ugyanolyan mézszínű karikás szeme,gyönyörű vonású arca.Hosszú,szőke,selymes haja a háta közepéig ért.A fiúnak rövid,göndör,fekete haja volt.Jó magas és izmos volt és ugyanolyan fehér bőrű és mézszínű szemű mint Rosale.
-A neve Rosalie.A fiú Emmet.-súgta Frankie miközben engem is abba az üzletbe tolt ahol ők vásároltak.Mind ketten alaposan végig mértek minket majd rajtam állapodott meg a tekintetük.Zavartan elfordultam és tovább sétáltam a boltban.Próbáltam nem venni tudomást Emmet és Rosalie kíváncsi tekintetéről,kevés sikerrel.
-Frankie!Délután levinnél oda ahol megtaláltatok?-kérdeztem amikor visszaértünk a házba.
-Biztos vagy benne?-kérdezte.Határozottan bólintottam.Délután egy bő,fehér ruhát vettem fel és már indultam is Frankie és Will oldalán mivel ő is csatlakozott.
-Azt hiszem pontosan itt feküdtél.-mondta Frankie a parton.Gyönyörű volt a kék ég,a hullámzó,kék tenger és a homokos part.A nap erősen tűzött.Leültem a parta és csak a lábamat lógattam bele a vízbe.Reméltem hogy emlékezni fogok valamire de csak a fájdalmat éreztem.Lassan elkezdtek potyogni a könnyeim de Frankie és Will szerencsére nem vették észre mert bementek a vízbe.Én inkább csak kintről sírva figyeltem őket.Amikor a part felé indultak megtöröltem a szemem és erőt vettem magamon hogy feltudjak állni.A vasárnapot a házban töltöttem és segítettem Susannek hogy legalább valami hasznuk legyen a jelenlétemből.Végre eljött a hétfő és Frankie elvitt Dr.Cullenhez.Kicsit ideges voltam és egy órába telt mire sikerült kiválasztanom hogy mit vegyek fel.Végül egy szürke-fekete zebra mintás,rövid,vászon szoknyát vettem és egy fekete pántnélküli csőtoppot ami hagyott kivillani egy kis részt a lapos hasamból.Frankie választotta nekem még a múltkor bevásárlás közben.Szoros cofba fogtam a hajam majd elindultam Frankivel.A kórházban kopogtattam majd beléptem a dolgozószobájába.

Prológus

Sötét volt.Lassan kinyitottam és pislogtam egy párat.Túl hirtelen jött a fény így csak elmosódott foltokat láttam.
-Hol vagyok?-motyogtam.
-Nyugodj meg,biztonságban vagy.És amúgy én William azaz Will vagyok.Én és a családom találtunk meg eszméletlenül a parton.-magyarázta a fiú.Milyen parton?Hogy kerültem a partra?
-Anya gyertek felébredt!-kiabált a fiú.Lépéseket hallottam majd kinyílt egy ajtó.
-Hát végre felébredtél!-mondta egy kedves női hang.
-Hallja amit mondunk?-kérdezte egy másik hang.
-Igen,hallom.-mondtam rekedten.Nagyon fájt a torkom és rögtön odakaptam hozzá.
-Biztos a sós víz marta ki a torkodat!Mindjárt készítek egy teát!-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-suttogtam.Megint csak lépéseket hallottam,gondolom elment a nő.
-Ő az anyám volt Susan.-mondta a Will nevű fiú.
-Will én is itt vagyok!-mondta valaki élesen.
-És az én kedves húgocskám,Frankie.-mondta Will.
-Mesélnél magadról egy kicsit?-kérdezte egy lány hang,gondolom Frankie.
-A nevem Anabell.-mondtam.
-Még valami?-kérdezte a fiú.
-17 éves vagyok.-mondtam.
-Én is!-monda boldogan.
-Többre nem emlékszem.-mondtam elfúló hangon.
-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen William!Ne faggasd már szegényt!-mondta Frankie és hallottam hogy tarkón vágja a testvérét.
-Meghoztam a teát!-mondta Susan.Ülőhelyzetbe tornáztam magam.Susan a számhoz emelte a csészét én pedig mindent kiittam belőle.Már is jobban éreztem magam.Már nem voltam szomjas és a torkom sem fájt.
-Mintha kék lángok égnének a szemedben.-mondta Will elveszve a tekintetemben.Elfordítottam a fejem és megint megpróbáltam visszaemlékezni az életemre de semmi.
-Ja ez a ujjadon volt csak levettük hogy ne vesszen el!-mondta Will és átnyújtott egy gyönyörű gyűrűt.Ezüst színű volt és egy ugyanolyan színű kő volt benne mint a szeme.Ránézésre gyémántnak vagy valami drágakőnek tűnt és gyönyörűen csillogott.Ez volt az egyetlen tárgy ami a múltamhoz kötődött.
-Köszönöm.-suttogtam miközben felhúztam a gyűrűsujjamra a gyűrűt.Pont jó volt rá.
-Azt hiszem meg kéne beszélnünk pár dolgot.-mondta Susan.
-Ne most anya!Nem látod hogy milyen fáradt?Majd inkább holnap!-mondta Will.Megértően bólintott és mind kimentek a szobából.Egy ideig csak feküdtem és gondolkoztam de egy idő után elnyomott az álom.Amikor újra felébredtem a napsugarait láttam átférkőzni a függönyön.Lassan felültem majd elindultam az ablakhoz.Csak most vettem észre hogy egy fehér hálóing van rajtam.Nagyon lassan mentem de egész erősnek bizonyultak a lábaim.Elhúztam a függönyöket és élveztem a napsugarait a bőrömön.Csukott szemmel álltam az ablak előtt egy darabig de aztán visszaültem az ágyamra.Halk kopogtatást hallottam.
-Szabad!-mondtam.
-Jó reggelt!Hoztam még teát!-mondta Susan mosolyogva amikor bejött.
-Köszönöm.-mondtam és egy halvány mosoly kíséretével elvettem a teát majd rögtön lehajtottam.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De egy kicsit.-ismertem be.
-Akkor kerítünk neked valami ruhát Frankietől és miután megreggeliztél el kéne vinni téged egy orvoshoz hogy nincs-e komolyabb bajod!-mondta Susan.Bólintottam és követtem őt a mellettem lévő szobába.
-Frankie!Kérlek adj kölcsön valami ruhát Anabellnek!-mondta Susan a lányának.Frankie az ágyán ült és egy magazint lapozgatott.
-Szívesen!-mondta mosolyogva.
-Jól van miután végeztetek gyertek le reggelizni!-mondta Susan majd kiment a szobából.
-Amilyen vékony vagy lehet hogy egy kicsit nagyok lesznek rád a ruháim!-mondta miután alaposan végig mért.Kotorászott egy kicsit a szekrényében majd előhúzott egy fekete ruhácskát meg egy pár fehérneműt.
-Ez már rám nem jó szóval lehet hogy rád pont jó lesz!-mondta majd kiment hogy nyugodtan átöltözhessek.Jók voltak rám Frankie ruhái és a fekete ruhácska tökéletesen simult az alakomhoz.
-Kész vagyok!-szóltam neki.
-Nagyon jól áll!-mondta mosolyogva majd még átnyújtott egy pár fekete strand papucsot.
-Köszönöm.-mondtam a ruhákra bökve.
-Ugyan nincs mit!Majd elmegyünk és veszünk neked pár ruhát mivel meztelenül még sem szaladgálhatsz!-mondta csillogó szemekkel és levezetett a konyhába.Ott ült a család egyetlen tagja akit még nem ismertem,Susan férje azaz Frankie és Will apja..Amint meglátott felpattant és rám mosolygott.
-Szia!Tom vagyok!-mondta és kezet nyújtott nekem.
-Anabell.-mondtam bár már úgy is tudta a nevemet.
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte Susan miután leültetett.
-Nem tudom,ami van.-mondtam elgondolkozva.Susan elmosolyodott majd egy nagy adag palacsintát rakott le elém mindenféle szószokkal.A csoki öntetet választottam és nyomtam rá egy nagy adagot.Lassan az egészet eltüntettem.Közben megérkezett Will is így már öten ültünk az asztalnál.
-Ööö,milyen nap van ma?-kérdeztem zavartan.
-2010.Augusztus.10ó-e.Péntek.-mondta Frankie.
-Mire emlékszel az életedből?-kérdezte Will.
-Arra hogy Anabellnek hívnak és hogy 17 éves vagyok.-mondtam.
-Semmi más?Család név?Barátok?Szülők?-kérdezte.
-Semmi más.-mondtam szomorúan.
-Nyugodj meg!Majd csak az eszedbe fognak jutni a dolgok!-mondta Frankie.Hálásan néztem bele barna,őzike szemeibe.Nem értettem hogy mivel érdemeltem ki ezt a kedvességet de örültem neki.
-Megyek és felhívom Dr.Cullent!-mondta Susan és felállt az asztaltól.
-Tulajdonképpen hol is vagyok?-kérdeztem.
-Forksban!-mondta Will.
-Beszéltem a doktorral!Azt mondta hogy nyugodtan mehetünk!-mondta Susan mosolyogva.
-Elkísérlek titeket!-mondta Frankie.
-Jól van,akkor indulhatunk?-kérdezte Susan.Lassan bólintottam és követtem Susant.Az utcán nagyon meled volt és erősen sütött a nap,már értettem hogy mitől ilyen barnák.A velünk szembe jövő emberek mind megbámultak és megbabonázva nézték lángoló kék szemeimet.Kicsit zavart a nagy rivaldafény így próbáltam elbújni Frankie mellett.
-Te vagy Forks új látványossága!-mondta Frankie nevetve.
-Ennek most örülnöm kéne?-kérdeztem.
-Igen!A legtöbb lány örül a nyilvánosságnak de úgy tűnik te nem csak kívül hanem belül sem vagy átlagos!-mondta Frankie még mindig nevetgélve.
-És ki ez a doktor Cullen?-kérdeztem.
-Egy 10 pontos pasi!Hihetetlenül jóképű de sajnos házas és öt gyereke van.-mondta Frankie.
-Ha öt gyereke van nem lehet valami fiatal!-mondtam.
-Csak fogadott gyerekei!Nem lehet több 25-nél vagy 30-nál!-mondta Frankie.
-Frakie muszály mindig pletykálnod?-szólt rá Susan a lányára.
-Anabellnek joga van tudni hogy kihez megy kivizsgálásra!-mondta Frankie védekezően.Lassan megérkeztünk a foksi kórházhoz és Susan egy Dr.Cullen feliratú ajtóhoz vezetett.