8.Fejezet-Előkészületek

Elvégeztem a szokásos esti teendőimet és aztán korán lefeküdtem hogy reggel időben ébredjek.Reggel borús,szürke időre ébredtem.Szürke,feszülős,csőnadrágot vettem fel,fekete magasszárú Convers tornacipőt.Egy kicsit hosszabb,sötét szürke pólót és fekete kardigánt.A hajamat egy hajpánttal rögzítettem hogy a kusza,hullámos,fekete tincseim ne lógjanak bele az arcomba.A szeme ma reggel is kísértetiesn kék lángokban égett mint mindig.Hamar bent voltam az első órámon ami Frankie nélkül volt.A teremben leraktam a cuccom a szokásos helyemre majd rögtön Alicehez sétáltam és mivel még nem érkezett meg Edward leültem mellé.
-Na,belementek?-kérdeztem idegesen.
-Vannak kétségeik és kikötéseik de belementek.Szombaton elkísér minket Carlise és Esme hogy minden rendben legyen.-újságolta Alice.Boldogan öleltem meg.Láttam hogy midenki minket figyel és súgdolózik de cseppet sem érdekelt.
-Susan úgy tudja hogy a közelbe megyünk túrázni az egész családoddal.-mondtam.
-Oké.-bólintott Alice.
-De hogy fogjuk egy nap alatt megjárni?-kérdeztem.
-Kocsival megyünk Port Angelesig és onnan repülővel New York-ig!Megkeressük az árvaházat elintézzük a dolgokat és kész is vagyunk!-mondta Alice.Úgy tűnt hogy mindent megtervezett így kicsit megnyugodtam.
-Mi van ha nem engedik hogy Carlise örökbefogadja?-kérdeztem.
-Akkor is elvisszük valahogy!De,nyugalom!Carlise nagyon meggyőző tud lenni,ha akar!-mondta határozottan.
-Suli után gyere át hozzánk hogy pontosítsuk a tervet!-mondta Alice.Bólintottam és tűnődve meredtem magam elé.Arra eszméltem hogy Edward lép be az ajtón és áll meg mellettem.Felvillantottam angyali mosolyom majd kecsesen visszavonultam a helyemre.Egész nap a szombati kiruccanásunkon járt a fejem így minden órán leszidott a tanár hogy nem figyelek.Ciki ha rögtön a második tanítási napon semmire sem tudsz válaszolni de most nem tudtam ilyen dolgokra figyelni.Amikor kicsöngettek az utolsó órámról is elbúcsúztam Frankietől és Willtől mondván hogy még van egy kis dolgom és a parkolóban vártam Alicet.
-Hova megyünk?-kérdeztem amikor megérkezett.
-Hozzánk!_mondta mosolyogva.
-Biztos?Úgy értem nem kéne inkább a partra mennünk vagy ilyesmi?-kérdeztem.
-Dehogy is!Esme már nagyon szeretne megismerni!-mondta Alice mosolyogva.Megadóan bólintottam és követtem egy tűzvörös Ferrarihoz.Az biztos hogy gyönyörű és nagyon drága kocsi volt így jó páran megbámulták a kocsit majd minket.
-A te kocsid?-kérdeztem.
-Igen.Jaspertől kaptam!-mondta mosolyogva.Beültem az anyós ülésre és vártam hogy Alice indítson.Jó gyorsan vezetett az biztos.
-Hogy ha nálunk lesz Bonnie sokszor kéne majd átjönnöd mivel nekünk fogalmunk sincs hogy hogy kell egy 3 éves kislánnyal bánni!-mondta Alice elgondolkodva.
-Mintha én többet tudnék a gyerekekről!-mondtam ironikusan.
-Nálunk biztos többet.-mondta Alice fanyar mosollyal.Nem tudtam mire vélni ezt a megjegyzést mivel Esme és Carlise 5 gyereket fogadtak örökbe így biztos mindent tudnak a gyerek nevelésről.Észre sem vettem hogy kiértünk a városból és a zöld erdők mentén haladtunk egy kis úton.Úgy 10 perc múlva ritkultak a fák és egy nagy ház bontakozott ki előttünk.Az alsó szintet régi módi,nagy,fa verenda ölelte körül.Halvány,fehérre festették a ház nagy falait.Három emelet magas volt és minden emeleten hatalmas,üveg ablakok voltak.Az elegáns ház elég réginek nézett ki de modern,felújított volt kívülről.
-Szép a házatok!-mondtam mosolyogva.
-Köszi.-mondta ALice miközben a veranda lépcsőin ugrált fel.Gyorsan követtem és egyszerre léptünk be a házba.Belülről tágas,világos terek fogadtak minket.A lépcső aljában Dr.Cullen és gondolom Esme állt.Ő is ugyanolyan ember felttien szép,hófehér bőrű,és méz szemű volt mint a többi Cullen.Kicsit alacsonyabb és teltebb alkatú volt mint a többi Cullen.Karamell színű haja,lágy hullámokban omlott az arcára és szív alakú arcán kedves mosoly terült szét.
-Anabell!Örülök hogy végre megismerhetlek!-mondta mosolyogva és legnyagyobb meglepetésemre megölelt.
-Én is.-mondtam és elővettem e legszebb mosolyomat.Tétován álltam Alice mellett.
-Örülök hogy eljöttél hozzánk Anabell!-mondta Dr.Cullen mosolyogva.Hihetetlenül jó képű volt és nagyon fiatal.
-Örülök hogy újra láthatom Dr.Cullen!-mondtam.
-Szólíts nyugodtan Carlisenek.-mondta.Bólintottam és tétován álldogáltam Alice mellett.
-Kísérteties a hasonlóság!-mondta Esme miközben Alice és köztem járatta a szemét.
-Mi felmegyünk a szobámba!-mondta Alice majd kézen fogott és felszökdécselt velem az emeletre.A szobája pont olyan volt mint ő maga.Világos és kedves.