2.Fejezet-Rejtélyek

-Jó napot!-köszöntem.Dr.Cullen ma is ugyanolyan ész veszejtő volt mint a múltkor csak volt az irodában még egy fiú.Neki is falfehér bőre és méz színű szeme volt mint Dr.Cullennek.Bronz színű haja volt ami szőke vörös és barna keverékéhez hasonlított.Gyönyörű arcának minden egyes vonása tökéletes volt.Olyan földöntúlian szép volt hogy alig hittem a szememnek.Tökéletes arcához tökéletes felsőtest tartozott.
-Helló Anabell!Ő itt az egyik fiam Edward!-mondta Dr.Cullen.A fiú rám emelte gyönyörű tekintetét majd amikor kicsit tovább bámult a kelleténél elkapta rólam a tekintetét és kiviharzott a szobából.
-Hmmm,barátságos fiú.-mondtam mosolyogva.Dr.Cullen eleresztette a füle mellett a megjegyzésemet én pedig helyet foglaltam az íróasztalával szemben lévő fotelben.
-Szóval kérlek mesélj magadról valamit.-mondta nyugodt hangon.
-Az nehéz lesz mivel semmire sem emlékszem!-emlékeztettem szem forgatva.
-Jó.Akkor mondjuk mondd el hogy mi jut eszedbe a zenéről!-mondta Dr.Cullen.
-Semmi.-mondtam.
-Nem emlékszel rá hogy szerettél volna valamilyen művészetet?-kérdezte.Megráztam a fejem.
-Na jó akkor rajzol nekem valamit.Bármit ami az eszedbe jut!-mondta és a kezembe adott egy papírt meg egy ceruzát.Elvettem őket és mintha a kezem magától járt volna rajzolni kezdtem.Nem észleletem magam körül semmit csak öntudatlanul rajzoltam.Amikor befejeztem meglepetten pillantottam a rajzra.Azon egy vékony,alacsony gyönyörű lány volt és én.A lány olyan volt mint egy kis tündér és kobold ötvözése.Gyönyörű arca volt és nagyon hasonlított rám.Csak most vettem észre hogy nagyon szépen rajzolok.Dr.Cullen elkerekedett szemekkel nézte a rajzomat majd amikor észrevette hogy nézem rendezte az arcvonásait.
-Honnan ismered ezt a lányt?-kérdezte Dr.Cullen és a rajzra mutatott.
-Nem tudom.-mondtam.
-Nagyon szép rajz,de szerintem mára ennyi elég lesz.Otthon is rajzold le azt ami az eszedbe jut és hozd be nekem!Jövő hétfőn ugyanekkor!A jövő hétig kölcsön adod nekem ezt a rajzot?-kérdezte a doktor.
-Persze,megtarthatja.Akkor jövőhéten!Viszlát!-mondtam és kecsesen kivonultam a szobából.
-Hát ez rövid volt!-mondta Frankie csodálkozva az ajtó előtt.
-Igen.-mondtam vállat vonva majd elindultam.
-És mit csináltatok?-kérdezte kíváncsian.
-Csak beszélgettünk.-mondtam.
-Te is láttad a fiát?-kérdezte vigyorogva.
-Jah a fiú a rendelőből?-kérdeztem.
-Igen.Ő Edward.Talán még helyesebb mint az apja,nem?-kérdezte.
-Nem tudom nem néztem meg annyira.-mondtam miközben a rajzon gondolkoztam.Igazából nagyon megnéztem Edwardot és tényleg iszonyú jóképű és gyönyörű volt.Amikor visszaértünk Frankiék házához mindenki kíváncsi volt hogy emlékszem-e már valamire de semmi.Ahogy Dr.Cullen tanácsolta kértem egy pár lapot és ceruzát és rajzoltam a szobámba.Leültem az ágyamra és becsuktam a szemem.Megint magától megindult a kezem.Már színes ceruzával rajzoltam így még többet megtudtam az ismeretlen lányról.Hófehér bőre volt akárcsak nekem és ugyanolyan koromfekete haja.Neki rövid volt a haja és minden tincse másfelé állt.Az volt a legfurcsább hogy a képen nekem nem kék szemem volt hanem ugyanolyan mogyoró barna mint a másik lánynak.A képen egy zöld réten ültünk és ő átkarolta a derekamat én pedig a vállára hajtottam a fejem.Nagyon hasonlítottunk egymásra csak én mintha magasabb lettem volna.Még vagy 5 hasonló képet rajzoltam csak különböző helyszíneken.Furcsálltam hogy csak ő meg én vagyunk minden rajzon de más nem jutott az eszembe.Izgatottan vártam a következő Hétfőt és amikor eljött megint zavartan álltam a ruhás szekrényem előtt.Végül egy piros-fekete kockás comb középig érő ing ruhát választottam fekete,magas szárú Converssel és fekete derék övvel a ruhán.A hajamat kiengedve hagytam és a rajzokkal a kezemben indultam a kórházba.Ma Will kísért el.Kopogtattam majd beléptem a már ismerős rendelőbe.
-Jó napot!-köszöntem csilingelő hangomon.
-Szia Anabell!-köszönt mosolyogva.Helyet foglaltam a fotelben és átnyújtottam neki a rajzokat.
-Mindig ugyanazt rajzolom.Magamat ezzel a lánnyal csak más-más helyszínen!-mondtam.Dr.Cullen töprengve nézte a rajzokat jó sokáig.
-Milyen furcsa!Itt barna a szemed!-mondta.
-Tudom én sem értem.-mondtam.
-Anabell tudod én ismerem ezt a lányt a rajzodról de nem tudom elképzelni hogy te honnan ismerheted!-mondta.Mi?Ő ismeri és csak most mondja?
-Honnan ismeri és ki ő?-kérdeztem gyorsan.
-Tudod nagyon hasonlítotok egymásra de testvérek nem lehettek!-mondta töprengve.
-Hahó!Honnan ismeri és ki ő?-tettem fel újra a kérdést türelmetlenül.
-Ő itt Alice Cullen.Az egyik örökbe fogadott lányom.-mondta Dr.Cullen.
-És.....ez.....hogy?-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Nem tudom,én sem értem hogy honnan ismerhetitek egymást.-mondta.
-Hát akkor majd ő elmondja!Hívja ide!-mondtam.
-Anabell!EZ nem ilyen egyszerű!-mondta.
-Miért ne lenne egyszerű!Hívja ide és ő majd elmondja hogy honnan ismerem!-szótagoltam neki a mondandóm.
-Nem vagyok gyenge elméjű,Anabell!-mondta mosolyogva.Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal a combomon.
-Jól van jövő hétfőn ő is itt lesz!-adta be a derekát Dr.Cullen.
-Akkor jó!-mosolyodtam el.
-Hétfőn jövök!-mondta majd kisiettem.
-Will,te ismered ezt a lányt?-kérdeztem és rajzomra mutattam.
-Persze!Ő Alice Cullen!Az évfolyam társad lesz!Mit keres ő ezen a rajzon?És ki rajzolta?-kérdezte.
-Az én rajzom és fogalmam nincs hogy miért rajzoltam le.-mondtam.
-Gyönyörűen rajzolsz!-mondta Will.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva.