7.Fejezet-Az árván maradt kislány

Az árván maradt Waldorf lány!
2009.Szeptember 1.-én újra lecsapott a new york-i mészárló.Johanna Waldorfot 36 éves özvegy nőt brutális kegyetlenséggel ölte meg.3 éves kislányát Bonnie Waldorfot rokonok híján ideiglenesen az árvaházba szállították.-állt a rövid cikkben.Elkerekedett szemekkel olvastam a cikket.
-Johanna volt April unokája?Bonnie pedig a dédunokája?-kérdeztem.
-Pontosan!-mondta Alice.
-És meghalt.Megölték!-mondtam elkeseredetten.
-Igen.-mondta szomorúan ALice.
-Viszont Bonnie még életben van!És egy árvaházban csücsül 3 évesen!El kell onnan hoznunk!-mondta Alice határozottan.-Jó terv,de hova és hogyan?-kérdeztem tűnődve.Ha racionálisan végig gondoltam volna a dolgot őrültségnek tűnt volna viszont majdnem az utolsó élő rokonomról volt szó.
-Egyszerű!Mivel hozzátok nem vihetjük és nem tudnánk mit mondani rábeszélem Carliset és Esmét hogy hozzánk vigyük és ők örökbe fogadják!-mondta mosolyogva.
-Nem tudom Alice.Ez az egész nagyon zavaros.Én magam sem tudom hogy ki vagyok vagy ki voltam!És őrültségnek hangzik ez az egész!Itt vagy te a szakasztott másom és mind ketten 17-nek nézünk ki de már vagy 100 évesek vagyunk vagy kéne lennünk!És mekkora véletlen hogy pont annak a városnak a partján találnak meg ahol te is élsz az új családoddal!!-fakadtam ki.
-Anabell!Nyugodj meg!Előbb utóbb minden kiderül és helyre jön!-bíztatott Alice csilingelő hangján.
-Hogy nyugodjak meg?Nem emlékszem az életemre és úgy tűnik az egyetlen élő rokonom te vagy meg egy 3 éves kislány!Mikor fog minden rendbe jönni??-kérdeztem.
-Sok kérdés van amire én sem tudok válaszolni és te sem,de majd együtt kitalálunk valamit!-mondta és átkarolta a vállamat.Hideg érintése és finom,édes illata megnyugtatott.
-Sajnálom.-mondtam már nyugodtabban.
-Semmi baj,teljesen megértelek!-mondta mosolyogva.
-Szóval mi lesz Bonnieval?-kérdeztem.
-Ma beszélek Esmével és Carlise-al,te megemlíted Susannek hogy hétvégén szívesen eljönnél az új barátnőddel Alice-el túrázni!Ha mindent lerendeztünk elmegyünk New Yorkba megkeressük az árvaházat és elhozzuk Bonniet!Ha ezzel készen vagyunk a többit majd később megoldjuk!Olvasgasd otthon a naplód hátha eszedbe jut valami!-mondta a tervet Alice.
-Te irányíthatnád a világot is teljesen egyedül!-mondtam mosolyogva.Alice elmosolyodott majd elköszöntünk és mind ketten haza indultunk.
-Susan,azon gondolkoztam hogy hétvégén esetleg elmehetnék-e Alicel és a családjával túrázni?-kérdeztem angyali mosollyal,
-Milyen Alicel?-kérdezte Susan.
-Alice Cullen.-mondtam.Will és Frankie hatalmas szemeket meresztettek rám míg Susan óvatosan méregetett.Tom csöndben összehúzta magát amin el is mosolyodtam.
-Mi értesz azalatt hogy hétvégén éd hogy a családjával?-kérdezte.
-szombaton,Alice-el a testvéreivel és természetesen a szüleivel!-hazudtam rezzenéstelen arccal.Rossz érzés volt átverni Susant hiszen ő befogadott és úgy viselkedett velem mintha a lánya lennék de mindent a családért.
-Hova mennétek?-kérdezte.
-Hát csak a közelbe,egy itteni erdőbe vagy ilyesmi.-rögtönöztem.Nem tudom hogy Alice hogy gondolta hogy egy nap alatt elrepülünk New Yorkba megkeressük az árvaházat majd egy kisgyerekkel visszarepülünk de muszály volt mondanom valamit.
-Elmehetsz csak ígérd meg hogy vigyázol magadra!-mondta Susan mosolyogva.
-Ígérem!-mondtam boldogan majd felmentem a szobámba.
-Te és a Cullen lány?Nem is tudtam hogy ilyen jóban vagytok!-mondta Frankie miután követett a szobámba.Láttam az arcán hogy féltékeny és kicsit sértődött.
-Nem vagyunk olyan jóban csak Dr.Cullen szerint jót fog tenni nekem!-mondtam.
-Aha.-mondta Frankie még mindig ugyan olyan sértetten.
-Alice csak egy ismerős!Te vagy a legjobb barátnőm!-nyugtattam meg.Végül is nem hazudtam akkorát mert Frankie tényleg a legjobb barátnőm volt Alice viszont a testvérem.Frankie elmosolyodott és egy ölelés után magamra hagyott.