4.Fejezet-Gyorsan eltelik a nyár.......

A part felé vettem az irányt és ott üldögéltem.
-Anabell!-hallottam meg a hátam mögül a csilingelő hangot.Nem fordultam meg csak néztem a kék vizet.Alice leült mellém a homokba és az arcomat figyelte.
-Lehet hogy ez egy kicsit sok volt neked!-mondta.
-Lehet.-hagytam rá.
-Úgy nézek ki mintha 154 éves lennék?-kérdeztem ironikusan.
-Nem ahogy én sem nézek ki úgy.-mondta Alice.
-Akkor a könyvben téves információk voltak!-mondtam.
-Nem Anabell,a könyv nem tévedett.Több bizonyíték is van rá hogy 1856-ban születtünk!-mondta Alice.
-Alice ez lehetetlen!-mondtam és az arcára fordítottam a tekintetem.
-Én tudom hogy hogy lehetek itt 17 éves kinézettel viszont te......!-nem fejezte be a mondatot.
-Hogy lehetsz itt?-kérdeztem és kérdőn felhúztam a szemöldököm.
-Anabell sokat nem tudsz rólam és családomról!Talán majd egy nap elmondom a Cullen család titkát de nem most.Viszont szeretnélek jobban megismerni végtére is a húgom vagy!-mondta.
-A 154 éves húgod!-mondtam és elmosolyodtam.Alice átölelt és olyan hihetetlennek tűnt ez az egész hogy pislogtam egy párat de tényleg megtörtént mind ez!Az a könyv,a Cullen család titka a létezésem titka és hogy nem tudtam hogy ki vagy mi vagyok,nagyon felkavart.
-Nekem haza kell mennem.-mondtam.
-Haza??Ja,Susanhez meg a családjához!-mondta Alice.
-Igen most már az az otthonom.-mondtam.
-Miért nem költözöl hozzánk?-kérdezte Alice csillogó szemekkel.
-Nem hagyhatom ott Frankiet és különben is lehet hogy testvérek vagyunk de nem ismerjük egymást.-mondtam szomorúan.
-Hát akkor majd újra megismerjük egymást és majd én is segít neked emlékezni!-mondta mosolyogva.Kevésbé derűlátóan álltam fel mint ő,minden esetre jól esett hogy számíthatok rá.
-Tessék ez itt a számom!Hívj fel bármikor!Hétfőn találkozunk!-mondta majd megölelt és elindult.Lassú léptekkel mentem a mostanra már jól ismert ház felé.
-Na milyen volt?-kérdezte Frankie mosolyogva amikor beléptem az ajtón.Sosem fogom megérteni hogy hogy lehet mindig ilyen boldog.Nem tudtam hogy mit mondjak neki Aliceről mert az igazságot semmi kép sem tudhatja meg mivel még én sem tudom.
-Király.-mondtam és felrohantam az emeletre eldugni a rajzokat.Mosolyt erőltettem az arcomra és lementem segíteni az ebéd főzésében.
-Miben segíthetek?-kérdeztem.
-Ülj csak le,Anabell!Te itt vendég vagy!-mondta mosolyogva Susan.
-Szeretném valamivel meghálálni hogy befogadtatok!Szívesen segítek!-mondtam.
-Az a legkevesebb hogy befogadunk!Mi örülünk neki hogy itt vagy!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm de tényleg szívesen segítek!-győzködtem.
-Na jó,akkor menj és segíts teríteni Frankienek!-mondta.Bólintottam és az étkezőbe mentem.Frankievel együtt megterítettünk majd amikor csatlakozott Susan,Will és Tom is megebédeltünk.
-Anabell,mondta Frankie hogy milyen jól táncolsz!Ha van kedved beiratkozhatsz itt egy tánc szakkörre vagy ilyesmire!-javasolta Susan.
-Anya,Bella szerintem nem azon a szinten van mint egy itteni tánc szakkör!Ő már tényleg profi!-mondta Frankie mosolyogva.Minden nap ugyanúgy telt.Nem volt unalmas csak egyhangú.A legtöbb időt Frankievel és Willel töltöttem.Majdnem minden nap lementünk a partra fürödni a tengerben,gofrizni és napozni a parton meg hasonlók.Minden hétfőn visszament Dr.Cullenhez az újabb és újabb rajzaimmal és sokat beszélgettünk Alice-el.Tagadhatatlan volt hogy testvérek vagyunk.Nem csak a külsőnk volt majdnem ugyanolyan de a gondolkodásunk,viselkedésünk mindenünk.Jól éreztem magam Forksban és Frankie barátnőivel is egész jóban lettem.A Cullen családról nem igazán tudtam meg túl sok mindent csak azt hogy Alice nagyon szereti őket.Alice sokat mesélt a fogadott testvéreiről:Rosalie,Emmet,Edward és Jasper.Megtudtam hogy Alice és Jasper és Rosalie meg Emmet egy pár.Alice szavaiból azt vettem ki hogy nagyon szereti Jaspert.Lassan eltelt a nyár és eljött a szeptember 1.-je.Mivel a szüleimet nem találták és ők sem kerestek engem Susan és Tom beírattak a gimibe.