13.Fejezet-La Push-i legendák

Most hogy huzamosabb ideig nézhettem közelebbről Edward arcát teljesen elbűvölt.Minden egyes vonása,gyönyörű ívű szája és orra,mély,olvadt karamell színű szeme és bronz színű,borzas haja.Nagy nehezen lefejtettem a pillantásomat Edwardról és kibámultam az ablakon.Miután meguntam a táj bámulását a kocsit vettem jobban szemügyre.Amikor a sebesség jelzőre esett a pillantásom leesett az állam.
-Edward!Ismered azt a szót hogy sebesség korlátozás?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ez igazából két szó amúgy igen ismerem csak nem foglalkozom vele.-mondta vigyorogva.
-Azt látom.-mondtam.Ő csak még szélesebben mosolygott és gyorsított.Lassan 200-al száguldottunk.
-Tudod,mióta Alice megismert téged azaz rád talált,boldogabb mint régen volt.-mondta Edward és az arcomat kezdte el fürkészni.Jobban örültem volna ha inkább az utat nézi de végül nem mondtam semmit csak bólintottam egy aprót.Észre sem vettem hogy időközben beértünk a városba és Edward beparkolt a ház elé.
-Kösz, a fuvart.Majd találkozunk!-mondtam majd a táskámmal és a sok zacskóval megpakolva kiszálltam a kocsiból.Gyorsan,hangtalanul mentem be a házba és osontam fel az emeletre.Leraktam a cuccaimat majd megkerestem a többieket.
-Megjöttem!-kiáltottam.
-Nocsak,eszedbe jutott hogy létezünk?-kérdezte Frankie gúnyosan.Csak úgy sütött a tekintetéből a sértettség.
-Én is örülök hogy látlak!-mondtam mosolyogva.
-Hali!Délután megyünk La Pushba?-kérdezte Will mosolyogva.Legalább ő nem haragszik rám!
-Ki nem hagynám!-mondtam lelkesen.
-Megyek lezuhanyzom,átöltözök,eszek valamit és mehetünk is!-mondtam.Fél óra alatt lezuhanyoztam,fogat mostam és megfésülködtem majd felöltöztem.Gyorsan ettem egy szendvicset és már indultunk is.
-Anya,ti is jöttök?-kérdezte Will.
-Nem de üdvözöljül Billyt és Jacobot!Óvatosan vezessetek!-mondta Susan.Bólintottunk és beszálltunk az autóba.
-Milyen messze van La Push?-kérdeztem a hátsó ülésről.Frankie tudomást sem vett rólam Will viszont rögtön válaszolt.
-10-15 perc alatt ott leszünk.-mondta.Tényleg hamar ott voltunk és Will lefékezett egy rozsdavörös kis ház előtt.Will rögtön kipattant és kinyitotta nekünk az ajtót.Egy magas,nyúlánk,rézbarna bőrű,mogyoróbarna szemű,hosszú,fekete hajú fiú lépett ki a házból.A szeme izgatottan csillogott,dús,fekete haja lófarokban volt,telt ajkai mosolyra húzódtak amikor kezet fogott Willel.Fiatalos arca volt de mégis férfias.
-Will,jó rég voltatok itt!-mondta mosolyogva majd Frankiet is megölelte.
-Jake,ő itt Bellal!-mutatottt be engem is.
-Helló!-mosolyogtam.Jacob rám mosolygott majd beterelt minket a házba.
-Apa,nézd csak kik vannak itt!-mondta Jacob hangosan a házban.Egy tolószékben egy öregebb,szintén fekete hajú és rézbarna bőrű férfi ült.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva.
-Apa ő itt Bella!-mutatott be Jacob.
-Helló Bella!-köszönt Billy.
-Héj,srácok képzeljétek vettem egy pár régi motort nagyon olcsón!Meg akarjátok nézni őket?-kérdezte Jacob lelkesen.
-Persze!Majd segítek kipofozni!-mondta Will vigyorogva.Jacob a garázshoz vezetett minket ami elég kicsi volt.Egy tök jó,új fekete,csili-vili motor és három régi roncs darab állt benne.Will rögtön elkezdte vizsgálgatni a régi motorokat.
-Elvigyek valakit egy körre?-kérdezte Jacob a fekete motor felé intve a fejével.Rögtön felcsillant a szemem.
-Anya nem engedné.-mondta Frankie fintorogva.
-Mivel én nem ismerem az anyámat én benne vagyok!-mondtam vigyorogva.Jacob elmosolyodott majd előkapott két bukósisakot.Összecipzároztam a bőrdzsekimet,szorosabbra húztam a kendőmet a nyakam körül és feltettem a bukósisakot.
-Majd jövünk!-mondtam és felpattantam Jacob mögé.Szorosan átkaroltam Jacob derekát majd amikor kilőtt a motor mégjobban kapaszkodtam belé.Fantasztikus volt ahogy száguldoztunk és Jacob nagyon jó sofőrnek bizonyolt.Miután már vagy 10 perce mentünk megálltunk egy kicsit pihenni.
-Megtanítasz engem hogy hogy kell vezetni?-kérdeztem reménykedve.
-Hát,nem hiszem hogy a szüleid örülnének neki.-mondta Jacob.
-Mégszerencse hogy nincsenek szüleim.A nyáron,a tengerparton találtak engem Frankie-ék eszméletlenül.Tudod amnéziám van és a szüleim meg nem keresnek így nincs akadálya!-mondtam.Jacob egy ideig emészgette a hírt majd bólintott.
-Na jó,szombatonként lehet róla szó!-adta be a derekát.
-Köszi,köszi,köszi!-mondta miután a nyakába ugrottam.Kicsit meglepődött a reakcióm és zavarba jött.
-Bocsi,néha kicsit túl közvetlen vagyok.-mondtam.
-Semmi baj.-mondta vigyorogva.
-Gyerünk vissza!-mondtam majd felültem Jacob mellé.Frankie még mindig dühös volt Will viszont jól el volt a motorokkal.
-Frankie!Ne haragudj már!Itt vagyok!Csak egy napra mentem el!-mondtam amikor visszaértünk.
-Igen de legközelebb már 2 nap lesz aztán pedig vissza sem jössz Cullenéktől!-mondta.Mielőtt még válaszolhattam volna Will szólalt meg.
-A Cullenekről jut eszembe!Bellát nagyon érdeklik a régi Quileti legendák!-mondta Will.
-Ha szeretnéd mesélhetnék egy párat!-ajánlotta fel Jacob lelkesen.
-Benne vagyok!-mondtam angyali mosollyal és hátra dobtam a hajam.
-Bella!Én is itt vagyok!-mondta Frankie idegesen és felém integetett.
-Tudom!Gyertek ti is!Lemegyünk együtt a partra és Jacob misztikus sztorikat mesél nekünk!-mondtam mosolyogva.Mind benne voltak így elindultunk a partra.
-Szóval mire vagytok kíváncsiak?Hidegek,farkasok vagy mi?-kérdezte miután leültünk egy nagy sziklára.
-Kik azok a "hidegek"?-kérdeztem értetlenül.
-Na jó,kezdjük az elejéről.-mondta Jacob.
-A Quileti indiánok állítólag a farkasok leszármazattojai.A törzsből páran vérfarkasokká változtak ha a hidegek a közelben voltak.Egy nap megint hidegek érkeztek a városba.Ők mások voltak mint a többi.Azt mondták hogy ők mások és nem bántanak senkit így az őseim megállapodtak velük.Ők nem jöhettek a rezervátumba és cserébe békében éltek egymás mellett.-mesélte Jacob.
-És ez hogy kapcsolódik a Cullen családhoz?-kérdeztem.
-Ők a hidegek!-mondta Jacob.
-De te azt mondtad hogy ez még nagyon rég volt!Nem tűnnek 100 évesnek!-mondtam.
-Igen akkor itt éltek aztán elmentek pár éve pedig megint visszatértek!-magyarázta Jacob.Frankie és Will unottan hallgattak mivel ők már halloták ezt a történetet.
-Még mindig nem értem!Hogy élhetnek még mindig ha ők ugyanazok?És mit fed az hogy hidegek?-kérdeztem.
-Igen ők ugyanazok csak akkor még egy kicsit kevesebben voltak!Tudod a hidegek vérivók!A ti népetek vámpíroknak nevezi őket és ők nem öregednek!-magyarázta Jacob.Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.Vámpír.Vámpír.Vámpír.-viszhangoztt a fejemben.Alice hideg és kemény bőre,emberfeletti szépsége változó szemszíne.Összeállt a kép.Hiszen Alice nem öregszik és ennek nem lehet más oka mint hogy vámpír,de akkor én is vámpír vagyok,vagy mi?Én sem öregszem!Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és elmosolyodtam.
-És ti elhiszitek ezeket a rémtörténeteket?-kérdeztem gúnyosan.
-Nem,de te akartad hallani!-mondta Will majd elmosolyodott.
-Nem ebédeltek velünk?-kérdezte Jacob.
-Nem lenne baj?-kérdezte Frankie.
-Dehogy is!-nyugtatta meg Jacob.Nagyon jól éreztem magam Jacobéknál.Rendeltünk pizzát és jókat nevettünk.Jacob bele egyezett hogy szombatonként megtanít engem motorozni majd 2 körül elbúcsúztunk tőlük.
-Jacob jófej!-mondtam a kocsiban.
-Igen,kár hogy szegényt magadba bolondítottad!-mondta Frankie és hátra fordult az anyósülésről.Kicsit dühösen nézett rám.
-Tessék?Nem.Én nem!-védekeztem.
-Ugyan már,Bella!Motorozás,séta a parton,nevetgélés és jövő szombaton randi!-sorolta a tényeket vigyorogva.Will csöndben ült és le nem vette a szemét az útról.
-Nem randi csak szívesség!Megtanít motorzni,ennyi!Különben is olyan fiatal!Még csak 16 éves!-mondtam.
-Te tudod!Viszont vigyázz mert úgy vonzod a pasikat mint a mágnes!-mondta Frankie fejcsóválva.
-Ez nem igaz!-tiltakoztam hevesen.