22.Fejezet-A kirándulás

-A suliban találkozunk!-kiáltott majd felpörgette a motort és elhajtott.Olyan gyorsan hajtott hogy egybefüggű falnak néztem a melletünk elsuhanó tájat.Alice a kocsihoz fűződő történetet mesélte boldogan.
-Szerinted Rosalie sajnálja hogy Carlise átváltztatta ahelyett hogy hagyta volna meghalni?-kérdeztem hirtelen.Alice az út helyett engem nézett fürkésző pillantásával.
-Nem hiszem hogy bánja hogy Carlise nem hagyta meghalni csak Rosalie nem elégszik meg azzal amilye van.Tudod,Rosalie nagyon szeretne gyereket de a vámpíroknak nem lehet és Rose ezt nagyon bánja.-mesélte Alice.Közben megérkeztünk az iskolához és Alice beparkolt egy üres helyre.MIndenki tátott szájal bámulta az autót majd minket.Serena és Natalie is a parkolóban álldogáltak és minket bámultak.Mosolyogva odaintettem nekik ők pedig kevésbé lelkesen viszonozták majd összesúgtak.Alice gonoszan elvigyorodott és a lányok felé nézett.
-Miről súgdolóznak?-kérdeztem.
-A hasonlóságunkról aztán arról hogy milyen felvágós az autó,és arról hogy miért velem vagy helyettük.-mondta Alice.Csak egy fintort vágtam.Alice megállt egy padnál és leült.Mellé ültem ő pedig a téli szüneti tervveiről beszélt nekem.Norvégiába szeretne utazni a téli szünetre és azt akarja hogy én is mennyek velük.Közben beparkolt még két méreg drága kocsi.Az ezüst Volvo és a sötétszürke Ferrari.A ferrariból Jasper és Nate szállt ki míg a Volvóból Rosalie,Emmet és Edward.Közben feltűnt a parkolóban Frankie és Will is.Mosolyogva integgetem nekik de FRankie úgy tett mintha nem látná Will pedig mosoly nélkül visszaintett.
-Mindjárt jövök!-mondtam Alicenek majd Frankiehez siettem.
-Hali!Látom meggyógyultatok!-mondtam mosolyogva.
-Ó,eszedbe jutott hogy létezünk?Milyen megható!-mondta Frankie gúnyosan.
-Jajj,ne csináld már!Te is tudod hogy nem felejtettem el hogy léteztek csak egy kicsit Alicéknél voltam!-mondtam.
-Kicsit?Mindig ott vagy!-mondta Frankie élesen.
-Sajnálom hogy vannak barátaim!-mondtam mérgesen.
-Ez nem lenne baj de neked már csak ők léteznek!Nem is értem hogy miért vagy velük,olyan furák!-mondta Frankie.Hallottam a hangján hogy nem furákat akart mondani.
-Nem is ismered őket!-mondtam.
-Tudod mit?Nem is akarom megismerni őket!-mondta Frankie majd faképnél hagyott.Will felé fordultam aki csöndben állt mellettünk.
-Te is haragszol?-kérdeztem.
-Nem haragszom,Bella.-nyugtatott meg.
-Köszönöm.-mondtam majd rámosolyogtam és visszamnetem Alicehez.
-Sajnálom hogy miattam haragszanak rád a barátaid.-mondta ALice.
-Nem a te hibád,hanem az enyém.-sóhajtottam.Még mielőtt megpróbált volna megvígasztalni Alice megszólaltam.
-Mennyünk órára!-mondtam és elindultam az épület felé.A hideg szél csípte az arcomat és össze-vissza fújta a hajamat.Ilyenkor irigyeltem Alice rövid tincseit.AZ első két órám dupla rajz volt aire csak Alicel jártunk együtt.Így leültünk az utolsó padba az ablak mellé és csöndben vártuk a becsöngetést.Alice láthatólag nagyon törte valamin a fejét aminek én nem nagyon örültem.Rajzon portrét kellett rajzolnunk a padtársunkról.Mivel már nagyon sokszor rajzoltam le Alicet most is gyönyörűre sikerült és nagyon valósághűre.Az ő rajza is szép lett rólam csak nem tudta olyan tökéletesen tónusozni mint én.Lassan telt a nap.Frankie levegőnek nézett,ALice próbált felvidítani de egész nap a gondolataimba mélyedve néztem magam elé.Suli után Alice haza vitt és segített felcipelni a cuccaimat majd elbúcsúzott és haza ment.Amint kipakoltam átmentem Frankiehez hogy beszéljünk.Hangosan szólt a kedvenc száma:The Saturdaystől a Just Can't get enough.
-Frankie!Beszéljük meg!-próbáltam túl üvölteni a zenét.
-Nem hallom de nem is érdekel!_kiabálta Frankie.Mérgesen kikapcsoltam a zenét majd leültem FRankie ágyára.
-Ne haragudj!-mondtam.
-Azért mert rám se bagóztál vagy azért mert nem szóltál nekem róla hogy egy szívdöglesztő pasi érkezett a suliba?-kérdezte FRankie az elején még kicsit dühösen de a mondat végén már vigyorgott.
-Nate?-kérdeztem.
-Igen!-vágta rá.
-Bocsi,én még ott tartottam hogy Jacob a menő.-mondtam mosolyogva.
-Hát,igen.JacobDe Nate a leghelyesebb pasi a suliban.-sóhajtott Frankie.
-Hát,nem tudom szerintem Edward sokkal de sokkal helyesebb.-mondtam csillogó szemekell.
-Csak nem?!-kiáltott fel Frankie.
-Csak nem mi?-kérdeztem értetlenül.
-Tetszik neked?-kérdezte mohón.Nem válaszoltam.
-Tetszik neked!-mondta Frankie vigyorogva.
-Tudod én holnap nem érek rá és arra gondoltam hogy elmehetnél helyettem Jacobhoz!-tereltem a témát.Ez bejött.
-Milyen dolgod van?Tud erről Jacob?Éa mi van ha nem fog örülni nekem?-zúdította rám a kérdéseit Frankie.
-Túrázni megyek Edwarddal,Jacob még nem tudja és biztos örülni fog neked!-mondtam.Az Edward szót próbáltam minnél halkabban kiejteni.
-Edward Cullennel?-kérdezte Frankie még szélesebb mosollyal az arcán.
-Igen,miért?-kérdeztem.
-Te és Edward Cullen?-tátogta.
-Én és Edward barátok vagyunk.-mondtam nyomatékosan.Igazából nem tudtam volna megmondani hogy Edward nekem mim de a barát szó talán szóba jöhetett.Igazából én ennél többre vágytam de ő valószínüleg nem.
-Elmegyek de csak akkor ha előre szólsz Jacobnak!-jelentette ki Frankie.
-Jó,megyek és felhívom!-mondtam és elővettem a mobilomat.Átmentem a szobámba és kikerestem Jacob számát.Két csörgés után fel is vette.
-Halló!-szólt bele rekedtes hangján.
-Szia Jacob!Bella vagyok.-mondtam.
-Szia Bella!
-Sajnos nem tudok holnap menni mert közbe jött valami.
-Óóóó,kár.De jövő szombaton azért jössz?
-Igen.Viszont arra gondoltam ha már én nem tudok menni Frankiet megtaníthatnád motorozni!
-Öööö,jó persze.Ugye Susan nem bánja?
-Hát,ami azt illeti Susannek nem kéne szólni erről a motorozásról.
-Bella!Nem hazudhatok Susannek!
-Nem is kell hazudnod!Csak ne szólj róla senkinek és valami elhagyatott helyre menjetek!
-Na jó,Frankie jöjjön át 1-re hozzánk.
-Köszönöm.Szia!-köszöntem el és letettem.
-El van intézve!Nagyon örült neked!-mondtam mosolyogva.Gyorsan eltelt az este vacsoráztunk,fürödtem,hajatmostam aztán fáradtan feküdtem le az ágyamba..Másnap 10 körül ébredtem.Megreggeliztem majd elővettem a mobilomat.Edwardot hívtam aki rögtön felvette.
-Edward?Bella vagyok!
-Szia!Átmenjek érted?-kérdezte.Még a telefonban is ugyanolyan bársonyos volt hangja.
-Aha,az jó lenne.Mondjuk egy óra múlva,oké?
-Rendben.Egy óra múlva a házatok előtt!-mondtam majd kinyomta a telefont.Visszazuhantam az ágyamba és még egy fél órára visszaaludtam.Amikor újra felébredtem fogatmostam aztán elkezdtem túraruhát keresgélni.Az idő hideg,szeles és esős volt.Egy farmer csőnadrágot vettem,fekete tornacipőt,egy toppot arra hosszú újjú pólót,kapucnis pulcsit,fekete széldzsekit és egy nagy,vastag kendőt tekertem a nyakam köré.A hajamat szoros copfba fogtam majd elköszöntem a többiektől és kimentem a házból.AMint átléptem a küszöböt megjelent az ezüst Volvo a ház előtt.
-Helló!-köszöntem mosolyogva amikor beszálltam a kocsiba.
-Szia!Készen állsz a túrázásra?-kérdezte csibészesen vigyorogva.
-Naná!-vágtam rá rögtön.Edward gázt adott és szélsebesen indult meg az úton.
-Pontosan hová is megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Először körülnézünk a Forks melletti erdőkben aztán felnézhetünk a hegyekbe is ha akarod.-mondta.Blintottam és az ablak mellett elsuhanó tájat figyeltem.Edward lefékezett majd leparkolt egy kis erdei ösvény mellett.Kipattant a kocsiból és még milelőtt megmozdulhattam volna kinyitotta nekem az ajtót.Edward arréb húzta nekem az ágakat,elkapott amikor megbotlottam és segített átmászni a kidőlt farönkökön.Az erdő gyönyörű volt de sajnos semmi sem jutott az eszembe.Mondjuk nem is nagyon figyeltem a tájat csak őt bámultam tátott szájjal mint egy idióta.Az eső szemerkélni kezdett ezért felvettem a kapucnimat és becipzároztam a dzsekim.
-Semmi?-kérdezte Edward amikor leültünk egy farönkre pihenni.
-Semmi.-mondtam szomorúan.
-Van egy ötletem!-mondta csillogó szemekkel és felsegített majd tovább indult
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-mondta titokzatosan.Jó 40 perce gyalogoltunk már amikor a fák ritkulni kezdtek és egy kis fény is átszűrődött a nagy ágak között.Gyorsabb tempóra kapcsoltam és a fény felé siettem.Amikor kiléptem a fák közül egy kis kör alakú tisztáson találtam magam.A fű zöld volt és így virágtalanul is gyönyörű látványt nyújtott.A fűn ezüstösen csillogott az eső az ég kezdett kitisztulni és a sötétszürke egybefüggű réteg alól kezdtek előbújni a fehér felhők és a kék ég.Becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam mintha máshol lettem volna.Egy ugyanilyen tisztás csak nagyobb és a közepén egy kis ház állt.Ragyogóan sütött a nap ameddig a szem ellát zöld fák és színes virágok borítottak mindent.Három lány ült a fűben.Ugyan az a gyönyörű vörös és szőke lány mint a múltkor.Csak annyi volt a különbség hogy volt még velük egy fekete hajú lány.Rögtön ráismertem magamra.Én voltam de közben mégsem.A mostaninál is sötétebb volt a hajam színe és volt benne egy kis kékes tónus.A bőröm ugyanolyan hófehér volt csak ezüstös fényt árasztott.Nagy kék szemeiban tisztán kirajzolódtak a kék lángok.Gyönyörű voltam.Hirtelen több dolog is beugrott.Lassan visszajött minden.Emlékeztem a múltamra.A vörös hajú lány Fianna a szőke pedig Leila.Mindenre emlékeztem!Boldogan nyitottam ki a szemem hogy újra a jelenben találjam magam.
-Bella,jól vagy?-kérdezte Edward ilyedten.Nem értettem hogy mi a baja egészen addig amíg ki nem nyitottam a szemem.Csak most vettem észre hogy furán szikrázik körülöttem a levegő én meg abszurd módon csillogok.....................
A következő amire emlékszem azaz hogy a fűben fekszem.Kinyitotam a szemem de csak elmosódott foltokat láttam.Három alak hajolt fölém.Pislogtam egy párat és kitisztult a kép.Először Edward aggódó arcát pillantottam meg aztán Fiannát és Leilát.Fianna egy halványzöld ruhácskát viselt míg Leila halványrózsaszínt.Egyikük lábán sem volt cipő.Fogalmam sem volt hogy hogy kerültek ide minden esetre nagyon örültem.Felpattantam és boldogan öleltem meg őket.

21.Fejezet-cím nélkül

Sziasztok!Sajnálom a késést de most a szünetben elutaztam és ezen a héten pedig vagy 5 tz-vel kínoztak meg a tanárok.Minden esetre most visszatértem és remélem még mindig érdekel titeket a történetem!
Kommenteket kérek szépen! :-)
Puszi:Serena
Jah és elnézést a hibákért de bedöglött a gépem és most is csak 5 percre tudtam ideülni a nővérem laptopjához.
Alice lefékezett és csak most vettem észre hogy a Cullen villa előtt állunk.
-Bella,maradsz éjszakára is?-kérdezte Carlise miközben segített nekem a cipekedésben.
-Igen,persze csak akkor ha nem baj!-mondtam bizonytalanul.Carlise elvette tőlem a zacskókat és rám mosolygott.
-Dehogy baj!-mondta és bement a házba a cuccokkal együtt.
-Jasper,Emmet és Nate elmentek.-mondta Carlise.Az utolsó szót olyan nyomatékosan mondta hogy rögtön tudtam hogy vadászni mentek.
-Akkor nézünk filmet?-kérdezte Bonnie türelmetlenül.
-Először a kötelesség!Nekünk leckét kell írnunk!-mondta Alice.Mivel Rosalie másik évfolyamba járt és nem kaptak leckét Bonnieval maradt és lefoglalta amíg Esme és Carlise főzőcskézett én pedig Alicet követtem fel az emeletre.
-Esmének és Carlisenak nem baj hogy főzniük kell?-kérdeztem.
-Nem.Imádnak a konyhában főzőcskézni!-mondta ALice nevetve.Csak most vettem észre hogy nem is Alice szobája felé tartunk.Ö közben benyitott egy szobába.
-Szia Edward!Akarsz velünk leckét írni?-kérdezte olyan vidáman mitnha fagyizni hívta volna meg.
-Van más választásom?-sóhajtott Edward.Halk zene szólt és nekem rögtön beugrott egy emlék.Egy kis ház a fák között ugyan ez a szám és két elmosódott alak.
-Debussy?-kérdeztem.
-Ismered Claire De Lunet?-kérdezte Edward meglepetten.
-Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.Alice közben már leült a földre,Edward vele szemben én pedig közéjük.A leckét gyorsan összedobtuk mivel ők már vagy 100-adjára járják ki a gimit nekem pedig automatikusan beugrottak a válaszok.Közben már 7 óra lett így Bonnieval leültünk vacsorázni.
-Biztos hogy nem vagy éhes?-kérdezte Bonnie Alicetől aki leült velünk szemben.Carliset behívták dolgozni,Edward zenét halgatott a szobájában,Esme és Rosalie pedig elugrottak vásárolni egy közeli szupermarketbe mert állítólag kifogytak az élelmiszerekből.
-Nem kérek,köszi.-mondta Alice.
-Képzeld,Alice beugrott valami amikor meghalottam Edward szobájában azt a számot!-súgtam neki miután megvacsoráztunk és leültünk a nappaliban.
-Tényleg,mi?-kérdezte.
-Nem is tudom.Egy kis ház az erdőben.Ugyan ez a szám szólt és még két elmosódott alak.-mondtam.
-Tudod,mit?Menj fel Edwardhoz és kérj tőle pár cd-t hátha még beugrik valami a zenék miatt!-mondta Alice.
-Oké.-bólintottam és az emelet felé vettem az irányt.Még mielőtt kopogtathattam volna kinyílt az ajtó.Edward mosolyogva állt.
-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem,Gyere be!-mondta és arréb lépett hogy beengedjen.Megint berakta azt a számot én pedig leültem a kanapéjára és csukott szemel hallgattam.Ő a cd lejátszó mellett állt és lemertem volna fogadni hogy engem néz.Csak a zenére koncentráltam és meg is jött a várt hatás.Kezdett tisztulni az emlékkép.Két lány volt még rajtam kívül a szobában.Mosolyogva táncoltunk mind a hárman.Az egyik lánynak göndör,tűzörös haja és ugyanolyan kék szeme volt mint nekem.A másik lány Rosaliera emlékeztetett.Hosszú,szőke haja és szintén kék szeme volt.Mind a két lány gyönyörű volt.A szemükben nekik is ott lobogott az a furcsa tűz.Olyan kecsesen és egyszerre mozogtunk hogy azt eddig elképzelni sem tudtam.Kinyitottam a szemem és újra Edward szobájában voltam.
-Nah,valami?-kérdezte.
-Két lány.Ennyi.-sóhajtottam mivel ezzel az emlékkel nem megyek túl sokra.
-Milyen zenéket szeretsz,mit adjak?-kérdezte.
-Nem tudom.-vallottam be lehangoltan.Edwarddal nagyon sok cd-t végig hallagattunk de sajnos semmi más nem ugrott be.
-Szóval mi a te történeted?Elmeséled?-kérdeztem.
-Kíváncsi vagy rá?-kérdezte Edward egy hamiskás félmosollyal az arcán.Még órákig képes lennék bámulni gyönyörű arcát.-gondoltam magamban.
-Nagyon.-mondtam.Edward mellém ült és egy kis szünet után belekezdett.Amikor mellém ült egy pillanatra elakadt a lélegzetem és nem értettem hogy ez miért van.Miután újra lélegeztem gyorsan dobogott a szívem.Finom illatát mélyen magamba szívtam és legszívesebben azt a kicsi távolságot is áthidaltam volna ami köztünk volt.Nem tudtam levenni a szememet a gyönyörű arcáról,aranyszínű szeméről és bronzbarna,kócos hajáról.Amíg mesélt én végig őt figyeltem.Szomorú volt ahogy keserűen mesélt a halott szüleiről,a spanyol nátháról,az átváltozásról és a vámpírkénti létezéséről.A hangjából azt vettem hogy ki nem örül a halhatatlanágnak és örök fitalaságnak.
-Nem örülsz neki hogy Carlise megharapott?-kérdeztem.
-Néha igen,néha nem,de mindegy is most már nem tudok rajta változtatni.-mondta.
-Szóval az emlékedben a ház egy erdőben volt?-kérdezte Edward más vizekre terelve a beszélgetést.
-Igen.Miért?-kérdeztem.
-Itt a környéken sok erdő van!Ha akarod elviszlek egy párba és hátha beugrik valami!-ajánlotta fel.
-Tényleg?Az jó lenne!-mondtam lelkesen.Kételkedtem benne hogy pár fa láttán beugrana valami de az hogy vele tölthettem egy egész napot nagyon csábítóan hangzott.Kicsit elkeserített amikor rájöttem hogy ő valószínüleg nem úgy tekint rám mint én rá.
-Akkor szombaton?-kérdezte Edward.
-Szuper!-mondtam izgatottan.A mosoly leolvadt az arcomról amikor eszembe jutott hogy szombatra elígérkeztem Jacobnak.Gyorsan átgondoltam a lehetőségeimet és egy nagyszerű ötletem támadt.Frankie megy el helyettem!Sugárzó mosollyal mentem le a földszintre a nyomomban Edwarddal.Közben megjöttek a fiúk is.Alice Jasper ölében ült egy fotelban,Rosalie és Emmet Bonnie mellett ültek a földön és vele építkeztek fakockákból,Esme valami természet filmet nézett Nate pedig gyanús tekintettel méregetett minket.Edward kihívóan nézett rám én pedig egy gíors sóhaj után lekuporodtam Emmet mellé.
-Bonnie,gyere!Elmegyünk fürödni aztán még megnézhetjük a rajzfilmedet!-mondta Esme mivel már 8 órát ütött az óra.
-Én is elmegyek zuhanyozni!-mondtam.
-Kikészítettem neked a fürdőbe mindent!-szólt utánam Alice.
-Köszi-kiáltottam vissza majd bementem a fürdőbe.Mivel már tegnap hajat mostam csak lezuhanyoztam,fogatmostam,megfésülködtem és belebújtam az Alice által kiválasztott hálóingbe.A múltkor is ezt kaptam kölcsön.Fekete,selyem hálóing csipke szegéllyel.Amikor visszamentem a nappaliba Bonnie is ott volt már a kék pizsamájában és épp egy hatalmas adag popkornt próbált meg beletuszakolni a szájába.
-Vigyázz meg ne fulladj!-mondtam neki mosolyogva miközben leültem mellé.Bonnienak végül sikerült lenyelni a popkornt és továbbra is lélegzett.Átmászott az ölembe és kényelmesen elhelyezkedett rajtam.Nekem kicsit uncsi volt a film ezért Bonniet átraktam Rosalie ölébe és inkább kölcsön kértem Alice Ipodját majd visszamentem a szobámba.Kopogtatást hallottam ezért kikapcsoltam a zenét.
-Gyere!-mondtam.Nate lépett be a szobámba.
-Nem akarsz átjönni a szobámba pókerezni?-kérdezte vigyorogva.
-Milyen póker?-kérdeztem gyanakvóan.
-Vetkőző póker!-mondta vidáman.
-Jajj,Nate!Ne fárassz már!-mondtam és neki dobtam egy párnát az ágyról.Gyorsan kitért előle és csalódottan kiment.Újra elindítottam a zenéket és már majdnem elaludtam amikor újabb kopogtatás hangzott fel.
-Nate!Nem akarok veled vetkőzőpókert játszani!-szóltam ki ingerülten.
-Rosalie vagyok!-modta egy lágy hang az ajtó mödül.Teljesen ledöbbentem.
-Oooh,Rosalie!Gyere be!-mondtam barátságosabban.A sötét szobában szinte világított a hófehér bőre.Leült mellém az ágyra.
-Sajnálom azokat amiket délután mondtam de komolyan gondoltam!Ugye,tudod hogy tényleg veszélyesek vagyunk?-kérdezte.
-Tudom,de akkor sem félek tőletek!-mondtam határozottan.
-Furcsa egy lány vagy,Bella!A legtöbben már rég sikítva rohantak volna el előlünk!És neked is ezt kéne tenned!-mondta elgondolkoza.
-Ami azt illeti nem tudom hogy ki vagy mi vagyok szóval............Amúgy ennyire szeretnéd hogy elrohanjak?-kérdeztem.
-Nem,Nem erről van szó,csak akár hiszed akár nem féltelek!Téged,Bonniet és Alicet is!-mondta.
-Alicet miért félted?-kérdeztem értetlenül.
-Nagyon szeret téged!-mondta.Nem értettem hogy Rosalie mire akar kilyukadni de bólintottam.
-Ha féltesz akkor miért utálsz?-kérdeztem .
-Én nem utállak,Bella.Csak nem értelek.Nem értem hogy miért egy csapat vámpírral barátkozol ahelyett hogy megpróbálnál normális életet élni!Én ezt tenném!-magyarázta.
-Nekem ti nem egy csapat vámpír vagytok hanem a családom!És ott van Alice!Ő a testvérem!Hogy hagyhatnám ott azért mert vámpír?Miért ítélnélek el titeket?Nem vagytok gyilkosok,bűnözők vagy gonoszak!-mondtam.
-Tudod Bella,én már öltem embert!Nem is egyet!-mondta Rosalie.Egy ideig döbbentem bámultam rá majd megráztam a fejem.
-Nem számít.Biztos megvolt rá az okod.-mondtam.
-Ami azt illeti,tényleg meg volt rá az okom de ez attól még nem ment fel a tettem alól!-mondta.Láttam a szemeiben a szomorúságot de volt benne valami furcsa elégedettség.
-Miért?Miért öltél?-suttogtam.
-Alice gondolom nem mesélte el nekem hogy miért változtatott át Carlise.-mondta halkan.Megráztam a fejem ezért felsóhajtott és mesélni kezdett.
Csöndben hallgattam végig Rosalie történetét ami borzalmasan szomorú volt.Megértettem hogy miért tette azt amit tett.
-Én is ezt tettem volna.-mondtam halkan.
-Most ezt gondolod.De nem hiszem hogy tényleg megtennéd Bella!Te túl jó vagy ehhez!-mondta.
-Jóság ide vagy oda,bosszút állnék!-mondtam határozottan.
-Most már aludj,Bella.Késő van és holnap suli!-mondta és felállt az ágyamról.
-Rosalie!-szóltam még utána.Megfordult és kérdőn nézett rám.
-Én még most ítéllek el!És tudom hogy te nem igazán kedvelsz de azért én szeretlek!-mondtam neki.
-Köszönöm Bella.És én is ugyanígy érzek!Jó éjt!-mondta majd halványan elmosolyodott és már el is tűnt.
Még sokáig feküdtem és a Rosalivel folytatott beszélgetésen gondolkoztam.Végül valamikor nagyon későn elnyomott az álom..Mélyen aludtam és reggel Alice szólongatására ébredtem.
-Bella!Fel kell kelned vagy elkésünk!-mondta halkan.
-Haggyál!-morogtam és a fejemre tettem egy párnát.Alice halkan felkacagott és levette az arcomról a párnát.
-Bella!Kelj fel!-mondta.Nagyot sóhajtottam,lerúgtam magamról a takarót majd nagy nehezen felültem az ágyban.
-Van még időm inni egy kávét?-kérdeztem.
-Már meg is csináltam neked!Lent van az asztalon pont ahogy szereted!-mondta mosolyogva.Felkecmeregtem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.Az ujjaimmal hátra feésültem az arcomból a hajamat hogy jobban lássak.Tényleg ott volt a konyhaasztalon a kávém de kávémon kívül még majdnem az egész Cullen család is ott volt és persze Nate
-Jó reggelt!-mondtam nem túl lelkesen majd lerogytam egy székre és magamba döntöttem az egész bögre kávét.Nagy ásítások közepette vonszoltam magam vissza a szobámba.Alice addigra már kikészített nekem tiszta ruhát az ágyamra.Egy fehér,elég feszülős,csőfarmer volt,sötétkék övvel és egy világoskék V-kivágású pólóval.Egy fehér kardigán is volt még kikészítve fehérneművel és egy sötétkék tornacsukával.Gyorsan belebújtam a ruhákba amik furcsamód pont jók voltak rám.Csak most esett le hogy ezek a tegnap vásárolt ruháimnak részei.Megéfsültem a hajamat,fogatmostam majd a táskámmal,tegnapi ruháimmal,frissen vásárolt ruháimmal és kabátommal a kezemben lementem a földszintre.Edward figyelmesen kivette a kezemből a cuccokat és bepakolta a kocsiban miközben Esme még a kezembe nyomott egy piritóst és műzliszeletet.
-Bella,gyere!Mutatok neked valamit!-mondta ALice vidáman és megfogta a szabad kezemet majd maga után húzott.A ház mögötti épületbe vezetett amiről kiderült hogy egy garázs.Ott állt az ezüst színű Volvo,fekete Mercedés,egy nagy dzsip,egy narancssárga és egy piros sportkocsi,két csili-vili motor,egy sötétszürke Ferrari és meg egy hófehér Jaguár.Leesett állal néztem a gyönyörű autókat és motorokat miközben ALice a narancssárga sportkocsihoz szökdécselt.
-Ez itt az én kedvenc autóm!Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva és végig simított a gyönyörű autón.
-És ma ezzel megyünk,mi ketten!-tette hozzá tapsikolva.
-Oké.-mondtam kevésbé lelkesen.
-Te nem is örülsz?-kérdezte csalódottan.
-De!Nagyszerű!-nyugtattam meg mosolyogva.Alice beppant a kocsiba én pedig mellé.Kihajtott a garázsból majd megállt a ház előtt.