3.Fejezet-Alice

A napokban nagyon sokat rajzoltam és egy pár képen meglepődötten fedeztem fel hogy balettoztam.Az egyik képen én és az Alice nevű lány egy balett rúdnál álltunk arabeszkeben.Egy másik képen spárgában voltunk míg a harmadikon fél lábon forogtunk spiccen.Az egyik délután megpróbáltam utánozni a mozdulatokat és könnyen ment mindegyik.Magától értetődően táncoltam bonyolult lépéseket,ugrásokat és forgásokat.Nagyon hajlékonynak bizonyultam mivel gond nélkül mentem le mind a három spárgába.Ez egyik este átmentem Frankiehez és nála néztük a tv-t.Akkor először beszélgettünk komolyan és belsőségesen.
-Örülök neki hogy mi találtunk meg mert végre úgy érzem hogy van egy nővérem!-mondta mosolyogva.
-És is örülök neki.-mosolyogtam neki vissza.
-Tudod most már a család tagja vagy.-mondta és megölelt.Rövid,szőke tincsei csiklandozták az arcomat de boldogan szívtam magamba finom Chanel parfümjének és kiwis samponjának illatát.Amikor a hétvégén bemutattam Frankienek a balett tudományomat leesett állal nézte ahogy táncikálok.
-Hú,olyan vagy mint egy profi!-mondta mosolyogva.
-Tényleg?-kérdeztem boldogan.Nagyon jól éreztem magam mivel Frankie már olyan volt mint a nővérem,Willt is nagyon megkedveltem,Susan pedig úgy viselkedett velem mintha a lánya lennék.Tommal is jóban voltunk csak nem nagyon volt otthon mert dolgozott.
-Tényleg!Nagyon ügyes vagy!Tánc suliba kéne járnod!-mondta.Végre eljött a hétfő és a már vagy 15 rajzommal mentem vissza Dr.Cullen irodájába.Amikor beléptem rögtön Alicet pillantottam meg.Az íróasztalon ült velem szemben.Pont olyan volt mint a rajzokon csak még szebb.Rövid,fekete haja ide-oda meredezett de ettől lett olyan mint egy kis tündér.Hófehér arca csak úgy sugárzott és mézszínű szemeit rám szegezte.Nálam alacsonyabb volt viszont ugyanolyan vékony mint én.Amikor felém indult mintha táncolt volna.
-Úgy örülök hogy megismerhetlek Anabell!Alice vagyok!-mondta sugárzó mosollyal és megölelt.Ugyanolyan csilingelő hangja volt mint nekem és ugyanolyan kecsesen járt mint én.Nagyon hideg volt a teste de jól esett az ölelése.
-Én is!-mondtam.Letettem az asztalra a többi rajzot és helyet foglaltam a szokásos fotelomban.
-Nagyon tehetségesnek tűnsz!-mondta Alice miután megnézte a rajzokat.
-Köszönöm,de nem beszélhetnénk végre arról amiért jöttünk?-kérdeztem türelmetlenül.
-De,persze.-mondta Dr.Cullen.
-Szóval Alice,elmondanád nekem hogy mi ketten honnan ismerjük egymást és miért hasonlítunk ennyire?-kérdeztem Alicehez fordulva.
-A helyzet az hogy én sem nagyon értem ezt az egészet de hoztam valamit!-mondta és elővett egy nagy könyve."Waldorf Családfa"-volt a könyv címe.Alice fellapozta és odaadta nekem a könyvet.
Cecyl Berger-Colin Waldorf
Alice Waldorf/Anabell Waldorf
April Waldorf
-Nagy valószínűséggel Cecyl az anyánk Colin pedig az apánk volt,April pedig a húgunk lehetett.-mondta Alice.
-Anabell Waldorf.-suttogtam a nevem.
-A gond csak az hogy a könyv szerint mi 1856-ban születtünk,egypetéjű ikrek voltunk.17 évesen meghaltunk és a szüleink is meghaltak így April egy árvaházban nevelkedett fel majd született egy lánya így még mindig élnek rokonaink azt hiszem.-mondta Alice.Elkerekedett szemekkel meredtem rá.
-1856?Egy petéjű ikrek?Halál?-kérdeztem értetlenül és magamra majd Alicre majd újra magamra mutattam.
-Anabell!Nyugodj meg!Majd minden megoldódik!-mondta Alice és megfogta a kezem.Minden megoldódik?-ezt már hallottam egy párszor!
-Én most inkább megyek!-mondtam majd felpattantam és kirohantam a szobából majd az épületből.