9.Fejezet-Az emberek mindig pletykálnak...

-Foglaljunk az interneten jegyet a gépre!-mondta és az asztaláról áthelyezte az ágyra az Apple laptopját majd bekapcsolta.Alice egy perc alatt lefoglalt négy jegyet majd az internetről letöltött egy térképet.Goggleben kikerestük az árvaház címét és készen is voltunk.Alice legnagyobb meglepetésemre egy csomó fényképet is csinált rólam mondván hogy majd a hamis iratokba kell.
-Mi van ha már nincs is ott?Be kéne telefonálnunk!-mondtam elgondolkozva.
-Jó ötlet!-mondta mosolyogva.
-Kérem a mobilod!-mondtam.Alice átnyújtotta kicsi,ezüst színű Motoroláját majd tárcsáztam a tudakozót.
-New York,Capital Street 28.-olvastam be a címet.A kedves,női gép hang már tárcsázta is nekem az árvaházat.
-Capital Árvaház.-szólt bele egy unott női hang a vonalba.
-Jó napot!Egy gyermek iránt szeretnék érdeklődni akiket az önök árvaházába vittek!Bonnie Waldorf még maguknál van?-kérdeztem a legkedvesebb hangomon.
-Pillanat.-mondta a női hang.Papírok zörgését hallottam majd újra megszólalt a nő.
-Igen.-mondta.
-Értem.Köszönöm.-mondtam majd kinyomtam a telefont.Alice egy elismerős mosollyal díjazta a kis akciómat amin el is nevettem magam.
-Megjöttek a többiek!-mondta hirtelen Alice.Izgatottan pattant fel és indult el a földszint irányába.Én is felpattantam és ugyanolyan kecses mozdulatokkal mentünk le.Pont egyszerre álltunk meg amin el is mosolyodtam.Alice először gyorsan megcsókolta Jaspert majd visszajött mellém.
-Anabell ő itt Rosalie,Emmet,Jasper és Edward!-mutogatott végig a testvérein.Rosalie bizalmatlanul méregetett,Emmet mosolyogva integetett,Jasper kevésbé lelkes de őszinte mosollyal nézett engem míg Edward egy furcsa kifejezéssel az arcán meredt rám.
-Tényleg,nem vagy éhes?-kérdezte ijedten Alice.Nem értettem hogy miért ijedt meg ennyire hiszen ő sem halt bele hogy nem evett egy ideje.
-Nem,de mi ez a nagy ijedtség?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Semmi,Mindegy azért nézzük meg hogy mi van itthon!-mondta és a konyhába terelt.Sorban kinyitogatta a szekrényeket de legnagyobb meglepetésemre mind üres volt.Csak egy almát talált az asztalon amit rögtön megetetett velem.
-Elfelejtetettek egy ideje bevásárolni vagy mi?-kérdeztem nevetve.
-Valami olyasmi.-mondta zavartan Alice.Nem értettem a reakcióját minden esetre szó nélkül hagytam.A konyhában beszélgettünk amikor bejött Esme mosolyogva.
-Sajnálom hogy csak egy alma van itthon,nem tudtuk hogy vendégünk lesz.-mondta Esme.
-Semmi baj úgy sem vagyok éhes,viszont nem tudom elégszer megköszönni hogy befogadjátok Bonniet.-mondtam hálásan.
-A családért bármit.-mondta Esme.Nem volt teljesen határozott de bizonytalan sem.A délután további részét is a Cullen házban töltöttem majd 6 körül haza vitt Alice.Susan nem haragudott amiért átmentem hozzájuk csak Frankie.
-Nem értem hogy mit akarsz tőlük!-mondta dühösen este.
-Nem barátkozhatok velük,vagy mi?-kérdeztem.
-Ők mások mint mi!Nem értem hogy mit akarsz tőlük!-mondta.
-Mi az hogy mások??-kérdeztem élesen.
-Tudod mindenféle pletykát hallani róluk.-mondta csöndesebben.
-Az emberek mindig pletykálnak!-mondtam határozottan.
-De nem mindig alaptalanul.-mondta.
-Na jó,mit mondanak róluk?Miért mások?-kérdeztem.
-Én nem akarok erről beszélni nem az én dolgom.Ha kíváncsi vagy rá kérdezz meg egy Quileti indiánt.-mondta Frankie majd kiment a szobámból.Egy percig csöndben álltam majd miután fürödtem meg hasonlók a pizsamámba bújva átosont
átosontam Will szobájába.Ő a gép előtt ült és meglepődötten nézett rám.
-Szia!Kérdezhetek valamit?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze.-mondta.Leültem az ágyára és tűnődve néztem szép vágású fiatal arcát.
-Kik azok a Quileti indiánok?-kérdeztem.
-Miért érdekel?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Mondott valamit Frankie.Szóval kik ők?-kérdeztem.Forks északi partján van a La Push-i rezervátum.Ott élnek a Quileti indiánok,régi törzs.-mondta Will.
-És mi féle pletykák keringenek?-kérdeztem.
-Nem igazán tudom mert ezek csak a rezervátumban népszerűek.Valami régi konfliktus a Quiletik és a Cullenek között.-mondta Will tűnődve.
-Ha ilyen kíváncsi kérdezz meg egy Quiletit.-mondta.
-Jó.Vasárnap lemegyünk La pushba a partra.-mondtam határozottan.
-Jó,akkor legalább meglátogathatom az egyik barátomat Jacob Blacket.-mondta Will.
-Oké.Köszi.Jó éjt!-mondtam mosolyogva majd visszamentem a szobámba.Próbáltam nem ezen rágódni éjszaka de nem nagyon ment.Olyan sok dolog volt ami aggasztott hogy tele volt a fejem.