Prológus

Sötét volt.Lassan kinyitottam és pislogtam egy párat.Túl hirtelen jött a fény így csak elmosódott foltokat láttam.
-Hol vagyok?-motyogtam.
-Nyugodj meg,biztonságban vagy.És amúgy én William azaz Will vagyok.Én és a családom találtunk meg eszméletlenül a parton.-magyarázta a fiú.Milyen parton?Hogy kerültem a partra?
-Anya gyertek felébredt!-kiabált a fiú.Lépéseket hallottam majd kinyílt egy ajtó.
-Hát végre felébredtél!-mondta egy kedves női hang.
-Hallja amit mondunk?-kérdezte egy másik hang.
-Igen,hallom.-mondtam rekedten.Nagyon fájt a torkom és rögtön odakaptam hozzá.
-Biztos a sós víz marta ki a torkodat!Mindjárt készítek egy teát!-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-suttogtam.Megint csak lépéseket hallottam,gondolom elment a nő.
-Ő az anyám volt Susan.-mondta a Will nevű fiú.
-Will én is itt vagyok!-mondta valaki élesen.
-És az én kedves húgocskám,Frankie.-mondta Will.
-Mesélnél magadról egy kicsit?-kérdezte egy lány hang,gondolom Frankie.
-A nevem Anabell.-mondtam.
-Még valami?-kérdezte a fiú.
-17 éves vagyok.-mondtam.
-Én is!-monda boldogan.
-Többre nem emlékszem.-mondtam elfúló hangon.
-Hogy lehetsz ilyen érzéketlen William!Ne faggasd már szegényt!-mondta Frankie és hallottam hogy tarkón vágja a testvérét.
-Meghoztam a teát!-mondta Susan.Ülőhelyzetbe tornáztam magam.Susan a számhoz emelte a csészét én pedig mindent kiittam belőle.Már is jobban éreztem magam.Már nem voltam szomjas és a torkom sem fájt.
-Mintha kék lángok égnének a szemedben.-mondta Will elveszve a tekintetemben.Elfordítottam a fejem és megint megpróbáltam visszaemlékezni az életemre de semmi.
-Ja ez a ujjadon volt csak levettük hogy ne vesszen el!-mondta Will és átnyújtott egy gyönyörű gyűrűt.Ezüst színű volt és egy ugyanolyan színű kő volt benne mint a szeme.Ránézésre gyémántnak vagy valami drágakőnek tűnt és gyönyörűen csillogott.Ez volt az egyetlen tárgy ami a múltamhoz kötődött.
-Köszönöm.-suttogtam miközben felhúztam a gyűrűsujjamra a gyűrűt.Pont jó volt rá.
-Azt hiszem meg kéne beszélnünk pár dolgot.-mondta Susan.
-Ne most anya!Nem látod hogy milyen fáradt?Majd inkább holnap!-mondta Will.Megértően bólintott és mind kimentek a szobából.Egy ideig csak feküdtem és gondolkoztam de egy idő után elnyomott az álom.Amikor újra felébredtem a napsugarait láttam átférkőzni a függönyön.Lassan felültem majd elindultam az ablakhoz.Csak most vettem észre hogy egy fehér hálóing van rajtam.Nagyon lassan mentem de egész erősnek bizonyultak a lábaim.Elhúztam a függönyöket és élveztem a napsugarait a bőrömön.Csukott szemmel álltam az ablak előtt egy darabig de aztán visszaültem az ágyamra.Halk kopogtatást hallottam.
-Szabad!-mondtam.
-Jó reggelt!Hoztam még teát!-mondta Susan mosolyogva amikor bejött.
-Köszönöm.-mondtam és egy halvány mosoly kíséretével elvettem a teát majd rögtön lehajtottam.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De egy kicsit.-ismertem be.
-Akkor kerítünk neked valami ruhát Frankietől és miután megreggeliztél el kéne vinni téged egy orvoshoz hogy nincs-e komolyabb bajod!-mondta Susan.Bólintottam és követtem őt a mellettem lévő szobába.
-Frankie!Kérlek adj kölcsön valami ruhát Anabellnek!-mondta Susan a lányának.Frankie az ágyán ült és egy magazint lapozgatott.
-Szívesen!-mondta mosolyogva.
-Jól van miután végeztetek gyertek le reggelizni!-mondta Susan majd kiment a szobából.
-Amilyen vékony vagy lehet hogy egy kicsit nagyok lesznek rád a ruháim!-mondta miután alaposan végig mért.Kotorászott egy kicsit a szekrényében majd előhúzott egy fekete ruhácskát meg egy pár fehérneműt.
-Ez már rám nem jó szóval lehet hogy rád pont jó lesz!-mondta majd kiment hogy nyugodtan átöltözhessek.Jók voltak rám Frankie ruhái és a fekete ruhácska tökéletesen simult az alakomhoz.
-Kész vagyok!-szóltam neki.
-Nagyon jól áll!-mondta mosolyogva majd még átnyújtott egy pár fekete strand papucsot.
-Köszönöm.-mondtam a ruhákra bökve.
-Ugyan nincs mit!Majd elmegyünk és veszünk neked pár ruhát mivel meztelenül még sem szaladgálhatsz!-mondta csillogó szemekkel és levezetett a konyhába.Ott ült a család egyetlen tagja akit még nem ismertem,Susan férje azaz Frankie és Will apja..Amint meglátott felpattant és rám mosolygott.
-Szia!Tom vagyok!-mondta és kezet nyújtott nekem.
-Anabell.-mondtam bár már úgy is tudta a nevemet.
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte Susan miután leültetett.
-Nem tudom,ami van.-mondtam elgondolkozva.Susan elmosolyodott majd egy nagy adag palacsintát rakott le elém mindenféle szószokkal.A csoki öntetet választottam és nyomtam rá egy nagy adagot.Lassan az egészet eltüntettem.Közben megérkezett Will is így már öten ültünk az asztalnál.
-Ööö,milyen nap van ma?-kérdeztem zavartan.
-2010.Augusztus.10ó-e.Péntek.-mondta Frankie.
-Mire emlékszel az életedből?-kérdezte Will.
-Arra hogy Anabellnek hívnak és hogy 17 éves vagyok.-mondtam.
-Semmi más?Család név?Barátok?Szülők?-kérdezte.
-Semmi más.-mondtam szomorúan.
-Nyugodj meg!Majd csak az eszedbe fognak jutni a dolgok!-mondta Frankie.Hálásan néztem bele barna,őzike szemeibe.Nem értettem hogy mivel érdemeltem ki ezt a kedvességet de örültem neki.
-Megyek és felhívom Dr.Cullent!-mondta Susan és felállt az asztaltól.
-Tulajdonképpen hol is vagyok?-kérdeztem.
-Forksban!-mondta Will.
-Beszéltem a doktorral!Azt mondta hogy nyugodtan mehetünk!-mondta Susan mosolyogva.
-Elkísérlek titeket!-mondta Frankie.
-Jól van,akkor indulhatunk?-kérdezte Susan.Lassan bólintottam és követtem Susant.Az utcán nagyon meled volt és erősen sütött a nap,már értettem hogy mitől ilyen barnák.A velünk szembe jövő emberek mind megbámultak és megbabonázva nézték lángoló kék szemeimet.Kicsit zavart a nagy rivaldafény így próbáltam elbújni Frankie mellett.
-Te vagy Forks új látványossága!-mondta Frankie nevetve.
-Ennek most örülnöm kéne?-kérdeztem.
-Igen!A legtöbb lány örül a nyilvánosságnak de úgy tűnik te nem csak kívül hanem belül sem vagy átlagos!-mondta Frankie még mindig nevetgélve.
-És ki ez a doktor Cullen?-kérdeztem.
-Egy 10 pontos pasi!Hihetetlenül jóképű de sajnos házas és öt gyereke van.-mondta Frankie.
-Ha öt gyereke van nem lehet valami fiatal!-mondtam.
-Csak fogadott gyerekei!Nem lehet több 25-nél vagy 30-nál!-mondta Frankie.
-Frakie muszály mindig pletykálnod?-szólt rá Susan a lányára.
-Anabellnek joga van tudni hogy kihez megy kivizsgálásra!-mondta Frankie védekezően.Lassan megérkeztünk a foksi kórházhoz és Susan egy Dr.Cullen feliratú ajtóhoz vezetett.